Ars poetica

Day 931, 11:27 • Published in Hungary Hungary • by bkzhf0123

Kedves Olvasók!

Több, mint egy hete írtam három cikket, amiben három érzékeny ügyet említettem. Aztán kiadtam egy interjút Shaok-kal, amiben feltettem neki a kérdést, miszerint ki adta ki a VT jelszavát. Elmondta, hogy hekkat megkapta tőle a nevet. Rá egy napra hekkat meg is írta újságjában, sem nem banolták, sem nem cáfolta Mikrobi az állítást.

Nem állítom, hogy ez az információ helytálló, azt sem, hogy hekkat hazudik. A tények szerint hekkat állít valamit, amit sem Mikorbi sem Shaok nem cáfol. Ejnye-bejnye. Ha az a bizonyos presztízs nem lett volna egyébként is a béka ülepe alatt...nem folytatom, mert minden szóval csak újabb indokot adok a banra.

Miért mondom ezt? Mert ha csak egy kis részben is hozzájárultam e a fentiekhez, megérte koptatnom a billentyűzetet. Másrészt volt egy hosszadalmas levélváltásom, aminek a tartalmát nem lehetne egy cikkben sem összefoglalni, olyan hosszú. Nem is akarom. Inkább álljon itt egy történet, mintegy ars poetica-ként, válaszul és indoklásul a cselekedeteimre.

Egy ember arra vállalkozott, hogy bűnös és mocskos városában felnyissa az emberek szemét, és a józanság és erkölcs útjára vezesse őket. Kezdetben kiállt közéjük, szónokolt, békésen, nyugodtan. Aztán sokára már, mikor minden amit tett, eredmény nélkül maradt, elkeseredetten járta az utcákat, és csak kiabált, és kiabált.
Akkor odalépett hozzá valaki, és azt mondta:
- Miért kiabálsz? Hát nem látod, ezek süketek! Egyáltalán sikerült megváltoztatnod bárkit is?
Az emberünk pedig így felelt:
- Nem, nem sikerült. Azért kiabálok, hogy ők ne változtassanak meg engem.

EK

UI: a történet Elie Wielsel-től származi, aki tudja, honnan, az írja meg pls🙂