[monti] Szatír a Retiroban

Day 3,332, 14:45 • Published in Hungary Hungary • by montaigne
Madrid, 2000


Életemben először vagyok őrizetbe véve, ráadásul egy idegen országban, közszemérem sértésért. És őszintén mondom, nem ez a legnagyobb bajom. Hogyan fogom ezt a feleségemnek megmagyarázni? Nyilvánvalóan 1-2 óra múlva feltűnik majd neki a távollétem, keresni fog és nem lesz könnyű dolga. Belőlem a kiélezett helyzetek kihozzák a maximumot (sőt, néha még arra is ráteszek egy lapáttal), de ő, szegénykém ilyen esetekben vagy leblokkol, vagy agresszív lesz.
Talán az lesz a legjobb, ha én magam próbálok a tettek mezejére lépni.

-Por favor, quiero hablar con la Embajada de Hungría! (kérem, szeretnék a magyar nagykövetséggel beszélni!)

Ha alaposabban belegondolok, és én látok valakit ilyen állapotban, valószínűleg én sem méltatnám válaszra.
Talán meggyőzőbb lennék, ha nem bűzlenék az alkoholtól, ha nem lennék deréktól lefele meztelen, és ha nem lenne véraláfutás a szemem alatt. Az is megtörténhet, hogy egy kicsit becsináltam, de erről nem tudok teljes bizonyossággal meggyőződni, ugyanis a bilincs miatt nem tudok hátra nyúlni.

Fél óra múlva ajtócsapkodás törte meg a csendet. Egy gorilla (bocs, lehet, hogy mégis inkább ember) felém biccentett:

-Vamos!

Nem ilyen kihallgatásra számítottam. A legsötétebb álmaiban is mindig a női adóellenőröktől rettegtem. Erre most tessék…egy szépnek és karcsúnak nem igazán tekinthető rendőrnő kezében vagyok, egy közszemérem sértési ügyben. Akasztani fognak.

-¿Hablas español? (beszél spanyolul?)
-Entiendo un poco. Do you speak English? (egy picit értek. Ön beszél angolul?)
-No
-Sprechen sie Deutsch? Pá-russzki? (Beszél németül? Oroszul?)
-No.
-¿Húngaro? (magyarul?)
-Nonono
-¿Rumano? (románul?)
-Da, vorbesc românește! Soțul meu e român. (Igen, beszélek románul, a férjem román.)
-Akkor beszéljünk románul. Szeretnék mindent részletesen bevallani.
-Ön bűzlik az alkoholtól. Meztelen. Kába. Folytassam?
-Nem az én hibám. Áldozat vagyok.
-Egy negyven fős japán turista csoport tanúskodott – most látom, hogy Polaroid fényképek is készültek – szóval a szemtanuk szerint ön meztelenül ugrándozott fényes nappal a Retiro parkban. Közben obszcén mozdulatokat tett, üvöltözött és egy rakás üres sörös üveg volt ön körül. Erre mit lép? Cáfolja?
-Nem, ez pontról pontra igaz. Inkább csak kiegészíteni tudnám. Ugyancsak a helyszínen egy csomó orvosságos dobozt is találhattak volna. No-Spa, Quarelin, ilyesmik. Talán a fényképeken is látható.
-Aha…az meg ott ugye hányadék?
-Ühüm
-Marslakók hánytak oda?
-Én voltam. Szörnyen sajnálom.
-Azt ugye tudja, hogy a Retiro a madridi lakosság kedvenc parkja? Ez a királyi család személyes adománya volt a város részére.
-…
-Undorító. Van-e még valami mondanivalója?
-Persze, ugyanis lenne egy-két enyhítő körülményem.
-Hallgatom.
-Vesekövem van. A jobboldali vesében alakul ki. Egy szép, csillag formájú kálcium-oxalátos kőritkaság. Három hónapja kezdett fájni. Mire elviselhetetlenné vált a vesegörcs, a kő lecsúszott az uréterbe. Végig karcolta az egészet, azt hittem, hogy belepusztulok, de ez akkor sem volt annyira rettenetes, mint amikor a vesém görcsölt. Aztán egyszer csak pik-pak megszűnt a fájdalom. Az urológusom szerint a kövecske lepottyant a hólyagba. Na, gondoltam, hogy ott ellesz egy ideig, ezt a feleségemmel közös madridi utat meg nem szívesen hagynám ki. Telepakoltam a hátizsákomat fájdalomcsillapítókkal és repülőre pattantam. A feleségem szépen ment a szakmai Summit-ra, én meg a nyakamba vettem a várost.
-…
-Na, a sok járástól a tegnap este a kövecske, hogy is mondjam…ráfordult a célegyenesre. Hajnali kettőkor felsikoltottam a fájdalomtól. Képzeljen el egy három dimenziós nindzsa harci csillagot, ami belülről karcol ott, ahol a legjobban fáj. Nemcsak karcol, de fel is sebez. A vizelet meg kimarja a sebet. Ettől görcsbe rándul a legnemesebb testrészem és még jobban fáj. A folyamat öngerjesztővé válik.
-Olyan mintha szülne?
-Egyáltalán nem. A gyerek az olyan tündi-bündi, meg cuki, meg az ember – ugye – néhány örömteli pillanatban tett arról, hogy az a gyerek megfogant. Az én kis kövecskének nem volt semmiféle örömteli előzménye.
-Miért ment a Retiro-ba?
-Kipateroltak a szállodából. Mint egy kutyát. Mondták, hogy ha bajom van, akkor vagy én, vagy a feleségem hívjunk mentőt, de kinek van erre pénze? Inkább szenvedek.
-…
-Na, vészhelyzetben küldtem egy-egy SMS-t a körzeti orvosomnak, az urológusomnak, és a fogorvosomnak. Jó, persze, a fogorvos az egy kicsit más, de azért neki is lehetnek jó ötletei.
-…
-Az urológusom azt mondta, hogy igyak sok folyadékot, például sört. A háziorvos azt írta, hogy vegyek be görcsoldókat. A fogorvos meg azt javasolta, hogy ugrálgassak egy lépcsőn lefelé, mert úgy hátha gyorsabban kirázódik a Jackpot a malacperselyből. Én nem vagyok egy részrehajló ember. Mind a három tanácsot megfogadtam. Kimentem a Retiro-ba, bevettem egy rakás görcsoldót, megittam hat üveg Coronita-t és a elkezdtem ugrálni.
-Miért ugrált meztelenül?
-A vesekő állandó vizelési ingert keltett. Ezért úgy gondoltam, hogy jobb, ha leveszem a nadrágom. A bokor mögé bújtam, de nem vettem észre, hogy a túloldalon is van egy sétány, és pont arra császkál a fél Tokyo. Onnan tudom, hogy japánok voltak, hogy fejenként két fényképezőgépük volt. A kínaiaknak, vagy koreaiaknak csak egy szokott lenni.
-A hányásról mit tud mondani?
-Mivel ilyenkor a szervezetet nem tud megszabadulni a melléktermékektől, a vese működése rendellenessé válik, sőt, akár le is állhat. Ez továbbiakban görcsökhöz vezet és ez még a legkisebb baj, ami megtörténhet. Merthogy ebbe bele is lehet halni. A szervezet meg eléggé találékony, ha úgy dönt, hogy üríteni kell. Ha semmi más nem működik, akkor jön a hányási inger. A sok sör miatt olyan lehettem, mint egy mini-gejzír.
-A verésnyomok?
-A japán turisták nem bírták elviselni a látványt és inzultálni kezdtek. Nem haragszom rájuk. Fordított esetben és is fejbe csapnám őket.
-Tudja, hogy kicsoda ütötte meg?
-Egy szipirtyó, akit vén sárga kurvának neveztem. Utólag is elnézést kérek, habár kétlem, hogy értett volna spanyolul. Inkább arra gyanakszom, hogy vette a fáradtságot értelmezni próbálta a testbeszédemet.
-A vén sárga kurva a nagykövet felesége volt.
-Sajnálom, viszont engem is ért sérelem, ugyanis a rendőri intézkedés során odalett az útlevelem, a telefonom, a nadrágom és némi készpénzem. Hiába mondtam nekik, hogy "Passport, Telefon, Money", rám sem hederítettek. A hitelkártyám szerencsére a feleségemnél maradt…habár, lehet, hogy tulajdonképpen így jártam rosszabbul.
-Most mi a helyzet a vesekővel?
-Szerintem az utolsó 2-3 centiméter lehet hátra.
-És eddig mennyit tett meg?
-Hát ez nagyon függ attól, hogy honnan mérjük.