Join the new world

Bevetés Burgenlandban ( 1. rész)


1:00, 20 kilométerre Tolouse-tól.

1 óra van, és az a hülye telefon csörög. Álmosan kikecmergek az ágyból, és nagy nehezen odabotorkálok az iróasztalomhoz. Ki a fene lehet ilyenkor?
- Mr. Zolix? Külügyminiszter úr? - kérdezte egy ismerős hang, de hirtelenjében nem tudtam ki az.
- Igen! Miben segíthetek - kérdeztem vissza álmosan.
- Kérem kapcsoljba be a legközelebbi számítógépet, és nézzen rá a világhálóra.
- Rendben miért? - de már túl késő volt kérdezni, Az ismeretlen hívó letette. Mi a franc?
Kisétáltam a fürdőszobába és megmosakodtam, majd vissza mentem a dolgozó szobába és elkezdtem kutakodni a laptopom után. Nincs itt. Akkor hova tűnt? Se az íróasztalon, se sehol. A hideg víztől megélénkülve, röpke 2 perc alatt átértem a konyhába. Elmentem a fürdőszoba, a tárgyaló, és a szauna mellet. Miért kellet ilyen nagy házat vennem? Itt sincs. Remek, biztos az irodában felejtettem. Akkor már át is öltözök.

1: 42 perc, Tolouse, Midy Pyrennes megyeszékhelye.

30 percnyi autózás alatt beértem végre a városba. Az út szokásosan telt. A Yukon terepjáróval zsutykolódtam végig a kacskaringós útszakaszokon, majd jött a helyi laktanya melleti igazoltatás. Még jó hogy diplomácia rendszám van rajta!



Végül megérkeztem a volt tolousei konzolra, ami most a magyar külügyminisztérium szolgálatában van. 2 katona áll az ajtóban. Amint megláttak, vigyázba vágták magukat.
Jó estét miniszter úr! - mondták kórusban, és megvillantották a MATASZ emblémájukat.
- Pihenj! Maguknak is jó estét uraim!
Beléptem az épületbe. Teljesen kihalt, sehol egy lélek. Lépéseim visszhangzottak a hosszú folyosón. Végül beléptem az irodámba, és megtaláltam a laptopomat. Gyorsan bekapcsoltamés azonnal csatlakoztam a világhálóra, azon belül is a kormány titkos szerverére. Szokásos hírek; autópálya fejlesztés, de valami megragadta a figyelmem. “ Általános mozgósítás.Mindenki utazzon Burgenlandba, és segítse az osztrák felkelőket!”. Remek! Nekem csak egy álatlános mozgósítás kellet. De hogy a fenébe jutok oda? Hvíom inkább hadügyminisztréiumot.
- Haló, hadügyminisztérium? Zolix Külügyminiszter vagyok. Érdeklődnék hogyan juthatok el Dél-Franciaországból a Görgei század Burgenlandi támapszpontjához!
- Görgei? Tartsa egy kicsit - szólalt meg egy nő a vonal túlsó végén. Majd ismét egy ismerős hangot hallotam;
- Zolix, te vagy az? - kérdezte a hang.
- Linkin? Linkinstille te vagy az? Mi ez az egész burgis ügy?
- RW. Azt akarjuk hogy Ausztria visszafoglalja régiót, és egész sereg megy ki ütni. A mi ottani bázisunk Nagymártonon van. Soprontól nem messze.
- És hogy a túróba jutok el oda? Visz-e gép Tolouseból oda? Esetleg Lyonból?
- Egyik sem, de Párizsból igen. Fel tudsz oda menni?
- Eh igen, Jól van! Akkor még beszélünk!
- Viszhal!
Párizs. Úgyis mindig is meg akartam végül is nézni.

5: 02 perc. Párizs, Charles De Gaulle nemzetközi reptér.

Ez igen! Nemrég még romokban hevert az A-terminál, de lengyelek pár hét alatt újraépítették. Több órás kocsiút után az öltönyöm gyűrőt lett, és én magam is. Innom kell egy kávét! De még mielőtt elértem volna a legközelebbi büfét egy magas ember lépett oda hozzám. Az egyenruháján a GROM jele csüggött.
- Mr. Zolix? - kérdezte.
Igen! Látom lengyel. Beszél magyarul? - válaszoltam barátságosan.
- Igen beszélek. Kérem fáradjon velem, a repülőgép magára vár.- a hangján érződött az akcentus.
- Rám? - kérdeztem furcsállóan.
Erre a GROM tisztje nem felelt, csak végigvezetett a terminálon, lépcsők egész hadosztályán, míg el nem értük a VIP szektort.
- Elnézést de mit keresünk itt? Nem hiszem hogy innen indulna a közvetlen járat Bécsbe.
- Uram, Linkinstille a magángépét küldte önért, és egy másik társáért aki már a gépen ül.
- Egy magángép? Nem erre számítottam... - És ki lehet az a másik ember?
Kiléptünk a terminálból, és előttem a napfelkeltében egy Citation-X körvonalai rajzolódtak ki. Remek kis gép, meg kell hagyni. Felsétáltam a lépcsőn amit a gép oldalához támasztottak. A GROM tiszt lent maradt.
- Uram, ha nem bánja én nem kisérem fel. Nagyon sok dolgom van még.
- Persze nem baj! Viszlát! - ezzel búcsúztam el tőle, és beléptem a magángép kabinjába, és egyből megcsapott a bor illata, majd megláttam az említett személyt.
- CaptHUN? Te itt?- kérdeztem meglepődve.
- Szevasz Zolix! Én is ugyanezt akartam kérdezni! Mit keresel te Párizsban?- CaptHUN elengedett egy baráti mosolyt, és helyet kínált- Kérsz egy kis bort?
- Milyen fajtájú bor? Amúgy Midy-ből jövök kocsival. Van lent egy házam.
- Jól megy gazdagéknal!(😃) Én csak Párizsba jöttem látogatói körútra. Amúgy ez egy 2005-ös Bourgogne Pinot Noir. Vörös és száraz.
- Neked se megy rosszul (😛). Amúgy tölts nyugodtan, de ne sokat. De egy kérdés: honnan szerezted ezt a bort?
- Itt volt a gépen. Úgyis Linkin fizeti (😃). - humora már ilyen korán is remekül működött.
- Akkor önthetsz egy kicsivel többet nekem is- kacsintottam rá.
Uraim! - Szólalt meg a pilóta - Megkezdjük a felszállást. Köröbelűl másfél óra múlva Bécsben vagyunk.



6: 45 perc, Schwechat reptér, Bécs.

Kora reggel érkeztünk meg Bécsbe. A levegő kellemes volt, de az enyhe széllel néha hidegnek éreztem. CaptHunnal gyorsan leszálltunk a gépről egy csinos stewardes kíséretében, aki egy Jeep-hez vezetett bennünket.
- Itt vannak a kulcsok. Az osztrák hadsereg megengedte hogy a magyar katonák használhassák a felszerelésüket. Menjenek ki a vasútállomásra, de siessenek! 7:10-kor indul a vonat Nagymártonra, illetve Sopronba - mondta a szőke utaskisérő, és a kezembe nyomta kulcsokat - Jó utat kívánok!
- Köszönjük - mondtuk, és azonnal beszálltunk az autónkba.

7:55, Nagymárton, Görgei laktanya.

Végre itt vagyunk! A taxink csak a fő kapuig hozott minket, utána gyorsan elhajtott. Nem haboztunk egyből átmentünk a nagy kapun és a század már teljesen felkészült. A kantin felé Lovikával találtuk szembe magunkat.
- Végre itt vagytok! Pont jókor. Garmacor most tart eligazítást, és most osztja be a csapatokat gyertek.
Követtük őt, és beléptük a koordinációsterembe. Tele székekkel, térképpel, és egy nagy kivetítővel ami mellet már ott állt a századparancsnok; Garmacor. Itt volt a század apraja nagyja; Lovika, Zerling, rushofhungary, Hiroshi, adam93, Monsz és a többiek. Hosszú lenne felsorolni. Elfoglaltuk a helyünket, és a terem hirtelen elsötétedett majd a kivetítő életre kelt és egy dimbes-dombos vidéket mutatott.
- Uraim! Amit ezen a képen láthatnak nem más mint egy horvát egység ami Észak felé tart. Felénk. A mi dolgunk hogy megállítsuk ezeket az egységeket.
- Ennyi emberrel szemben egyedül mi? - kérdezte egy hang.
- Sajnos igen... Minden egység lefoglalt. a GÁT Németújvárban harcol, a Csontbrigád Felsőörsön, és sorolhatnám. Nem számít! Meg tudjuk nyerni! Állítsuk fel újra a Hupakolás-hidat! - kisebb szünet - A helyszínre az amerikaiaktól szerzett Pave Lowokkal megyünk. Ezek a legfejletebb helikopterek. Most pedig mindenki szedje össze magát!

8:10, Burgenland felett.



Elindultunk. A szokásos csapattal indultunk el; Zerling, CaptHUN, adam93 és most Hirosi is velünk jött. Ez a hülye M60-as miatt nem is érzem a vállamat. A kezembe az AK-47-esemet szorongva fogtam miközben a helikopterünk leszálláshoz készülődött. Pár perc egyhelyben lebegés után szilárd talajt érezhettem magam alatt. Egy magaslaton voltunk előttünk egy kissé meredek domb, és erdő körülötte. Felvettük a pozíciónkat. CaptHUN a Dragonovjával egy bokorba ment, míg Zerling a rádiót egy nagy kőtömb mögé állította. Hirosi és adam hasrafeküdve várta az ellenséget a domb oldalánál. Én a magaslat sarkába állítottam fel az M60-ast egy állványra. Megritkítjuk a rohadékokat.
Vártunk. Legalább 30 percnyi mutyizás után lépteket hallotunk, és végül 2 horvát egyenruhát viselő embert vettünk észre. Más nem volt velük.
- CaptHun- szóltam bele a rádióba - Szedd le őket!
2 tompa lövés hallatszot. Mindkét ember halott.
- Zerl szólj központnak hogy ellenséges mozgást észleltünk.
- Rendben - s már nyúlt is a rádióért - Bázis itt Echo-Sierra-Fox. Ellenséges mozgást észletünk!
- Vettem Echo-Sierra-Fox. Maradjanak o - ezután semmi csak rádiósistergés.
Bázis hallanak minket? Bázis? - szólt bele Zerling, de semmi válasz. Ekkor rotorzúgásra lettem figyelmes, és mársi észrevettem egy Cobrát alig 800 méterre tőlünk.


- HASRA - üvöltöttem, de késő volt. A horvát helikopter elkezdte ontani magából a golyót, Egy a vállamat találta el, de szerencsére többet nem kaptam. Ide-oda forgattam a fejemet hogy lássam ki hogy van, de úgy láttam rajtam kivül senkit nem találtak el.
Majd hirtelen nagy robbanást hallotam magam előtt. A cobra fara kigyulladt és ekezdett zuhanni. Nagy zajjal csapódott be. Hiroshi szedte le a Javelinnel!
- Szép volt fiúk, de én sajnos megsebesültem. Valaki adjon morfiumot!

Folytatás következik!