Join the new world

Esteledik lassan a város felett. A köd és a szmog szürke fátylat húz az égre, a nap küszködve bepillant néha a gesztenyefákkal szegélyezett térre, de feladva a reménytelen küzdelmet, eltűnik lassan.
Hazafelé lépkedvén a mai napon gondolkodom. Azon, hogy az új munkatársam miért dolgozik minden nap dög másnaposan. És ha a főnök szól neki, miért röhög bele a szemébe. Feleannyit sem dolgozott, mint én, mégis annyi a jussa.
A távolból, kelet felől tompa morajlás hallatszik.
Leülök egy padra. Nincs hova rohannom. Széttekintek a téren.
Nézem a sok békés járókelőt.