Join the new world

(vigyázz, hosszú)

A médiát lehet szeretni. Lehet nem szeretni. Egyesek félnek is tőle. De tisztelni, azt mindenképpen meg kell tudni tanulni. És akinek sikerül irányítani… kis túlzással övé az egész világ.
*
Kezdhetném az ismert klisékkel, mint, hogy a média a negyedik hatalmi ág, hogy a média hatalma ilyen, meg olyan nagy, de szerintem ezeket már mind ismerjük, és unjuk is eléggé. Szintén nem titok, hogy mi mindenre használhatjuk a média világát: kampány, reklám, lejáratás, félrevezetés. Lerágott csont.

Akkor mégis mi értelme ennek a cikknek? Miért kezdtem el gondolkozni a jelen magyar média szerepén és helyzetén. Slampos lenne azt válaszolni, hogy azért, mert minden mindig változik, de ez az igazság. (Ilyen alapon persze szintén nincs értelme belekezdeni, hiszen lehet, mire leírom, már nem is igaz – de hagyjuk most ezeket a dolgokat)

A jelen – főként politikai – helyzetben egészen más szerepet tölt be a média, mint tette azt akár csak egy fél évvel ezelőtt, de nem is kell ilyen messzire menni. Márciusban volt az utolsó eset, hogy nem az MHP által (is) támogatott jelölt nyert elnökválasztást. Emlékszünk még rá, ki is tudná elfelejteni.

Azóta sok mindenen vagyunk túl, megéltünk egy megszállást, jött egy V2, de valami változatlan: és ez az MHP-s elnökök sorozata. Ami más kérdés, hogy jó, vagy rossz, a téma most nem ez. (És mielőtt valaki ezt a cikkemet is (szándékosan?) félreérti: semmi bajom azzal, hogy ez így van, nem erre akarok utalni, nem akarom lejáratni vagy támadni az MHP-t. Nyilván megérdemlik, hogy ők a legnagyobb párt, és, hogy ők a legbefolyásosabbak a politikában.)

Mert – bár lehet páran nem gondolnák – mindez igen nagy hatással van a magyar sajtóra. Az már megint más kérdés, hogy ez a hatás negatív (és itt most sokan nem fognak egyet érteni velem).

Ugyanis jómagam úgy képzelem el, hogy a média az értelmiség, a viták, főként politikai viták színhelye (lenne). Ha más nem az acsarkodásé, a vádaskodásé, a kimosakodásé, a tisztázásé. Mert mindezeknek a nyilvánosság előtt kell(ene) zajlaniuk, arra pedig ott a média.
Csakhogy: ez nem történik meg. És foghatjuk ezt arra, hogy sok a spam, meg a V2-s cikk, meg egyébként is nyár van. Igen, ezeket mind el is fogadom. De egy hónappal ezelőtt ugyan ez volt a helyzet (ugye nem is olyan nagy a változás, azaz sokkal inkább bizonyos dolgoktól függ).

Tudniillik miről is vitatkozzunk? Valaki tesz egy ígéretet a hónap elején. Na puff, a kutya se emlékszik már rá két hét múlva, senki se fog leülni, és azt írni: „Ácsi, ácsi, te ezt ígérted, hol az eredmény?”. Ha mégis akad egy kettő ilyen elvetemült, akkor őket szúrós (hopp-hopp, nem elmenni a melléknév mellett!) megjegyzésekkel csitítják le, s a végén még ő fogja szégyellni magát, hogy mikre nem vetemedett (az egész persze fikció, soha senki nem hazudik).

És persze: az egész kit érdekel? Hagyjon minket békén a sok ugri-bugri, feltűnési viszketegségben szenvedő (most figyeljetek) agitátor (és ez nem az én szóhasználatom)! Mit vitatkoztok ti ilyen kis részletkérdésekről, miért nem lehet békében, egyetértésben létezni. Ja, lehet, csak azt már nem demokráciának hívják.

És különben is: kenyér kell meg cirkusz (jelen esetben csata). A többi meg csak felesleges szószátyárkodás, valakik idétlen játéka, miszerint ők politikusnak képzelik magukat. Ugye így fogjuk fel sokan.

Azáltal, hogy a választásoknak nincs tétje (olyan értelemben, hogy így is, úgy is az MHP jelöltje nyer), nincs értelme a médiában politizálni. Jobban mondva értelme van, csak eredménye nem, és ez sokakban vagy nem tudatosul, vagy elveszi a kedvüket az írástól. Maradnak hát az unalmassá váló spam-ek, a fordítások, amik egy idő után szintén nem nyújtanak túl nagy élményt, meg persze a bölcs tanácsok, hogy mit, és hogyan a V2-ben. (Ja, és 22-24-ig az „indulok x-ben, szavazz rám, mert jó vagyok, és most megváltom a világot” cikkek)
*
A sajtó elvesztette az eRepen létező egyetlen fontos szerepét: a véleményközlőt. Mert információkat még úgy-ahogy kapunk, na de ki a fene írja le a véleményét bizonyos dolgokról? Aki kedveli a minőségi újságírást, annak ez elég nagy fájdalom lehet. Ne értsen félre senki, egy hadügyi vagy gazdasági összefoglaló is lehet hasonló szinten (sőt!) minőségi, de ezekből 2-3 ilyet ha találunk, a többi meg a futottak még kategória.

Azt sem állítom, hogy egy-egy véleményközlő cikk hű de magas színvonalú lett volna. De legalább elindított egy folyamatot, érkezett rá válasz, voltak reakciók, esetenként újabb cikkekben. Lehetett vitatkozni, észrevételeinket megosztani másokkal, elmondani, miről hogyan gondolkozunk. Ezt persze még most is meg lehetne tenni, valamiért mégse dúskál a sajtó effajta cikkekben. Írni felejtettünk el vagy gondolkozni?

Nagyot mondanék, sőt hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindennek az oka az MHP megszakíthatatlannak tűnő győzelmi hulláma. Mert ugye nem szabad megfeledkezni egy másik tényezőről: arról írj, amire igény van. És úgy látszik, a fentiekre nincs igény, ha van is, egyre kevesebb.

Ezek a dolgok együttesen vezetnek oda, hogy mára a média nem alkalmas az emberek befolyásolására. Akarom mondani: csupán keveseknek áll mindez rendelkezésére, és ők – láss csodát – mindezen persze nem akarnak változtatni (találjuk ki, miért). És az ördögi kör be is zárult, aki nem érti, olvassa el újra a cikket.
*
Megoldás? Cinikusan azt mondanám: 2012. december 21-e. Az optimista válasza: lesz ez még jobb. A pesszimista: lesz ez még így se.
Én realista embernek tartom magam, de nem tudok nem a legutóbbival egyet érteni.
EK