[monti] IKEA

Day 3,441, 04:23 • Published in Hungary Hungary • by montaigne
IKEA


2006 Budaörs

Nem az én ötletem volt ez a bevásárlás, mégis én szívok. Egyszerűen eltűnt a családom. Két perccel ezelőtt még mindenki itt kavart, most meg sehol senki.
Hogy a francba tudtak a kölykök ilyen gyorsan kimászni a kosárból? És miután kimásztak, hova mentek? És hol van a feleségem? És miért nincs bekapcsolva a telefonja? Miért van bennem egy olyan rossz érzés, hogy hárman háromfele mentek?
-Elnézést hölgyem, nem látott itt mászkálni két ötéves gyereket? Egy kisfiút és egy kislányt?
-Nem. Mikor tűntek el?
-Két-három perce.
-Ha gondolja, akkor bemondatjuk. Minél hamarabb intézkedünk, annál jobb.
-Ha meghallja a feleségem, akkor széttép.
-Miért, hol van a felesége?
-Sajnos ő is eltűnt.
-Akkor őt is megkerestetjük. És szerintem a felesége akkor fogja önt igazán széttépni, ha nem keresi meg a gyerekeket. Tudom, hogy mit beszélek, volt már itt minden, veszítettek itt már el süket és vak nagymamát is. Szegénykém egy szekrénysorból nem tudott kijönni.
-Van némi igaza.
-Egy pillanat…egy biztonsági riasztást kell kezelnem. Valaki felmászott a raktártérben a polcsor tetejére.
-Hála az Istennek!
-Miért?
-Akkor máris megvan a lányom. Már csak a többi családtagot kell megkeresnem.

Egyértelmű, hogy ez csakis az én lányom lehet. Engem gyerekkoromban egy rogyadozó hűtőtorony tetejéről szedtek le a tűzoltók. Egy ilyen raktárbeli polcrendszer még nem ér fel egy hűtőtoronnyal (majdnem nagyságrendi különbség van a hűtőtorony javára), de valahol el kell kezdeni. Illetve, ha jobban belegondolok, talán jobb lenne, ha a lányom mégsem csinálná végig mindazt a baromságot, amit az apja nem kis mázlival túlélt.

-Maga most velünk jön.
-Eszem ágában sincs. Megyek a fiamat megkeresni.
-Uram, szeretnék világosan fogalmazni. A biztonságiak szerint az Ön lánya 10 méter magasan lóg a raktárban. Életveszélyben van. Nem aggasztja?
-Picit sem. Róla mindent tudok. Nem fog leesni. A fiamról meg semmit sem tudok. Engem ez aggaszt igazán.
-Jó, akkor bemondjuk, hogy XY kisgyerek keresse a szüleit a földszinti raktárnál az info pultnál.
-Ragyogó. A fiam most van először az IKEÁ-ban, azt sem tudja, hogy földszinten van, vagy emeleten, azt meg végképp nem tudhatja, hogy merre van a raktár. Sőt, kétlem, hogy akár azt tudja, hogy mi az az IKEA.
-Akkor most mi legyen?
-Kérje meg az áruházi dolgozókat hangosbemondón, hogy ha gazdátlan gyereket látnak, akkor kérdezzék meg a nevét. Illetve, mégsem lesz jó…a fiamnak megmondtuk, hogy idegenekkel ne álljon szóba. Patthelyzet.
-Milyen ruha volt a gyereken?
-…
-Csak tudja, hogy miben volt felöltözve?
-A feleségem öltöztette, nem én.
-És hol a felesége?
-Mondtam már, hogy ő is eltűnt. Itt van az áruházban, valahol. Csak az a helyzet, hogyha meglát egy darab függönyt, akkor a körülötte levő világ megszűnik létezni.
-…
-Tudom már…Mondassa be a következőt: „Monti Balázska várja az édesapját a földszinti raktárnál az információs pultnál”.
-Ez így teljesen értelmetlen.
-Dede…ezt meghallja a feleségem és kilogikázza, hogy baj van és jönni fog.
-De a gyerek ettől még nem lesz ott!
-Persze, hogy nem. De legalább a feleségem előkerül, és akkor már csak a fiam fog hiányozni.
-Kissé fura, de van benne ráció.

FIGYELEM, FIGYELEM! MONTI BALÁZSKA VÁRJA AZ ÉDESAPJÁT A FÖLDSZINTI RAKTÁRNÁL AZ INFROMÁCIÓS PULTNÁL

Egy perc sem telt el, előkerült a feleségem.

-Hol a fiam?
-Nyugodj meg, valahol itt az IKEÁ-ban, gondolom.
-Gondolod? És a lányom?
-Ümmm, róla pontosan tudom, hogy hol van. Egy polc tetején ül úgy két-három emelet magasban és lógatja a lábát. Nem tud lejönni, de a biztonságiak majd leszedik valahogy.

Na tessék…ahelyett, hogy segítene és a tettek mezejére lépne, fogja magát és elájul.

-Orvost tudnak keríteni?
-Van ügyelet, de úgy látom, hogy a kedves felesége máris kezd magához térni.
-Ha teljesen magához tér, megtörténhet, hogy agresszív lesz. Vigyázzon rá pár percig, ameddig előkerítem a fiamat.
-De a lánya? Vele mi lesz?
-Lassan mondom és érthetően, ÉN MOST MEGYEK ÉS ELŐKERÍTEM A FIAMAT. Addig kérem, hogy vigyázzon a feleségemre, a biztonságiak meg tartsák sakkban a lányomat. A feleségem ne menjen sehova, különösképpen ne próbálkozzon azzal, hogy saját kezűleg leszedje a lányomat, és a lányom se próbálkozzon a lemászással, ameddig nem jövök vissza. Ez itt a névjegykártyám, rajta van a telefonszámom. Kérem, csöngessen meg, hogy kapcsolatban maradhassunk!
-És honnan tudja, hol keresse a fiát?

Egy eldugott sarokban a szemem sarkából láttam, hogy ment valami rajzfilm egy készüléken. Tuti ott találom a fiamat, nem kell ehhez mentalistának lenni. És valóban. Tökéletes takarásban volt, de így is megtaláltam őt. Agyon akartam volna csapni a szökése miatt, de a könnyebbségtől csak átöleltem és elsírtam magam.

-Gyere fiam, most megyünk anyához. És a tesódat is előkerítjük.
-Éhes vagyok.
-Majd azt is megoldjuk. Eszünk finom húsgolyókat áfonyaöntettel.
-…
-Na, fiam, itt van édesanyád, nagyon vigyázz rá, nehogy megint eltűnjön! Nekem még van egy kis elintéznivalóm a lányommal.

Ez van. Egyetlen fiam van.
Itt véget is érne a történet, de ezúttal jár egy kis desszert is hozzá.
Mivel a történeteimet első körben körlevélben terjesztem (ezért néhányan már olvastátok, bocsi), így ez is már három hónapja a fiókban porosodik. Meg is feledkeztem volna róla, de ma belebotlottam a történethez írott reflexióba, amely szerintem erősebb lett, mint maga a történet. Remélem nektek is tetszeni fog.
Gabeszkuszi reflexiója

A már a játszótéri frusztációban felsejlett utód-preferancia izgalmasan ismétlődik – a négyszemélyes családi vektoralgebra adta epizódok netán sorozatot is indukálhatnak.
Remek a forma lehetőségit alkalmazva a hangulatos hangutalás – tipográfikus elemekkel fűszerezni a szöveget.
A pattogó párbeszéd pompásan passzol. Ennek mestere vagy; látom magam elött a riadt apa halványan izzadó arcát és az IKEA-alkalmazott gépiesen serviceminded zavart tekintetét, a hirtelen felbukkanó anya összeszűkűlt pupilláit, a rajzfilmtől kikerekedett szemü fiucska ártatlanul éhes tekintetét.
A fokozás is izgalmas, az apa higgadt felszíne alatt a tornádó kontra az egyre ziláltabb, magát segítőkésznek vélő hölgyike kapkodása.
A személyzet a sablonmegoldásokat javasolja, arra jön a logikus válaszok empátiája, majd azoknak is a zsákutcája (az integritásra nevelés védőburka a segítségtől is megóv).
A három stratégia a problémamegoldásra pazar:
Ha valami gixer van:
1. hangosbemondót aktiválni
2. elájulni
3. gondolkozni
A kreatív megoldás felé vezető út első lépése a személyzet-értetlenkedés akadályt elegánsan átugorja: mintha a gyerek meglenne, de figyelemfelkeltő az anya számára. Már csak ezért a leleményességért érdemes volt elmenni vásárolni
Az elrendezés tábornoki: miután a femininum-Montik a terepen dolgozó személyzetre bízattak, a főfeladat megmenteni a trónörököst.
A max tízpercnyi hurrikán, mely szétfújta az IKEA-dzsungelbe merészkedett csapatocskát lecsendesül, a fiúnak adott instrukció hártyafinom sovinizmussal és önbizalomerősítő szeretettel jelzi a hierarchiát.
Így eme remek felelet a bevezetőben feltett kérdés illusztrációjakánt is olvasható:
Lehet, hogy olykor kilátástalannak tűnik a szityuésn, de megoldódik; gyerekek meglesznek, ihlet esmét szikrátgyújt és a Parnasszus kivillan a ködből.