[ICS] Miért vagyunk jó pozícióban a nemzetközi politika formálásához?

Day 2,703, 08:16 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Elég régen jelentkeztem már cikkel, de a napokban, a friss Külügyi Közlönyben olvasott cikk elindított bennem egy gondolatot, hogy talán érdemes volna kicsit jobban körbejárni a témát. Erre rátett még egy lapáttal iamkplus tegnapelőtti írása, amelyben - szerintem - nagyszerűen fogalmazta meg, hogy most kedvező pozícióban vagyunk ahhoz, hogy esetleg befolyással legyünk a nemzetközi politika menetére. Lényegében ezt írja le a KK is, csak kicsit más aspektusból. Azt viszont egyik cikk sem részletezi, hogy miért? Miért vagyunk olyan pozícióban, amilyenben, és ez hogy alakult ki, illetve mihez tudunk ezzel kezdeni?

Erről szeretnék most én "röviden" írni.

Előre leszögezném, hogy a jelenlegi pozíciónk létrejöttében szerencsés események közrejátszása, valamint tudatos tevékenységek sora is szerepet kapott.

Kezdjük először is azzal, hogy véleményem szerint szinte az egész tavalyi évben borzasztóan rossz volt a külpolitikai helyzetünk és minimális a mozgásterünk, ami legfőképpen az Asteriából való elhamarkodott és előre tudhatóan hibás kilépésünk következménye volt.

Erről többen többször írtak, így nem kívánok részletesebben belemenni, mindössze annyit jegyeznék meg, hogy a kilépés hosszú időre behatárolta a lehetőségeinket. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt sorozatos elnöki hibák és diplomáciai baklövések tovább rontottak egy-egy alkalommal, mint például a CH elvesztéséhez vezető folyamat során, ami igazából októbernél jóval korábban megkezdődött már.

Ez a beszűkült mozgástér egészen decemberig tartott, ugyanis akkor kezdetét vette egy olyan időszak, amire sokkal inkább a megfontolt külpolitika volt a jellemző.

Szépen fokozatosan konszolidálódott az összes viszonyunk és igen jelentős eredményeket értünk el a decembertől február végéig tartó időszakban. Aki szerint ez túlzás, az gondoljon csak bele, hogy újrakötöttük az argentin MPP-t és anélkül, hogy a lengyelek elleni bosszúhadjáratban részt vettünk volna (tehát kockáztattuk volna a későbbi lengyel-magyar közeledést), az argentinok és a szerbek kisöpörték a lengyeleket a francia, a dél-német és a holland régiókból. És kinek az érdekszféráját képezik ezek a területek most? Hát a miénket.

Tehát kvázi az történt, hogy a lengyelek elleni hadjárat fő nyertesei mi lettünk, anélkül, hogy egyetlen közvetlen csatát is megvívtunk volna. Ez szerintem egy rendkívül szép teljesítmény. Főleg annak fényében, hogy ezt az állapotot később a lengyelek is szerződéses úton elismerték és azóta tartós MPP is kialakult a két ország között.

Ezt a remek alapot tetézte be a bónusz-háború nagyszerű megszervezése, ahol egyébként az azt megelőző másfél hónap külpolitikáját igazolva, bebizonyosodott, hogy a megszállt országok korrekt módon történő megszólítása és a velük való kooperáció sokkal előrébb mutat, mint például az ukránokkal éveken keresztül értelmetlenül folytatott kongátlanítós játék, hiszen mind a németek, mind az osztrákok, mind pedig a hollandok együttműködtek velünk a bónusz-háború során, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország stabil, szinte megingathatatlan fullbónuszhoz jutott.

Persze ennek kialakulásához szükség volt a februári ciklusra, amikor is, folytatva a megfontolt külpolitikai irányvonalat, minden megszállt országgal (kivéve Ukrajnát természetesen) megállapodások sorát kötöttük meg, amelyek az érdekszféránk stabilitását és biztonságát szolgálják. A kialakult rendet egyébként senki sem vitatja Európából. Bár közvetve nevezhetjük eredménynek, de a magyar-román háborús feszültséget is csökkentette az a tény, hogy mindkét fél fullbónuszt szerzett és immáron nem egy terület korlátozott számú bónuszaira pályázik mindkét állam, hanem egymás köreit nem zavarva tudjuk biztosítani az egymástól független fejlődést.

Tehát a jó diplomácia és az összeszedett kormányzás elvezetett oda, hogy Magyarország senkitől sem függő fullbónuszt birtokol, aminek stabilitásához kétség sem férhet. Ezt elveszteni szinte csak akkor tudjuk tartósan, ha valami oltári nagy hülyeséget csinálunk, vagy ha több ellenfél többfrontos támadásai során valami erős állam beérkezik a nyugati területekre AS-el. Mondjuk erre, jelenlegi felállás szerint nem sok esélyt látok.

És ami ezzel kapcsolatban nagyon fontos még, az az, hogy a bónuszaink közvetlenül a területek eredeti birtokosával kötött megállapodásokon alapulnak, tehát másoktól kb. függetlenek, ami azt jelenti, hogy a korábbiakhoz és több másik országhoz képest, nem kell folyamatosan lavírozgatni az érdekek erdejében és óvatoskodni. Ez tehát az első tényezője, a jelenlegi jó pozíciónknak.

A második egy szerencsés körülmény, jelesül a görögök helyzete. Azt senki sem tudhatta előre, hogy az adminok bevezetik a diktatúra modult és lehetővé teszik a görög terroristáknak, hogy a saját államukat megdöntsék és elűzzék az Asteria párti kormányt, majd kilépjenek a szövetségből. Ez azért volt fontos a mi szempontunkból, mert nyilvánvalóan nem volt egy kedvező helyzet az, amikor az exEDEN elemek, tehát a görög-román-argentin hármas uralta az Asteria politikáját. A még oly sikeres három hónap alatt sem sikerült komoly előrelépéseket elérni, a HQ állandó gáncsolása miatt. Erről egyébként korábban Azure írt remek cikket.

Bár a szövetségek szerepe nem túl nagy a játékban, egy-egy befolyásos és velünk ellenséges emberke a HQ-ban meg tudja keverni a kártyákat, aminek az áldozatai lettünk egyébként az első lengyel MPP-s ügynél is.

A görögök kilépésével elillant annak a lehetősége, hogy az addig befolyásos görög emberek bekerülhessenek a HQ-ba, ami meggyengítette az exEDEN jelentőségét. A következő hónapot még egy többségében román vezetés végigvitte úgy, ahogy, bár ugye a március a mi szempontunkból sem volt éppen rózsás sem bel-, sem külpolitikailag, de ezt hagyjuk.

Április elején viszont teljesen átalakult a HQ. Az argentinok a sorozatos szélmalomháborújukkal vannak elfoglalva Chile ellen, ahol néha ők törlik el az ellenfelüket (ami minden erejüket leköti), vagy éppen őket törlik el, ha a chileiek pénzhez jutnak valahonnan, vagy valaki, külsős szereplő csatlakozik a bulihoz, mint most a horvátok és hamarosan a bolgárok. Ez kihatással van a diplomáciai tevékenységükre is, ami érezhetően meggyengült. Így tehát a román diplomácia egyedül maradt, ami meg is mutatkozik a HQ összetételén, amit a szerb dominancia jellemez, ráadásul két honfitársunk is bekerült. Ez egyébként egy újabb tényező lehetne, de kezeljük együttesen a görög témával!

Érdekességként érdemes megnézni, hogy a névsort bejelentő Asteria-közlöny alatt mennyi elégedetlen román kommentet lehet látni! Nyilván ők is tudják, hogy ez most nem nekik kedvező szituáció.

A harmadik tényezőt részben már érintettem, a lengyelek Asteria közeledése.

Az szerintem egyértelmű, hogy Magyarország fő célja az kell, hogy legyen, hogy a magyar-szerb-lengyel tengely újra összeálljon és akkor utána már részletkérdés, hogy az exONE, vagy az exTWO formáció jön-e létre, mert nekünk onnantól kezdve bármelyik ideális felállást jelenthet.

Ehhez pedig az kell, hogy a lengyelek is közeledjenek az Asteriához, ami immár hónapok óta folyamatosan megtörténik és a szerb-lengyel MPP múlthavi megkötésével nagyon nagy lépést tettek a felek. Ebben a kérdésben lehetne nagyon jó közvetítő a két magyar HQ tag.

Arról nem is beszélve, hogy az egykor a SerHun-hoz mérhetőnek gondolt, másik legendás barátsági kapcsolat, a Spoland egyértelműen felbomlott amikor a lengyelek hagyták eltörölni a spanyolokat, azok pedig később egyértelműen a horvát-török páros mellé álltak a Sirius teljes bukásakor. Az ibériaiak egyébként azóta is szinte végig eltörlés alatt állnak, a szerbek és/vagy a portugálok által. A két fél között ma már egyébként MPP-s kapcsolat sincsen.

A lengyeleknek tehát kell egy viszonyulási pont, egy szoros szövetséges, aminek a szerepét mi, magyarok el is játszhatjuk akár, hiszen a mi érdekeinkkel is egybevág. Persze figyelni kell arra, hogy a SerHun erősödését ne veszélyeztesse semmi. Ja és nem szabad arra alapozni, hogy majd a lengyelek megmentenek mindentől, mert nyilván nem fognak.

A kialakult helyzet véleményem szerint egy esetleges Asteria csatlakozási kérelemmel lenne tovább javítható, hiszen egy tagállamnak jóval több beleszólása van jogilag és ténylegesen is egy szövetség kérdéseibe, mint egy külsős támogatónak.

A csatlakozás kapcsán mindenképpen win-win szituációba manővereznénk magunkat, hiszen a románok nem vállalhatják fel a vétót, hiszen akkor lerombolják az eddig nagyon óvatosan építgetett imázsukat, miszerint ők mindig készek voltak a kompromisszumra és csak a gaz magyarok álltak ellen mindig. De ha mégis bevállalják, akkor az értelemszerűen a csatlakozásunkat támogató államoknak, így például Szerbiának, nyilván nem fog tetszeni, sem az Asteria HQ-nak, ami újabb szöget üthet az Asteria koporsójába, ami szintén nem akkora probléma nekünk.

A másik lehetőség, hogy a románok nem saját maguk vétóznak, hanem rátestálják a feladatot az utolsó megmaradt jelentkezőre, az argentinokra, de ennek elvállalása egyértelmű beismerése lenne az argentin diplomácia részéről, hogy ők igazából csak bábok, hiszen egyértelmű román utasításra cselekedtek, amivel ráadásul szembe is köpik magukat, mert az argentin-magyar viszonyt a mi részünkről nem sebezte meg semmi, inkább náluk találhatunk felróható cselekedeteket.

És abban nagyon igaza volt iamkplusnak a cikkében, hogy ez a helyzet nem tartható fenn örökké. Elég, ha arra gondolunk, hogy hamarosan igen magasra szökik a forradalmi-bónusz a görög diktatúrában, ahol már a mastercard sem állítja meg a felszabadulást és akkor a görögök egyértelműen vissza fognak lépni, ne legyenek kétségeink. Vagy előfordulhat, hogy a következő hónapra, látva a mostani hibákat, aktivizálódik a román és/vagy az argentin diplomácia, háttérbe szorítva a szerb törekvéseket és előtérbe hozva az exEDEN érdekeket.

Tehát ha lépni akarunk, játszani akarunk, akkor most lehet és kell is játszani. Arról nem is beszélve, hogy ennek során érdemes lenne akár egy kihívást jelentő AS-t is leszervezni a dél-amerikai válságzóna közvetlen közelébe például.

Annyit még le szeretnék szögezni, hogy lehet, hogy soha többet nem lesz már az erepen új világrend, új szövetségek, új felállások, de akkor is annyit elértünk legalább, hogy egy fokkal jobb pozícióból várhatjuk a szerverek lekapcsolását, ott leszünk, bent leszünk és csak az aktivitásunkon múlik, hogy ezzel mit érünk el a továbbiakban.

Maradok tisztelettel:
ICS

ui. Kistivadar kedvéért: Nagyon remélem, hogy a magyar közösség átérzi, hogy mennyire sorsfordító pillanathoz érkeztünk és egyszer a játék négy és fél éve során végre egy ilyen sorsfordító pillanatban sikerül meghozni a racionális, jó döntést, a hirtelen felindulásból elkövetett rossz helyett. Eddig nem sikerült soha. Én bízom benne, hogy most fog. 🙂