A Craciun-kabinet belépője

Day 534, 11:45 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew

Románia – csakúgy, mint az eRepublik 53 másik országa – tegnap elnököt választott. Elnöknek választotta Alex Craciunt, immáron ötödjére.

Alex sohasem békepárti, szövetségkereső, baráti politikájáról volt híres. Első elnöki mandátuma alatt lerohanta Ukrajnát, majd három nap alatt bekebelezte azt. Az indok? Ukrajna ritkán lakott, kevesen játszanak onnan; románok meg sokan vannak, hát miért is ne foglalhatnák el. Az április 30-i választási ígéretben egy új ország neve tűnt fel: Magyarország. A nyugati szomszéd, ami akkor a középmezőnybe tartozott 11 régiójával, átlagos népsűrűségével. Az indok? Mindannyian azért játsszuk ezt a játékot, hogy szórakozzunk – hogy megízlelhessük a győzelem ízét.

eMagyarországba persze beletört a bicskájuk - félig legalábbis mindenképp. Nem várt ellenállással találták szembe magukat; a románok egy része szabályosan meg volt rökönyödve, hogy a leigázott nép megszólalni, úgy egyáltalán: élni akar, miközben a csatát elveszítette.

És most, Alex Craciun visszatér. Újraválasztása természetesen nem jelenti azt, hogy újra meg akarná támadni hazánk eredeti régióit. Hiszem, tudni vélem, hogy Románia sem lesz annyira botor, hogy elkövesse ugyanazokat a baklövéseket, amiket szeptemberben csinált. Hiszem viszont, hogy a terjeszkedő, ellentmondást nem tűrő militarista vezetés rálépett a régi útra. Románia próbált már sokféle szerepet eljátszani – de az új elnökkel alighanem leveti majd minden álcáját. S végre annak láthatjuk majd, ami.

Az új kabinet háromtagú; és a nevek már önmagukban sokatmondóak. A külügyminiszter Sebahmah biztosíték a magyarellenességre, és az egyértelmű képmutatásra; Han Solo neve biztosíték lesz az arroganciára és jellemtelenségre. Utóbbi kinevezés világossá teszi számunkra: aki örökös kitiltást érdemelne egy törvénytisztelő közösségben, annak Romániában bársonyszék jár.

A kabinet bemutatkozott: első nap Donbast, második nap Central Black Earth-öt védték meg, jelentékeny tankseregek felvonultatásával. Presztízskérdést csináltak a magyarok ellen folytatott háborúból; fittyet hánytak arra, hogy kétfrontos háborúban vannak; hagyták Indonéziát behatolni Ázsia szívébe, csak azért, hogy az ősi ellenségnek váratlan, kellemetlen pillanatokat okozzanak. Félretették a racionalitást, és elővették a régi hívószót, amire oly régóta várt a román köznép: vissza lehet végre ütni eMagyarországnak.

Azt már látjuk, hogy ők hogyan játszanak: érzelmeiktől vezérelve. A kérdés csak az, hogy mi hogyan fogunk. Képesek leszünk-e helyesen dönteni ész és szív, stratégia és pillanatnyi előnyök között. Ütközzenek meg hát seregeink a csatatéren; és lássuk, melyikünk volt képes többet tanulni a kilenc hónappal ezelőtti hibáiból.