Join the new world

Igaz, hogy nem vagyok egy Kampec, és nem is szeretném magam hozzá mérni, de azért gondoltam leírom az eddigi tapasztalataimat, amit eÉletem alatt láttam a sok háború során. Azt hiszem senki sem vitatja, hogy a háborúzás a játék forgatórugója. Az elnök nem az lesz, aki csendes gyűjtögetést ígér, hanem aki epic csatákat, és háborúkat, ami jól látható volt Fehérlófia megválasztásánál. A gazdaság pedig nem zakatol, ha nincsenek nagy hadjáratok (amiknek az elindítói általában a gazdaság alapjául szolgáló értékes nyersanyagok), valamint a legfontosabb, háború nélkül nincs játékélmény.

De miért is éri meg háborúzni? Hisz ha egy országot megtámadnak eredeti területén, az rengeteg MPP aktiválását eredményezheti, ami igen kockázatos, mi magyarok ezt igen jól tudjuk, hisz a szomszédban ott vannak az aktivált horvát és román MPP-k. Viszont másképp nem lehet értékes nyersanyagokhoz jutni. Ha ilyen körülményes új területeket szerezni, akkor joggal kérdezheti a tapasztalatlan játékos, hogy miért van annyi régió megszállás alatt.

Mindezt a legjobban az első és a harmadik VH-val lehet szemléltetni. Sok idő eltelt a kettő között, mégis összefügg a kettő. Az akkoriban gyenge Franciaországot lerohanta többek között az USA, aminek következményeképpen hónapok múlva az aktív MPP-kel visszatámadott Franciaország (szövetségeseivel együtt). A legtöbb esetben így foglalt el egy ország egy régiót:

1. Korábban vívott háború által aktivált MPP-k segítségével
2. Összehangolt támadással
3. Figyelmetlenség, hiba, vagy nem várt esemény következtében

Az 1. pontot leírtam föntebb, most jöjjön a 2. Az összehangolt támadásra is lehetne példaként hozni a III. VH-t, de én inkább azt szeretném bemutatni (egyrészt a változatosság, másrészt, hogy ne csak sikeres hadjáratokat mutassak), ahogy Magyarország és Szerbia többször is megpróbált sikeres hadjáratot indítani Horvátország ellen. Az egész úgy kezdődött, hogy a III. VH alatt kezdett megakadni a támadás lendülete az amerikai kontinensen, ezért Magyarország megtámadta NWC-t, hogy egyrészt bevigye a sebzését a háborúba (akkor nem volt Magyarországnak MPP-je az offenzívát folytató országokkal, így nem tudta közvetetten beleadni a sebzését a háborúba), másrészt, hogy elvonja az akkor még Atlantis nevű szövetség sebzését. Mivel mindig egyre közelebb kerültünk a győzelemhez, bevontuk Szerbiát is a háborúba, ők Szlavóniánál próbálkoztak.

Később már a sok aktivált MPP eltörlése miatt voltak próbálkozások, ezek a III. VH után voltak, és általában török-görög, Orosz-finn, észt-finn, brit-USA, és hasonló elterelő hadműveletek próbálták segíteni a magyar és szerb próbálkozásokat (mindhiába).

Mint látható kiemeltem a brit-USA harcot, ami azért fontos, mert az ilyen összehangolt akciók révén aktivált MPP-k később nagy veszélyt jelenthetnek, és az 1.-es pontban leírtakhoz vezethetnek. Épp ez történik most az Egyesült Királysággal, és ez történt Szlovéniával. Ez az oka annak, hogy sok kisebb ország nem szívesen vesz részt nagyobb akciókban.

3. A figyelmetlenség tipikus példázata, mikor elfelejtettünk MPP-t kötni Japánnal, és ezért indított támadást az USA (más kérdést, hogy megvédtük, bár mint később kiderült feleslegesen).

Szerettem volna még írni, de azt hiszem ezt majd egy következő cikkben teszem meg.