A Gazdasági felmérés eredményei II. - Wellness-körkép

Day 531, 02:51 • Published in Hungary Hungary • by nagyonolasz

A tíz nappal ezelőtt közölt, a felmérés bázisára vonatkozó elemzések után ma az élelmiszerre, és az egyéb wellness termékre vonatkozó fogyasztási szokásokkal fogok foglalkozni. A wellness termék terminus technikusát mindazokra az etermékekre vonatkoztatom, amelyek a wellness növelésére szolgálnak.

Végső soron a két legnagyobb fogyasztói cikk csoport a wellness-, és a sebzés termék, vagyis a food, a ház, a gift, illetve a fegyver. A harmadik csoport a mozgás-termék, vagyis a helyváltoztatásra szolgáló repjegy, amely azonban egy speciális termék, amelynek gazdasági hatásairól külön elemzésben szeretnék majd beszélni.

Ismételten előrebocsájtva mindazokat a fenntartásokat, amelyek a felmérés reprezentatív voltára vonatkoznak, lássuk tehát az aktív emagyar élelmiszer-fogyasztási szokásait.

A válaszadók 39% minden nap Q1-es ételt fogyaszt, további 26% jellemzően azt, ám néha beszerez ennél magasabb minőségű ételt. 14% mindennap, további 9% jellemzően Q2-es ételt fogyaszt, és mindössze 11% fogyaszt mindennap Q2-esnél magasabb minőségű ételt.

(Nem fogyasztok ételt, a kieső wellnesst más úton pótolom: 1%, Mindennap Q1 élelemet fogyasztok: 39%, Jellemzően Q1 ételt fogyasztok, néha beszerzek magasabb minőségűt is: 26%, Mindennap Q2 ételt fogyasztok: 14%, Jellemzően Q2 ételt fogyasztok, néha magasabb minőségűt is beszerzek: 9%,
Mindennap Q2-nél magasabb minőségű élelmiszert fogyasztok: 11😵

Ezeket az adatokat összevetve a Gazdasági Minisztérium cégregiszterből származó adataival gyanakodhatnánk a magasabb minőségű ételek jelentős importjára, ám éppen a válaszadói bázis nem-reprezentatív volta, valamint az alacsonyabb minőségű ételek jelentős (piaci és feketepiaci) exportja miatt az emagyar élelmiszerpiac gyaníthatóan messzemenően önellátó. Mi több, minden, a túltermelést letörni igyekvő erőfeszítés dacára az élelmiszerszektor vélhetően még mindig jelentősen túltermel.

Miután a valós gazdasággal szemben az egazdaságban sem amortizáció, sem csőd nincsen (vagyis a versenyképtelenné váló cég nem véglegesen zár be, nem vonul ki a piacról, és em készleteit, sem termelőeszközeit nem számolja fel) az árak nem feltétlenül tükrözik a valós termelési szintek változásait. Az élelmiszerkészletek korlátlan ideig 'elállnak', a termelésből kilépő cégek nem vesznek el, hanem egy áremelkedés esetén újra visszatérhetnek a termelésbe, és/vagy értékesíthetik elfekvő készleteiket. Ezt láttuk a második index-boom idején, a Q1 élelmiszer ára három-négy napra 20% körül emelkedett, majd visszaállt.

Ebből a szemszögből nézve nagyfokú óvatossággal kezelendőek a piaci önszabályozásra vonatkozó elméletek. A piaci folyamatok feltérképezése érdekében megfontolásra érdemes lenne egy heti, vagy kétheti azonos kérdésekkel operáló felmérés rendszeresítése. Nagyon üdvözlendő a végül létrejött cégregiszter, amely legalább a termelési adatokról képet ad, de azok értelmezéséhez szükség lenne a fogyasztási szokások részletesebb és rendszeresebb megismerésére is.

A válaszadók 66%-a igyekszik magyar gyártású élelmiszert beszerezni. Ha ezt más válaszok összefüggéseiben tekintjük, megfigyelhető, hogy az indo-magyarok körében ez a törekvés nagyobb arányban jellemző, amint hogy az is, hogy az élelmiszerhez a donate-funkción keresztül, a cégükön keresztül jutnak.

Ez aláhúzza annak a követelésnek a megalapozottságát, amellyel a sajtóban gyakorta és régen találkozni, hogy ti. az állam hozzon létre egy orgot, amelyen keresztül amolyan 'hivatalos feketepiacként' segíti a donate-funkción keresztül történő food-elosztást a hazai nyílt piacon nem értékesített készletekből. Mint az bekesjarokelo szociális miniszter úr szíves tájékoztatásából kiderült, ezek jelenleg tömegesen exportra kerülnek (hogy aztán a valutában kapott ellenértéket visszautalják az eMNB-nek). Míg egy államilag szervezett disztribúció lehetne gold-elszámolású is, ezzel is aranyat bevonva a költségvetésbe (vagy mondjuk úgy, hogy az államháztartásba, mert költségvetésről semmiféle értelemben nem beszélhetünk jelenleg). Örvendetes, hogy az állami "food-tescora" vonatkozó elképzelések legalább már az ellenzéki gazdasági programokban megjelentek, reméljük, hogy ezt a többször megfogalmazott valós igényt a választási eredményektől függetlenül is felismeri majd a teljes emagyar politikai elit.

Noha 73% a piacon szerzi be az élelmet (ebben a hazai fogyasztók felülreprezentáltak), az átlagos emagyar fogyasztó nem különösebben árérzékeny. Azzal az állítással, hogy "Figyelemmel követem az árakat, akkor vásárolok egyszerre több élelmet, amikor olcsóbb" mindössze 37% azonosult. Mindössze 8% sokallja az élelmiszerárakat, és csupán 1% számára jelent gondot az élelmiszer beszerzése. A

Az ingatlan talán a wellness termékek piacának legkevésbé telített része. Noha az átlagos lakossági megtakarítás körülbelül egy Q2es ház piaci árával azonos, az aktív felhasználók 70%-nak nincsen háza. 36%-uk nem is tervezi beszerzését, míg 34% a jövőben szeretne vásárolni. 10%-nak Q1-es, 12%-nak Q2-es háza van, Q4-es házzal 1%, míg Q5-ös házzal 3% rendelkezik. Ez különösen annak tükrében érdekes, hogy az élelmiszerfogyasztási szokásokkal összevetve ez a beruházás viszonylag jó megtérüléssel járulna hozzá az összesített wellness-állományhoz.

A gift-piac még ennél is szűkebb kör számára termel. 31% még soha, 51% pedig eddig egyszer-kétszer növelte ilyen módon a wellnessét. 9% havonta többször, 4% hetente többször él ezzel a lehetőséggel, és mindössze 5% vesz igénybe naponta, vagy naponta többször giftet.

A wellness-szel kapcsolatos fogyasztási szokásokhoz tartozik az is, hogy noha 92% figyelmet fordít arra, hogy a ehető legmagasabb wellnessel dolgozzon, 61% mégis úgy gondolja, hogy "Sokan nagyon alacsony wellnessel dolgoznak, ez árt a gazdaságnak."

És hogy a wellness-körkép (a felmérés korlátain belül) a lehető legteljesebb legyen, említsük meg még itt azt is, hogy játékostársaink 27%-a számára a harc is elsődlegesen a kórházban megszerezhető wellnessről szól.

folyt. köv.