Join the new world

Ha a hónap rám érne becsuknám az ablakot... ettől még nagyon komolyan belerágtam magamba.

Rotyogtatás, olyan melankolikusan elmúló hangulatot áraszt... Persze másban a fortyogó leves forró-arcpirító gőze támad fel ... én inkább a berottyanás elmaszatolódását szaglom ki ... evvan ... így járunk.

Van, aki szerint az elmúlhatatlan nemzetiségi-vallási intoleranciánk, elfojtott (?) frusztráltságunk -tuti, hogy el van nyomja-fojtva -kérdőjel- ez szinte nem is kérdés azt hiszem- tör felszínre, íródik-játszódik ki belőlünk, s mint ilyen ez a jelmezbál, a retro-latin maskara felgyújtása körül süpped és emelkedik - pulzál. kérdőjel-beárazva.

Unalomba pulzálni magunkat, hiába is no... lehet-e? Ha az izgalom éltetne bennünket-másokat, akkor már máshol izgulnánk, valószínű másokkal. Most persze önismétlek, de hát nem tudom megunni? Na most akkor unod vagy nem? Azt hiszem ez is jogos felvetés.

Szerintem simán lehet utálkozva egymás tenyerébe csapni. Sokan csinálják nap, mint nap... Ha bármilyen élvezeti forrást talál az ember, amivel elnyomja az utálkozás savanyát. No, de ilyet... Rotyogtatunk-rotyogtatunk, utána meg nem mossuk ki a gatyát??? De az akkor csíp-fáj-pirosra mar, és büdös, amíg oda nem szárad.
Szóval mielőtt... ha már megtörténtetjük, akkor legalább találjunk már mosodát a közelben, és ne húzzuk fel újra és újra a régit.

No ez most ugye a múlt, amin a rágódás muszáját mutogatom, de önmagában nem áll meg. Kéretik figyelmeztetni mindig magamat.
Minek olyan hidat építeni, amin a kutya se akar átmenni, ráadásul a pillére pillecukor-romantika színű.

A támadni és védekezni és diplomáciázni és elérni, hogy segítsenek és mérgelődni, ha nem segítenek, és írni róla cikket. Receptkönyv öreg és fiatal szakácsoknak. Az asztal nem változik, a székek olybá tűnik ugyanolyan kényelmetlenek, a tányér fehér, kis picike virágmintával, az evőeszközök kéznél. Legalábbis így tűnik, evés közben jön meg a szomszéd- eszik vagy beleköp - de mindenesetre "kommunikál" vele és általa.

Egyik pont után jön a másik.

Na most hogy vannak e újak vagy nincsenek ,ez fontos, de nem elég részletes kérdés. Kevesen kószálnak bizonyára, a többségük csak úgy van, valakinek-valamire. No de a kérdés itt is inkább az, már ha lehet magamnak tulajdonítanom a kérdést, hogy figyeljük-e, észrevesszük-e. Nem önmagában a kószálók miatt feszegetem a határon belülit - persze ez romantikus-ethoszos, és mint ilyen önmagában is érdemes, de szerintem- mondom még egyszer ..bárcsak-kényszeresen.. fontosabb a figyelő miértjeként. Figyelmet ad, és tevékeny önmagát, absztrakciót.

A harmadik elbeszélő.

Ahhoz képest, hogy kevesen vagyunk, mégis sokan. Arra utalok, erre meg bökök. Mindig-beszélni fárasztó, és magamutogató elitistáknak - akik játékban vannak önmagukkal, virtuális pozícióért-eredményért, kifejezetten fájni tud, mégis önigazoló jelleggel előcsaljuk újra és újra. Tudni róla -tudatni- mindenfelé, hogy te tetted tudássá -ugyebár ismerős helyzet vagy inkább kiizzadt-virrasztott helyzeti előny. Ezt nem is kétlem, ez jár jogosan az időtöltőknek. Egy szinten ki-beszív magába a márvány színű fontosságtudat.
Időtöltésből keveset mutatni - maga-mutogatni egy paraván mögött, alig pislákoló fénynél. Csúfolnak érte, hogy az most akkor kicsi vagy nagy - ami árnyékként jelenik meg. Ez nevet rajta, az leborul elé. De lényegében egyik se tudja biztosra, hogy mire számíthatna a paraván nélkül.
Paraván, de minek is - megint unalmasan ismétlődő kérdőjel. Tárd szét, nincs ott olyan dolog, ami a fénynél olyan különleges lenne. A paraván-gyűlölők úgyis odaképzelik majd a szoba közepére. No és, képzelőerővel úgyse lehet versengeni.

No most akkor populista vagy? - Igen.

Pár beszéd ami zajlik.

Mindenképpen. Lehet, hogy zavartan, motoszkálóan, üregesen, de azt hiszem az. A nép buta és ostoba, és enni, meg inni, és egy bizonyos kor alatt hálni szeret - bizonyos kor felett is szeretne, csak már ritkábban jön össze. Ez pontosan így is van. Alapfunkciók. Így zajlik az élet molekulája, ja hogy te nem vagy rész, te egész vagy- ja hogy te átértél egy másik síkra? Onnan már le lehet nézni - magassági tériszony. A tér mindig is furcsa jelzés, teleöblíthető a sokkal. Te használod a tömeget, vagy a tömeg használ téged.. Biztos, hogy muszáj elhasználódni, muszáj a vagy..

Körtánc közepén brékelni.