[ICS] Magyarország az "ál-középhatalom"

Day 4,088, 10:47 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Már jó ideje nem ragadtam billentyűzetet cikkírás céljából, de ma délután volt egy kis szabadidőm és a közelmúltban történtek olyan események, amelyekkel kapcsolatban már sokszor leírtam a véleményem egy-egy részletét a különböző cikkek alatti kommentszekcióban, de összefoglalóan - terjedelmi okok miatt - nem szerepelt sehol.

A cikk témája pedig Magyarország stratégiai lehetőségei és a játékosok körében tapasztalható elvárások közötti hatalmas szakadék lesz.

Először is szögezzük le a puszta tényeket! Egy átlagos héten (nevezzük békeidőszaknak) Magyarország szárazföldi és légi sebzése stabilan a nemzetközi rangsor 5-11. helyén található. Ez önmagában nem hangzik rosszul, arra is utalhat, hogy a fenntartható lakossági sebzésünk a középmezőnyben található. Ezzel azonban van néhány probléma.

Az első az, hogy a játék mechanizmusainak változása miatt a fenntartható lakossági sebzés szinte alig számít valamit. Esetleg más országok tartós megszállása esetén lehet szerepe.

A játék háborúi ma már nem más országok indok nélküli megszállásáért folynak, hanem érdekszférákért, edzőháború-lehetőségekért és esetleg személyes ellentétekből fakadó, just for fun faktorért zajlanak. A bónuszokért és a szórakozásból való megszállásért folytatott háborúk most már csak a közvetlen élmezőnyhöz tartozó országok (elsősorban Asteria) privilégiumai közé tartoznak, de nekik is csak korlátozott mértékben.

A második faktor az, hogy a csatákat, háborúkat ma már az ellenfelek tankolási potenciáljai döntik el. Ez elméletileg a gyengébb oldalhoz tartozó (anti-Asteria) Magyarországnak kedvező is lehetne, hiszen a korábban tapasztaltaktól eltérően nem az ellenség szövetségének ereje, vagy MPP-szettjének hatékonysága határozza meg az ütközet kimenetelét, hanem a szembenálló felek ereje 1 vs 1-ben. A szövetségek szerepe már csak a stratégiai tervezésre (pl: ki kit mikor támad?, ki hogyan zárja el az erősebb ellenfél útját?, kit melyik ország segíti ki?, stb.) szorítkozik. Azonban ez a fejlemény a látszattal ellentétben még inkább a középhatalmi kategória aljára taszította Magyarországot, ugyanis a tankolási potenciál tekintetében nagyon rosszul állunk.

A tankolási potenciál egzakt módon valószínűleg meghatározhatatlan, azonban van egy mérőszám, ami a tapasztalatok alapján elég jól visszaadja az erőviszonyokat ezen a téren: a magas szintű legenda rangú tankok száma. Önkényesen én a XVII-es szintű legenda rangot választottam a top tankok kategóriájának aljaként.

Az ilyen szintű szárazföldi ranggal rendelkező játékosok száma és aktivitása döntően meghatározza az országok közötti összecsapások kimenetelét. Ezeknek a játékosoknak a TP sebzése olyan magas, hogy komoly tankolásuk esetén 5-10 közepes szintű legenda (V-😵 együttes ütése kellene, hogy ellensúlyozni tudjuk őket. Látható volt ez az elmúlt hét horvát-szerb vagy görög-román csatái során is, ahol mindkét oldalon legenda xx rangú tankok vitték a prímet, többszáz milliárdos sebzésekkel. Egyes játékosok mindkét oldalon megütötték 2-3 kör alatt Magyarország teljes, egy heti fenntartható sebzésmennyiségét. Ebből azt hiszem látható, hogy mekkora jelentősége van ezeknek a játékosoknak a kimenetel szempontjából.

Magyarországnak jelenleg 3 darab XX-as szintű tankja van és emellett van egy darab XVII-es szintű karakter. Ez alatt hatalmas szakadék következik. Én összesen 2 darab XII-es legendát találtam kutakodásaim során. A V-X közötti legenda rangoknál vannak már tűrhető létszámban játékosok.

Hogy elhelyezzük a nemzetközi térben és erőviszonyok között ezt a mutatót, ez nagyjából Szlovénia adatainak felel meg. Nekik 3 darab XX-as és 1 darab XIX-es legendájuk van, amit a középső tartományban lévő (VII-XVI) közötti játékosok követnek. Szlovénia aktív játékosszáma és fenntartható sebzése jóval a magyar alatt található, mégis többnyire az ő győzelmeikkel végződtek a háborúk, komolyabb csaták. Abba most terjedelmi okok miatt nem mennék bele, hogy mennyire együttműködőek, koordinálhatóak a magyar és a külföldi top tankok.

Nézzük meg Macedóniát, akivel összecsaptunk a hétvégén és csúfosan alulmaradtunk (gyakorlatilag nem késztettük őket komoly erőfeszítésre és pontot is alig szereztünk)! Nekik van 6 darab XX-as legendájuk és 1 darab XVIII-as szintű. Emellett a X-XV sávban található jónéhány játékos. A top tankjaik szinte kivétel nélkül ellenünk ütöttek, amikor kellett.

De hogy az élmezőnytől való lemaradásunkat is szemléltessem, nézzük meg Szerbia vonatkozó adatait! Rövid kutakodás után náluk 11 darab XX-as szintű és 5 darab XV-XIX közötti szinten álló legendát találtam. Mivel a heti sebzésadatokból indultam ki, előfordulhat, hogy egy-két tank kimaradt a vizsgálatból inaktivitás miatt.

Mivel Magyarországon folyamatosan él az a nézet, hogy mindenben Romániához kell viszonyítanunk magunkat, nézzük meg az ő adataikat is! Náluk 7 darab XX-as legendát és 5 darab XV-XIX közötti legendát találtam.

De, hogy mennyire nem szabad pusztán a nevekből vagy az előítéletekből stratégiát levezetni, álljon előttünk mondjuk Litvánia példája, ahol 5 darab XX-as legenda és egy darab XVII-es szintű legenda található. A tavalyi évben egy alkalommal épphogy sikerült őket megverni egy kiélezett csatában úgy, hogy a top játékosaik közül csak 3 volt jelen. És hogy egy extrém példával zárjam a száraz tényismertetést, az Egyesült Arab Emírségekben, ami gyakorlatilag egy szerb kolónia, szintén van 3 darab XX-as legenda.

Magyarország tehát súlyos lemaradásban van még a középmezőnyhöz tartozó országokkal (pl: Bulgária, Szlovénia, Macedónia) szemben is a tankolási potenciált illetően. Ez nem csak az ellenséges tömbre igaz egyébként, ugyanis a mi oldalunkon is többen megelőznek minket (Horvátország, Görögország, Törökország biztosan), de a nagyjából hasonló létszámú top tank különítménnyel rendelkező Argentína és Chile is alkalomadtán a miénket lényegesen meghaladó teljesítményre és ellenállásra képes egy-egy kiélezett szituációban. Újabban egyébként a rangfejlesztésben tőlünk jelentősen elmaradó USA is képes volt szervezetten megjelenni a csatatereken, eldöntve egyes minicsatákat. (Például a magyar-bolgár háborúban néhány RW-ben.)

A realitások ellenére rendre olvasható ilyen-olyan fórumokon, hogy néhányan elégedetlenek az elért eredményekkel. Keveslik a bónuszt, ritkásnak találják a hadjáratokat, stb.

Sajnos a játék-mechanizmusainak változásai szépen lassan felőrölték Magyarország középhatalmi státuszát és a kisállami lét felé löktek minket. Megmondom őszintén, nem hiszem, hogy ez felróható lenne bármilyen korábbi kormánynak, mert ezek a problémák az egyéni szint hibás döntéseire vezethetőek vissza. Illetve más, hosszú ideig eltörlés alatt lévő országok (pl.: Görögország, Horvátország), vagy más, folyamatosan háborúban álló államok is simán megelőztek minket ezen a téren. Egyszerűen csak túl kevesen voltak azok nálunk, akik a karakterfejlesztés fontosságát felismerték és/vagy kevés mastercardos játékos volt, aki a játék egy pontján megfelelően aktív volt és megfelelő mennyiségű pénzt fektetett be ahhoz, hogy felemelkedhessen a csúcsra.

Arról esetleg lehet vitatkozni, hogy a kormányok részéről több epikesítési akció segíthetett-e volna, de akkor felmerülhet a jogos kérdés az átlagjátékosok köréből, hogy miért az általuk beadott közpénzből legyen epikesítés? És egyébként más országokban is a top tankok intézték ennek anyagi vonzatait egymás között. Ez egy elvi és valószínűleg meddő vita, így nem is mennék túlzottan bele. Mindössze annyi személyes véleményt fűznék hozzá, hogy szerintem a top tankoknak kellene, hogy legyen némi társadalmi felelősségérzete a közösség irányába, ahogy az gyakorlatilag az összes országban megfigyelhető is.

Ahogy én látom a helyzetet, ez a lemaradás már behozhatatlan, sőt, feltehetőleg hosszú távon még nőni is fog a hátrányunk a középmezőny országaihoz képest is.

Pontosan abból kiindulva, hogy a közvetlen élmezőny mögött hatalmas a szakadék, még hosszú hónapoknak, éveknek kellene eltelnie ahhoz, hogy a most a VII-Xes szint között mozgó játékosaink elérjék a tetejét a piramisnak. Ez azonban nem fog előnyként, vagy hátrány csökkentő tényezőként jelentkezni a nemzetközi erőviszonyokban, mert ezek a karakterek együtt fejlődnek a minden középhatalomnál meglévő aktív réteggel, akik szintén elérik egyszer a csúcsot.
Ráadásul sok országban található meg az a közvetlen élmezőny mögötti réteg, ami nálunk totálisan hiányzik. Ahol ilyen fellelhető, középtávon hozzánk képest még jelentősebb előnyre fog szert tenni és csak nagyon hosszú távon fogjuk tudni konszolidálni a jelenleg meglévő hátrány szintjén az erőviszonyokat.

A horvátok egyébként hasonló helyzetből törtek ki, de náluk ennek alapja az volt, hogy néhány játékos töménytelen RL pénzt befektetve, más társaik pakkvásárlását finanszírozta meg hónapról hónapra, ami kialakította a nagyjából 100 fős, pakkos elitet, akik képesek aktívan gyűjtögetni és adott esetben szervezetten ütni. Látható, hogy ők ma már komoly versenyre és erőfeszítésre tudják késztetni a korábban egyeduralkodó Szerbiát és Romániát is. Jól állnak a hosszútávú építkezésben a törökök is, akik főleg a szervezettség terén nőnek közvetlen vetélytársaik fölé.

Az egy külön cikk és elemzés témája lehetne, hogy a puszta erőben meglévő hátrányunk mellett még szervezettségben is lemaradtunk a közvetlen riválisok mellett.

De, hogy némi pozitívummal zárjam a cikket, a légi rangokat illetően (még) nem drasztikus a lemaradásunk és kis szervezettséggel komoly erőt tudunk felmutatni ebben a szegmensben, ahol nem számít annyira a kimagasló rang és egy-egy közepes légi harcos (wing commander vége, group captain eleje) is fel tudja venni a versenyt némi tartalékolás után a más országokban tömegesen jelen lévő air commodore rangú emberkékkel. Egyébként ebben is a törököket érdemes megfigyelni.

Köszönöm a figyelmet!

Maradok tisztelettel:
ics