Join the new world

WILLIAM SHAKESPEARE: CXXX. SZONETT

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
Ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
Fehér a hó? Az ő keble sötét.
Drót a haj? A haja fekete drót.

Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
De az ő arcán bizony sohase;
S némely párfőm gyönyöre csábosabb,
Mint amilyen úrnőm lehelete.

Szívesen hallgatom - de tudom, a
Muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
Istennőt járni nem láttam soha -
Az én úrnőm a földön jár, ha megy;

Mégis ér annyit nekem, mint akit
Hazug hasonlat mennyekbe röpít.

(Szabó Lőrinc fordítása)


FALUDY GYÖRGY: MEDITÁCIÓ

Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
tépelődés, kegyetlen és kemény,
csak kép vagy látomás, amely magától
formálódik, és úgy lebeg elém:

szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:

én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm

magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.


ADY ENDRE: ŐSZBEN A SZIGET

Fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Láttam ma a szigetnek
S fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Legény-volt őszi szivemnek.

Nem vádolok és nem irigylek.
immár hat évvel,
Hat ősszel megcsatáztunk
S mégiscsak volt egy kis tavasznyi,
Kurta tavasznyi,
Kerülgető boldogságunk.

De, óh, mért nem kezdhetjük újra,
Újra és mindig
Regényét a szigetnek?
Fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Szégyenlem a szivemnek.


JUHÁSZ GYULA: ANNA UTÁN

Ez szomorú ősz lesz.
Hol vagy Anna? Milyen volt a csókod?
Bánatórák, ó az én időm ez,
Bágyadt rózsák, ez szomorú ősz lesz!

Csókolom a lelked.
Hol vagy Anna? Milyen volt a könnyed?
Régi könnyek, te már elfeledted,
De én értük csókolom a lelked!

Látni szeretnélek.
Hol vagy Anna, vezet-e út hozzád?
Visszatérjek? Ó be nagyon félek,
Megölnétek, százszorszép emlékek!


ROBERT FROST: AZ ÉJNEK ISMERŐJE

Az éjnek ismerője voltam én,
ki záporban megy el s hazaoson,
ha kialudt a végső utcafény.

Bámultam szomorú sikátoron.
Éji bakter mellett mentem tovább
sunyt szemmel: én nem magyarázkodom.

Megálltam, némítva lépés zaját,
mikor kiáltás, hirtelen szűnő,
a háztetők felett fülembe szállt,

nem hívó, nem is búcsút üzenő;
s messzebb, nem-földi magasság terén
bolygó óra hirdette: az idő

se-téves, se-igaz, nem holt, s nem él.
Az éjnek ismerője voltam én.


SZABOLCSI ZSÓKA: SZAVAKRA VÁRVA

Szavakat keresek,
szavakra nem találok,
szavak sivatagában
bukdácsolva botorkálok,
minden szót sivárnak érzek,
kérdek, kérlelek, várok, féltek;
állok egyhelyben elakadva
szavak erdejében, gondolatok
elágazó szálfái között
keresgélek, találgatok,
alig élek, alig látok,
ki nem mondott tévedések
árnyékában , fába vésett
jelek erdejében; gondok
felhői közt szállok,
kapaszkodnék, bújnék,
simulnék, menekülnék,
talán megszólalnék,
ha végre magamra találok


GHEORGHE TOMOZEI: LÁNGOK


Jó tűz, régi tűz. Falják a lángok a
tönköket s a valaha mögöttük lapuló ordasokat,
forró hamu hull, s a
falánk tűz füstje feketíti a faliórát.

Dühöng a vihar - medvék rázzák a boronaházat,
vázában víz fakítja a tavirózsát,
fagy tisztítja véred a rettenettől,
elfelejtett asszonyaid görcsösen tapadnak hozzád,
akár a máglyáról mentett boszorkányok;
s rád szögezi ajtód a jég.
Viasz-puha álom környékez,
s megtört testtel egyedül bukdácsolsz
vérpiros ajkak erdejében...


VICTORIA STALLKNECHT: EGYETLEN ÉJSZAKA

Csendben fekszem, tűnődve
"Mi jöhet még?"
egy újabb férfi öltözik fel
elhagyja ágyamat

Csak ismétlem magamat
"Nem lesz semmi baj"
mikor kényelmesen fekszem
egy férfi kezeiben

Mindegyikük kimondott mindent
amit csak hallani kívántam
de hogy hinni kezdek nekik
attól félek a legjobban

Ez bánt hát: magány és űr
mit más nem lát
előre tekintek a holnapba
hátha egy különös lényt hoz
kitölteni végre űrömet


MARGARET NORMAN: NE VÁRJ

Ne várj holnapig
hisz tudod, hol lakik
Jóbarátoddal fontos minden dal
ne akard, hogy ez véget érjen
Ne késlekedj a levéllel
ne távolodj a messzeséggel
Talán nem találod fontosnak
de nem jó, ha megkésel
Kerekedj fel, látogasd meg
nem szabad őt elveszítened
Ki tudja, mi meg nem eshet
talán nem éri meg az új évet
Életeink olyan esetlenek
nem tudni, melyek a jó ösvények
Minden nappal gazdagabbak leszünk
nekünk nem szabad veszítenünk
Ismerni akarom a beszélő partnerem
ismeretségek kell kitöltsék az életem
Oly sokszor várunk, hogy végül nem marad másunk
Ne várj, ne vacillálj!