Join the new world

Azért jelenik meg ma még egy szám is, mert valós elfoglaltságok miatt, úgy egy hétig nem nagyon lesz időm válogatni néktek. Egyben ez egy különleges szám is lesz, mely pár apró saját karcolatot közöl. Egy hét múlva jelentkezem, addig is minden jót kívánok mindenkinek!


Délelőtti aprók - kávék mellé


Az út szélén állt. Arcát már pirosra csípte a hajnal szele. Balra nézett, majd jobbra. Lelépett. Csikorgás és egy csattanás szakította meg az induló nap moraját. Csend lett. Mint magot lelt hollók gyűltek köré az emberek, az utca fehérlő kövén. ˝Istenem…˝ Szakadt meg a némaság egy pillanatra. Szeme nem mozdult, csak hidegen bámult fel az égre. Saját szárnyait láthatta csapdosni. A madarak lassan tovaszálltak. Csak a cseppek csináltak emléket, és a szilánkok. Majd a zörejek elnyomták a szótlanságot.

--

˝-Nem akarok menni. – Muszáj. – De jó itt lenni. – A távozás néha fáj. A változás pedig mindennel együtt jár.˝ Ekkor felkapott a szél, és ívesen hullott alá a gyönge falevél. A fuvallat immár a fagyos őszről regél.

--

Rajzolnék bár nem tudok.
Havas téli tájat, s benne fújtatva vágtató paripákat. Az egyik fehér lenne, a másik fekete. Nyílként vágná a levegőt leheletük. Kantáruk végén mogorva kocsis, orra alatt a jeges szél okozta zúzmara. Kezein kesztyű. A bal hüvelykujjnál lukas, így felfedve a kérges bőrt, amely egy dolgos életre visszamutat. Mögötte nyitott lenne a hintó. Szőke kisasszony dideregve húzódna lovagjához, arcán szerelempír. Mindezt sejtelmesre festené a hajnal, egy szelíd barackos-rózsaszín égaljjal. A pár is kettős lenne, mint a száguldó lovak. Az úr sötét pasztell színekben lenne, mellette rikítóan fehérbe öltözött kedvese. Összefonódó kezek állnának a kép közepén. Jelképezve a jövő jelenét. Nem tudjuk hová tartanak, tán eljegyzésre, vagy egy titkos esketésre. Mindkettő lehet. Nem látunk mást, csak egy részletet, száguldó kocsit, fagyott hajtót és szerelmeseket.



Kelt: 2008. november 24. délelőtt