Join the new world

Halkan csilingel az arany a pulton. Halkan, s mégis mindenki odafigyel. Eladnék, hangzik a csendes szó, s akit érint, az mind fülel. Éreznek valamit a levegőben, érzékeny radarjuk spekulációt szimatol, s ha az az mit éreznek, az üzletet jelent. Profitot neked, nekem, de semmiképpen sem nekünk, s a barátként eddig beszélgetők most széthúzódnak – az üzlet az üzlet, a barátság az barátság. A háttérre figyelnek, ki-ki a maga hírforrásaira, cikáznak a kezek, a szemek, figyelve a gyanús piacokat, hol lehet a szálak másik vége, ki tartja az kezében, s ki az, ki alájátszva kéri a profit kisebbik felét. Bárhol lehet, bárki lehet, a kártyákat keverő, a háttérből üzenő; ki mögött állnak, s ki elé férnek el, pajzsként védve a tranzakciót. Feszült várakozás, a számok homokként peregnek le az oldalakon, ki nyúl hozzá először, az nyerhet vagy bukhat egyaránt, nem tudja még, de kockáztat, mer és nyerhet is talán… a kötéltánc veszélyes játék, sokat bukhat a pénzén aki ide bemerészkedik, ez itt a cápák hona. Nem kegyetlenek ők, csak ilyen a természetük… ami neked bukás, a másiknak profit, és mindig kell, hogy legyen aki veszít, másként nem nyerhet az, aki elindította a szálakat.

Tovább csendülnek az aranyak, felbátorodva indul be a spekuláció, már többen keverik a kártyákat, kinél van vajh a cinkelt pakli? Ki nevet a végén s ki lép ki átkozódva, pénze, s kedve fogytán? Megeszi-e egy még nagyobb hal – mert mindig van egy még nagyobb hal – a kockáztató spekulánst, átveszik-e tőle mások az irányítást – vagy megőrzi kezdeti előnyét, s elégedetten söpri be verítéke jutalmát?

Az aranyak egyre csak pendülnek, fényük elégedetten ragyog. Szeretnek forogni, ez a lételemük, megülni kalózok ládájában árt nekik, az emberekre csak akkor tudnak hatni, ha azok keresik, kívánják, forgatják s átadják őket. Mert ezért léteznek. Hogy legyenek nekünk.