A másodrendű állampolgár gondolata

Day 1,531, 04:08 • Published in Hungary Hungary • by horgerg

Eretnekségben gazdag vasárnapot minden kedves olvasómnak!

Most, hogy a média tudatosította bennem, hogy gyakorlatilag másodrendű állampolgár vagyok, több időt töltök itthon, mivel én, mint alantas dohányos gyakorlatilag jogfosztott bujdosóként kell a fehér, és dohányfüst-mentes, tiszta és illatos többségi társadalom megvetése elől menekülnöm. Ha le kell mennem a boltba, zacskót vagy símaszkot húzok a fejemre, nehogy megdobáljon a ragyogó tisztaságú nem dohányzó többségi(?) társadalom tojással, majomk*kival, vagy nem is tudom mivel. Éppen ezért a törzshelyem (olyan kis művész kocsma féle-fajta)füstmentes máglyára vétetése okán úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy Vándorló Jambusaimat® egy mocskos, undorító, bűzös és alsóbbrendű dohányos peremvidékre vezessem.

Kocsma rekviem

Gyász zenét írok most, egy kocsma bánatát,
ahol elégették már az emberség zászlaját.
S tudom, a „Kurta kocsma nem lesz hangos”
nincs már se vendég, se cimbalmos.

Füstszagú percek, órák, s van, akinek napok,
mámorban fürdő férfias dalok,
vagy elmélázni a füstkarikán egy asztalnál, egyedül,
verseket fabrikáltam ott, elmerengve, névtelenül.

S annál a padnál nőket is fűztem, nem csak dalokat,
egyperces örömökben adtuk-vettük az ajándékokat,
miközben ismerős, s ismeretlen szórta a szót,
dohányos – nem dohányos regélt álságot és mindenhatót.

Nyisd már ki az ajtót – kiáltottuk együtt:
ugrottak is egyből, ha a füst nagyon felgyűlt.
S a köd elillant – hangzott is a válasza:
csukd be hát – ez dohányos, nem dohányos kocsmája.

Ám a dal elhallgatott, szerelmi bánatát senki nem sírja,
s egy palack bor mellett költő versét nem veti papírra.
Dohányosok! Halál, s máglyára véletek!
Az utcán rondítsátok füstölgő véretek!

Nincs mit tenni, a törvény szava ez, tudom.
S az ajtó előtt emberek megvető pillantását állhatom.
-Büdös bagós, ezt érdemled! Ajtó elé kivert kutya!
pusztuljál te is, és örök időkre testednek fattya!

Barátom, hát akkor, íme – füstmentes kocsma nyitva!
„Jaj hát én igazi polgár vagyok, a Fidesz így tanítja!”
S legott, a hajdan hangos terem szomorúan hallja,
hogy kettő nem dohányzó, csendben a sörét kortyolja.


(Cikk végi gondolat, olyan „Szomszédokosan” (mélyen belenéz a kamerába): „Törzsvendégnek lenni egy kis kocsmában, ahol tartalékolnak a ritka ételekből, ismerősként befordulni a fűszereshez, mosolyt és száraz cigarettát kapni külön kérés nélkül a köszönéshez a háromszorosan özvegy trafikosnétól, aki megszokta, hogy a lottószelvényt is tőle veszed... az ilyen apróságok valahogy meghittebbé teszik az életet ebben a világban, amiben évek óta mindenütt az elidegenedésről folynak a viták.” (Szilvási Lajos)