A magyar kriptográfia történelme

Day 403, 03:26 • Published in Hungary Hungary • by Tiburzio
A magyar kriptográfia történelme

Hazánk történelme során sajnos vagy nem sajnos belekeveredett jó pár hadjáratba, háborúba, ami jelentett sikert, diadalt, mint a Cseh-Magyar háború vagy vereséget, mint a Magyar-Román háború(k), ami, mint egy hidegháború, még mindig hazánk kecses vállait nyomja.
http://www.seedforum.org/userfiles/singapore.jpg
A háború természetesen magával hozta a lelenceket. Annak ellenére, hogy a fántásztikus verzió numeró ëgy előtt nem volt még media funkció, meg pár ikon, hogy könnyedén kiválasztható legyen bármelyik ország sajtója, pár vállalkozó szellemű Romániai lakos vállalta, hogy megteszi nekünk azt a szívességet, hogy spammolja a médiánkat. Nem telt bele sok idő, át is költözött pár, hogy szépen írja a felesleges szócikkeket, amik kinyomták a helyükről a régi, megjegyzem szvsz. Értelmes szócikkeket.

Persze emiatt a lépés miatt igen sok társunknak eldurrant az agyvize, vagy olyat talált mondani, ami nem éppen tűri a papírt (na jó, egy napra engem is bannoltak, mert azt találtam mondani co libának, hogy magyarul a neve kooperatív libát jelent, így működjön egyet velem és menjen a francba). De lényeg a lényeg, hogy számukra bevált ez a manőver, mert páran igen szép bannolást kaptak, ergo nem tudtak harcolni ergo kevesebb katonánk volt ergo Romániának több, ergo …khmmm igen.

De ez a dolog egyik része volt. Lévén abban az időben (az első világháborúnak kikiáltott inkább világháború előestéjének vagy gyakorlópályájának nevezhető konfliktus lásd hasonló: spanyol polgárháború 1936-1939.) minden cikk tele volt románokkal, a legfrissebbek között alapból volt egy, szó mi szó, még a falnak is román füle volt az említett okok miatt.
S mivel akkor még (s talán még most se) volt kihasználva az eMagyarország hivatalos honlapjának fóruma (amit annak idején Boris bőszen ajánlott és reklámozott) megfelelően, a cikkek hozzászólásai jelentették sokaknak az információszerzést, de ami fontosabb, a kommunikációs csatornát (később persze emiatt fölvirágzott a mibbit, többen jártak oda, és járnak ma is MMVIII végóráiban is).

Ezen okok miatt hála a fántásztikus-hölgyeim-és-uraim-bemut atom fordítómasinériáknak játékbeli ellenfeleink szert tettek drága, hőn szeretett adatainkra. Nem kell részletezni, hogy hova kívántuk akkor a fordítómasinájukat (talán velük együtt). Az plusz poén volt, amikor visszafelé próbálták az ő anyanyelvükről a miénkre átvarázsolni a miénkre, a szülemények körülbelül Vladimir Demikhov szörnyetegeihez lehet hasonlítani, de azok most nem tartoznak a cikkhez… szorosan.

Különböző kódolási trükkök alakultak ki, amelyik közös ismertetőjele volt, hogy a beviteli szöveget csupán annyira változtatták meg, hogy a kimeneteli szöveg még épp felismerhető legyen egy anyanyelvi beszélőnek, de másik számára Dante poklának sokadik bugyrát jelentse. Továbbá, hogy ne alapuljon olyan rendszeren, amit ők is ismerhetnek pl.: Morse-kód.
Ilyentech nikákvo ltak példá nakokáért aszóha tárok elmosás aiamelyek könnyed énátrendez hetőek voltakmégis egygép számáraértelmez hetet len szavarvoltak, melyeket nemtáp lál takbe a szókin cstárába.

Több pletyka volt – félig mítikusak–, hogy vannak magyarul beszélő románok, akik valós életük lévén szert tettek a gnózisra, a rejtett tanokra, a tudásra, azaz nyelvünk ismeretére. Ezt kiköszörülendő a korábbi technika továbbfejlődött, s mintha egy Márai Sándor vers lenne „…és lehull nevedről az ékezet …”, szimplán ékezettmentesítették az üzenetet legyen az szócikk vagy hozzászólás.

De ezen általánosan használt kódolási módszerek mellett születtek egyéb spin-offjai, oldalhajtásai is a magyar kriptográfiának, mint a Balassa-féle kódolási módszer. „Mindenha tanulnók valamit Avagy summárum Romániából, ahol élni kényszerülünk” címet viselte egyik megjelent cikke, vagy „…a vérnősző férfiúk, azaz a búzik köztünk élnek…” olvashattuk ugyanebben az értekezésében, de olyanokat is olvashattunk, mint „Csába ne hagyd”, „de vajjon figyelmetek”, „Nem hat etlenünk, ha alkalmankint szétnéznők a világban”, megboldogult nemzettársunk cikkeit lásd itt. A módszer „egyik” nagy hátrányaként említették, hogy mivel eltérő nyelvjárást használt a standard, budapesti nyelv helyett (spekulánsok szerint székely), azok sem értették mindig meg, akiknek ténylegesen írni akarta volna a cikkeket. De ennek ellenére tiszteletreméltó volt munkássága.

Miután a nyílt konfliktusnak vége lett és letelepedett a hidegháború köde (ami később újra fleizzott lásd Budapest és Dél-Dunántúl) sok magyar került ki a megszállók országába, ahol természetesen folytatták jogaik gyakorlását, újságokat írtak, kommenteltek, állandó konfliktusba kerülve ezzel a másik nációval. De ekkor már nem volt szükség titkosításra, akik írtak büszkén felvállalták, amit írtak és vissza is szóltak, ha el akarták venni tőlük ezt a jogot.

Ahogy egy cikk is megjelent már erről, a világban több konfliktus él, s mi sem valószínű, hogy sokáig maradunk meg így, jelenlegi állapotunkban. Mindazonáltal persze megmutatjuk, hogy kik vagyunk, mit tudunk és talán majd látunk még olyat is akár, hogy magyar ékezettelen „szóhatárelmosó” kód örmény betűkkel lásd http után tsca majd pont, natverk pont org perjel cgi per armenian pont pl Ki tudja?