Join the new world

Szavak hömpölygő tömege,
Mint vérbársony vöröse,
Árad most szerte eVilágban,
S hajtja a katonát csatában.
Ki osztja a sebzést,
Ki nem tűri a vesztést,
Csak megy be, harcba, bőszen,
Mint a farkasfog az őzben!
S nem sajnálja vagyonát,
Kifizeti Istenek tankját.
Küzd mindennel milye maradt,
A változások kora alatt.
Szövetséges segitsége,
MPP-knek vesztesége,
Mind, mind, mind hajtja,
Magát soha meg nem adva,
Mert békét meg nem tűrhet,
Vérszomjat le nem gyűrhet,
Nem számit a veszteség se,
Csak essen el az ellensége!
S ha majdan csak béke marad,
A hazafi majd tollat ragad,
Megirja miként zajlott a csata,
Miben nem volt része soha!
Mert hazafitól nagy szavakat,
Harcostól tankot jelent a katt.
S majd ha életüket leélték,
Nagy nevüket regélték,
Hazafira emlékeznek,
Mig harcosokat eltemetnek.
De ha földben nyugszol,
Harcosokon múlik ha otthon.
Rajtuk múlik h idegenben,
Elveszetett területen
Fejfa nélkül meggyalázva
Mert néped lett leigázva
Vagy otthon édes anyaföldben
Szerető utódok emlékében
Kik nem emlékeznek talán rád
Csak zengik hazafik dalát
S tanulják az iskolában
Odavisztek milliárdan
Megénekelte hazánk fia
Ki közelről nem látott csatát soha.
SOHA! SOHA! SOHA!
Igy harcolj hát katona!
Neved ne tudja az iskola!
Emléked ne múló halandókban
Vagy holmi papirokban
Ócska verssorok közt legyen:
"Ott állt ő a hegyen!"
Az mutassa mindörökké a napot
Mikor anyaföldre véred csurgott,
Hogy szülőföldbe temetnek
S sirodba babád virágot vet.
Mert te megtetted mit kellett,
S majd megirják névtelen versed
Megirják kik ott se voltak
Térdig vérben nem gázoltak
De hogy unokád is tudjon róla
Volt ott sok halott katona
Versbe szedik a zenészek,
S hazában lesznek vitézek.