Árnyalatok

Day 529, 13:07 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew
Árnyalatok - Csanád Vidéke

A bétában, a román – magyar háború (szokták még I. világháborúnak is hívni) kezdetén az eRepublik világa fekete-fehér volt. Fekete volt Románia: az elnyomó zsarnok hatalom, akik leigázták Ukrajnát; akik kiküldték Victor Petrescut eÍrországba, megcsinálva ezzel a világtörténelem legelső TO-ját; akik el akarták foglalni Bulgáriát; és végül akik megtámadták hazánkat. eMagyarországot, ami soha nem ártott Romániának; bűne volt hogy útban állt – és hogy a Románok kezdték elunni a játékot. Hazánk volt tehát a fehér: a kiszolgáltatott, megtámadott, hősiesen küzdő ország, akit a fél világ védelmezett az agresszió ellen, de ez is kevés volt. Feltettük a kérdést magunkban: hát úgy kell végződnie nemzetünk sorsának, hogy a fehéret beborítja a fekete; hogy a jó végleg elbukik a rosszal szemben?

Régiónk többségének megszállása alatt is változatlan maradt a felállás: fekete a fehér ellen. Egyik oldalon a lehetőségeinek határait is túllépő, minden követ megmozgató magyar kormány; másik oldalt a sajtónkat szidalmazó, magyarokat provokáló, eÉletünket megkeserítő hatalom. Aztán megfordult a hadiszerencse: fokozatosan előrelépdelve a fehér kezdte lemosni magáról a feketét, a sötétség kezdett eltűnni. Egy nagy szövetségi rendszer volt velünk, katonáink pedig minden talpalatnyi földet ismertek, amiért harcoltak – hiszen a szülőhazájuk volt az, amiért küzdöttek.

eMagyarország végül visszanyerte területi integritását; és a fehér, ami az ártatlanságot és a feladást jelképezi, végleg eltűnt. Közben Románia is finomodott: megtanulta a diplomácia játékszabályait; elérte hogy rá mint felszabadítókként tekintsenek olyan kis nemzetek, mint a szlovákok vagy az indiaiak; hogy hálásan fogadják el az ajándékaikat a lengyelek, és hogy az amerikai elnök a saját népe helyett a románokra költsön súlyos összeget. A fekete korszaka is leáldozott: Románia a szürke széles skáláján kezdett el mozogni.

És most országunk a paletta sok színében tündököl; a szerencsétlen áldozat fehér köpönyegét ledobva egyszerre lép fel mint védelmező szomszéd, mint a politikai hatalomátvételek egyik nagymestere; a haragos vörös árnyalatai jönnek elő, amikor Podóliáért küzd, máskor szövetségeseinek nyújt hathatós segítséget. De sajnos időről-időre megjelenik a barna szín is, mikor lakosai sarat dobálnak egymásra az összefogás helyett – és valljuk be a fekete is, amikor semleges országok fölötti ítélkező „rendteremtő” hatalomnak, vagy kormányunk képzett stratégáinál tehetségesebb hadvezéreknek képzeljük magunkat. A fekete és fehér korszaka végleg leáldozott; de hogy eMagyarország színskáláján az árnyalatok milyenek lesznek, az már csakis rajtunk múlik.