20. cikk: Ütős felelet Huba kérdésére (+ meglepetés a cikk végén)

Day 1,028, 04:05 • Published in Hungary Hungary • by Schelling
Huba a minap felvetett egy kérdést. Gondoljon bárki bármit Hubáról, én azt hiszem, a kérdésfelvetés releváns és nagyon is időszerű. Ugyanakkor világos, hogy az az egysíkú megközelítés, amely egy kizáró értelmű alternáció viszonyába helyezi a "gondoskodó államot" és az "öngondoskodást", nem túl helyes.

Akik olvasnak vagy ismernek, azok tudják, hogy a felvilágosodás álláspontját igyekszem képviselni. Nem lesz ez másként most sem. Ahol nem hivatkozhatok objektív tényezőkre, ott véleményemet fejtem ki.

Lássunk világosan: melyek azok a kérdések, amelyekben fennáll a döntés lehetősége? Tehát a játékos:

milyen munkaképesítést tanuljon ki?
hol dolgozzon?
milyen céget alapítson?
mennyi fizetést adjon munkásainak?
mire költse a pénzét?
miről és hogyan írjon a lapjában?
melyik fegyvernem irányába szakosodjon?
melyik csatában vegyen részt?
melyik pártba lépjen be?
kire szavazzon?

Nézzük sorban, részterületenként.

I. Gazdaság

1, milyen munkaképesítést tanuljon ki?
Nyilvánvalóan azt érdemes, amit a munkaerőpiac szükségel. A hiányszakmák gyakorlásával keresheti a legtöbbet. Kinek van/lehet információja a hiányszakmákról? Az államnak (közelebbről: gazdasági minisztérium). Ugyanakkor az államnak is érdeke, hogy ne legyenek hiányszakmák, ne legyen munkanélküliség, se pedig munkaerőfelesleg.
Tehát érdemes az államnak javasolnia polgára számára, milyen irányban fejlődjön.

2, hol dolgozzon?
Ott, amely helyen szakmáját a maga szintjén gyakorolhatja, illetőleg ezeken a helyeken belül a legtöbbet keresheti. A munka megadóztatása miatt az állam itt is érdekelt.
A munkaerőkeresletet és -kínálatot a piac maga szabályozza, külső beavatkozás a munkaerő felhasználása helyének meghatározására nem is szükséges. Az állam amit itt tehet, az a munkahelyteremtés.

3, milyen céget alapítson?
Ezt a szakma választásához hasonlóan a gazdaság objektív adottságai sugallják. Nem minden céget ugyanolyan nyereséges működtetni.
A minisztérium javaslata ugyanakkor segítséget jelenthet ebben is.

4, mennyi fizetést adjon munkásainak?
Nehéz kérdés! Ideális esetben a fizetés meghaladja azt a szintet, amennyi az élelemre elég. Sőt, fegyverre is marad. (V1-es környezetben a heti átlag 1,5 x 5 fegyveres ütést tartottam optimálisnak - V2-ben talán a heti 2 harc elvárható volna.)
Világos, hogy annyit volna érdemes adnia, hogy az elegendő legyen az élelemre, a fegyverre, és maradjon felhalmozásra is. (A felhalmozott pénzből új vállalkozást tud indítani a játékos.) A kérdés a vállalat vagyonának szűkösségét figyelembe véve a munkavállaló és a munkáltató megegyezésén múlik ideális esetben. Az állam beavatkozása szerintem a szintenkénti minimálbérre vonatkozhat. A munkaerőpiaci helyzet figyelembevételével akár egy bértáblaajánlást is tehetne. (Oszlopok: szakmák, sorok: a képzettség szintje.)

5, mire költse a pénzét?
Élelem, fegyver, felhalmozás, egyéb (pl. Lana, ház, hirdetések, vállalatalapítás).
Az államnak beavatkoznia ezen a téren a legsúlyosabb sérelme volna a szabadságjogoknak. Jelesül a magántulajdon megsértése volna. Nem kötelezhető senki sem arra, hogy például fegyvert vásároljon - legfeljebb okos módszerekkel, az önérdek felkeltésével ösztönözhető ebbe az irányba.

II. Újságírás
6, miről és hogyan írjon a lapjában?
Amennyiben ragaszkodunk a demokratikus politikai berendezkedés feltételrendszeréhez, a civil szférába beavatkozni úgyszintén súlyos hiba.
Tessék belegondolni egy pillanatra: érdeke-e az államnak a színvonalas újságírás támogatása? Érdeke-e gondolkodó állampolgárok kinevelése? Bármely eszes lény előtt világos kell legyen, hogy nagyon is. A színvonalas újságírás a civil szféra erejét mutatja. (Ti. mert az újságírás legalább annyi foglalatossággal jár, mint a civil szféra működésébe való bekapcsolódás.) Az erős civil szféra pedig egyéni kezdeményezéseket (gazdasági, katonai, politikai, diplomáciai kezdeményezéseket egyaránt) tehet, valamint növelheti a játékosok közötti spontán szerveződő összetartást (új játékosok hívása az e-Republikra, alakulatok szervezése, anyagi támogatás egymásnak, információcsere, stb.). A civil szféra ezzel is leveszi a terhet az állam válláról.

III. Katonáskodás
7, melyik fegyvernem irányába szakosodjon?
Lásd az 1, kérdésre adott választ.
Ezek a speciális információk mivel a hadügyminisztérium birtokában vannak/lehetnek, ezért ez a szerv volna illetékes javaslatot tenni az újonnan jövő játékosoknak.

8, melyik csatában vegyen részt?
No igen: régi konfliktusaink forrása... Egyfelől a csaták indítása államügy, másfelől áttételesen az állampolgár érdekét is szolgálhatja (ideális esetben!). Az állam adóbevételre hajt, illetve a hazai munkaerőpiaci viszonyok korrigálása céljából, netalán diplomáciai-politikai célokból támadja meg egy másik ország területét. A polgárnak mire jó a csata? Növelheti harci képzettségét, valamint tehet azért, hogy hazai tulajdonú munkahelyet teremtsen a maga számára. Engem különösen taszít az a hangnem, ahogyan a Hadügyi Közlöny fogalmaz, és még jobban az, ahogy némelyek a híreit kommentálják. "Mindig üss a Közlöny szerint!" Nem kérem: így csak agyatlan hülyékkel szoktunk beszélni. Feltéve, hogy megengedjük magunknak a stílusnak ezt a színvonalát. Parancs helyett ismét csak javaslatról volna érdemes beszélnünk. Következtetésképp a kormánynak végre jó volna reális katonai célokat kitűznie! Olyat, ami mind a gazdaság, mind az állampolgárok érdekével egybevág, és nem puszta egyéni (vagyis partikuláris) hatalmi ambíciókat és érzelmeket elégít ki.

IV. Politika
9, melyik pártba lépjen be?
Veszélyes vizekre evezünk... Az egyénen vagy az államon múljon ennek a kérdésnek a megválaszolása? Nem az a kérdés tehát, hogyan van egy adott tér és időbeli pillanatban, hanem hogy mi a helyzet ideális esetben. Azt hiszem, nem szükséges ezt sem túlragozni. A pártok érdekcsoportok képviseletére jönnek létre. Minél több párt, annál több érdek képviseltetik. Hányféle érdek működik egyidejűleg a társadalomban? Ahány polgára van. Ergo minél több párt működik, annál demokratikusabb egy állam. Ésszerűségi okokból persze az érdekek számának behatárolása adódik. Ha pedig a legfőbb társadalmi, gazdasági, katonai, politikai érdekeket felsoroljuk (netalán még egymáshoz is rendeljük az egyes részterületek érdekeit), akkor véges számú érdeket kapunk. Részint matematikai, részint szubjektív érvek alapján úgy látom, egy állam optimális működéséhez 5-10 pártra (egymástól függetlenekre!) van szükség a kongresszusban, összesen pedig 20-30 párt is elegendő (volna).
Hova lépjen be az állampolgár? Amelyik pártba reális érdekei mozgatják. Ha nem volna ilyen? Alapítson sajátot.

10, kire szavazzon?
Lásd előbb. Amelyik jelölt programja leginkább ésszerű számára.
Nos igen... Önérdekünket itt a virtuális világban sem egyszerű felfogni.

Összegezve
A konfliktus végső soron, amit Huba felvetett, a következő volt: hatékony állam versus szabadságjogok. Úgy találtuk, hogy a kettő egy jól működő államban nagyon kevéssé ütközik egymással.
Apropó: a "gondoskodó állam" jelzős szerkezet helyett az "atyáskodó állam" kifejezést használnám. Állami gondoskodásra bizonyos szinten szükség van, de még nagyobb szükség önálló gondolkodásra.
Különben pedig gondoljatok Marxra: az állam egyszer el fog halni! Pontosítva: ahol az állampolgárok önállóan tudnak gondolkodni, ott idővel szükségszerű (történelmi szükségszerűségből adódó) az államnak visszaszorulnia több területről, átadva helyét a polgári kezdeményezésnek, önszerveződésnek. Érvényes ez a virtuális államokra is.





Ha pedig nem láttad volna tegnap este Indiana Jonest a kettesen:
- a film tartalmi ismertetőjét ITT találod,
- EMITT pedig a zenéit!