5 egyszerű lépés, amivel legyőzhetjük Magyarországot

Day 577, 08:58 • Published in Hungary Hungary • by FSix

Remélem, a címre kattintó románok nem lesznek csalódottak. ERepublik legerősebb hatalmát ugyanis csak mi magunk győzhetjük le, ez már nem rajtuk múlik.

Igen. Ma, Day 577 of the New World, mi vagyunk a legjobbak. A stafétát az indonézektől vettük át egy-két hónapja, akik West Siberian Regionban megroppantották az addig domináns románok gerincét (az aktív segítségünkkel).

Akik követik a Blue Ketchup szériát, biztosan tudják, hogy szeretem mások hibáját elemezni, nyilván azért, hogy mi elkerüljük. Lássuk hát, hogy mik a fő bűnök, amiket az eRep vezető országa elkövethet:

1. Arrogancia. A románok egyértelmű uralkodói voltak az eRep eddigi történelmében. Elfoglalták kicsiny hazánk legnagyobb részét, Ukrajnát, Szibériát, és a fél világot. Eközben fórumon anyáztak. Mindig volt néhány "kedves" játékosuk, akik átjártak hozzán anyázni. Megutálta őket mindenki. Nekünk, magyaroknak ez csak plusz erőt adott a harchoz. Talán az I. Index generáció sem született volna meg, ha csak egy hideg sakkmeccsről lett volna szó, fair playjel. Pont ennek az arroganciának köszönhetik, hogy megszületett egy olyan hatalom, ami letaszította őket a trónról. Soha nem adták meg a tiszteletet az ellenfélnek. Se nekünk, a legyőzött ellenfélnek, se az indonézeknek, akik velük már régóta egyenrangúak voltak.

2. Kapzsiság: A románok elfoglalták majdnem teljes Ázsiát. Úgy gondolták, nekimehetnek az akkori fő riválisnak, Indonéziának, miközben már növekedett az új végzetük Nyugaton. Elszámolták, ráfaragtak, belebuktak. Másik tipikus eset volt, amikor egyszerre akarták Podoliát és WSR-t tartani, elvesztették mindkettőt.

3. Racionalitás elébe helyezett nacionalizmus: Nacionalizmus és nacionalizmus között van különbség. A nacionalizmusnak a mai hétköznapi beszédben negatív a jelentéstartalma. Lehet is negatív, ha olyan formában jön elő, ahogy a románoknál. Inkább a magyaroknak akartak keresztbe tenni, inkább a magyar frontot harcoltak, mintsem a racionális indonéz frontot. Az ilyesféle nacionalizmust el kell vetni. Aminek van pozitív jelentéstartalma, az a patriotizmus. Az, hogy az ország érdekeit a magunké elé helyezzük. Ez az, amikor a döntő csata előtt az utolsó aranyaidat átutalod a hadügyminisztériumnak, amikor politikusként visszalépsz a TO miatt, vagy csak hogy naponta órákat szánsz a szervezésre, közösségépítésre. Ez az összefogás a 8000 eMagyar között példaértékű. Káros lehet még a nacionalizmus akkor, amikor diplomáciáról van szó. A kormány diplomáciai törekvéseit (pl hogy Atlantistról lehasítsuk a lengyeleket, amerikaiakat) kudarcba fulladhat 2-3 nagypofájú spammer miattt. Jelenleg 2-3000 szerb harcos nyomogatja nálunk a fight gombot, fizeti az adót, termeli a cuccokat. Képesek vagyunk velük egy országban békében együtt élni. Ha azt mondanánk, hogy "szerbek, IRL feszültségek vannak, verik a magyarokat Vajdaságban, húzzatok", akkor ez most nem lenne. Így viszont talán pont egy eRep játékos lesz az, aki leállítja a vajdasági verekedőt, és azt mondja: a magyarok is emberek, tudunk velük egy országban élni. Megbízható, lojális és stabil szövetségeseink lettek.

4. Elbizakodottság: most mi vagyunk a legerősebbek. Így voltak ezzel a románok is. Kinevették a baby boomot. Szenvedtünk, mert a gazdaságunk alig tudta őket ellátni, a 4-5-6os ütések pedig csak csiklandozták a román tankarmadát. De nem-e pont hasonló boomot látunk a lengyeleknél? Előtte a szerbeknél? Nem szabad lenéznünk őket. Előbb utóbb az ő boomjaik is beérnek, és betesznek néhány százezret a falakban. A monopóliumunk ideiglenes. Tovább kell dolgozni, toborozni. Nagyon fontos, hogy a beregisztráló emberekből az Oktatási Minisztérium minél többet meg is tartson. Erről sajnos jelenleg semmi statisztikánk nincs. Szóval a munka nem ért véget, nem nyertük meg örökre a játékot.

5. Belső viszály, pártharcok. Ezt az indonézektől tanulhattuk el. Feljutottak a csúcsra, de a belső pártviszályok hamarosan le is rángatták őket onnan. Ez nem azt jelenti, hogy a demokráciát meg kell szüntetnünk. A demokrácia fontos eszköz arra, hogy a kormányra előbb-utóbb a legmegfelelőbbek kerüljenek, a jók kiválogatódjanak, a rosszak bukjanak. Kellenek pártok, kultúrált, konstruktív viták. Nem kellenek viszont pártfanatikusok, örök ellenségek. A vita ne emberekről szóljon ("úúútálom Shaokot", vagy "Quicksilver hisztis p*", stb. én már unom ezeket a kommenteket, ti nem?), hanem konkrét kérdésekről.


Szóval ez a pálya. Megünnepeltük magunkat, a fényes győzelmeket, a román világbirodalom bukását. Itt az idő azonban újra munkához látni. Céget építeni, pártot szervezni. Fel kell töltenünk okos emberekkel a minisztériumokat, hogy ne lehessen megint újra olyan durva átmenet, mint a hadügyben volt. Az okos embereknek ki kell válogatódniuk, nem mindenki alkalmas miniszternek, aki jelentkezik. Okos diplomáciát kell játszanunk, az ellenfeleink nagy részét pacifikálni kell (lengyelek, amerikaiak, spanyolok), hogy minél egyszerűbben küzdhessünk meg azokkal, akikkel nem tudtunk kiegyezni.

Közben pedig fejlődnünk kell, toolokat gyártani (statisztikában lassan verhetetlenek vagyunk 🙂, tartalékot képezni, államot szervezni, külföldi barátokat szerezni. Csak ez biztosíthatja a jövőnket. Én nem szeretném, hogy eMagyarország a történelem szemétdombjára kerüljön. Fenntartani pedig nehezebb a hatalmat, mint megszerezni.

---http://erepublik.lap.hu/---