Join the new world

A nemlétező ülésterem nemlétező széksorai lassan benépesültek a nemlétező lámpák kísérteties fényében, a nemlétező, de gazdagon díszített mennyezet alatt. Ahogy telt meg a terem a lassan suhanó szellemekkel, úgy vált egyre hangosabbá a nyüzsgés hangtalan zaja, a köhécselés nemlétező moraja, a beszélgetés szótlan szavai. Egymást ismerő szellemek köszöntötték társaikat, újak ismerkedtek, s mutatták be őket régieknek, a karzaton a kíváncsi nézők tömege nem látszott. A sajtópáholyból, ahonnan társaimmal együtt én sem figyeltem a történéseket, jól beláttam az ülésterem szellemszéksorait, megfigyelhettem a pártok kísérteteinek örvénylő mozgását, a politikusok helyezkedését, a bankárok összetartó, s egymással mégis rivalizáló, láthatatlan kis csoportjait.

Egy kis figyelmet kérek! hangzott fel a szó az üres pulpitus felől, ahol a levezető elnök szelleme kopogtatta meg a nemlétező fát, majd folytatta; Üdvözlöm a jelen nem lévőket és azokat is, akik nem tudtak eljönni sem ma ide közénk, köszöntöm a nézőket, a hallgatókat, valamint a sajtó hiénáit, akarom mondani képviselőit is, akik erről a nemlétező országgyűlésről tudósítanak! A Magyar Köztársaság valahányadik virtuális országgyűlésének bitjeit ezennel megnyitom. Bitjeit, és talán még néhány bytot is, hiszen a parlament teljesen virtuális volt, a neten keresztül zajlott.

A házelnök megadta a szót mindenkinek, amiből meglehetős bonyodalom támadt, hiszen az odasereglő nézők is bele tudtak kiabálni az egyenlőre csak a zűrzavar szintjén létező országgyűlésbe, majd elhagyta a termet. Az idő elérkeztével mégis halálos csend támadt a hatalmas teremben… majdnem öt másodpercig. A kiújuló hangzavarnak az elnök sztentori hangja vetett véget, majd az idegesen rohangáló kormánytagok rendbe tették az elromlott hangosítást. A házelnök botja idegesen tért vissza, vállán egy nagyöbű fegyverrel, amivel azután viszonylag hamar csendet teremtett, és a zajos nézőket visszaterelte a karzatra. A rendteremtésből az is kiderült, hogy ki jelenlegi képviselő, és ki az, aki az, aki csak egy bot automata köszöntésre állítva. Ez utóbbiakat az egyre idegesebb op és jobbkeze páros lábbal rúgta ki.

A levezető elnök és jegyző megválasztása után megvitatták, hogy az ország elnöke hozzászólhat-e a parlamentben, és úgy döntöttek mérhetetlen bölcsességükben, hogy alkotmány híján, ami tiltaná, miért ne. Később ez megváltozott, de az elnök elhagyta a termet. Eközben a karzaton bírálták a lebonyolítást, és elhangzottak beszólások is, de még mérsékelt hangnemben. Közben az ülésteremben már a formalitásokat szavazták meg, és röpke félórával a kissé zűrzavaros kezdés után elkezdődött az érdemi munka. Az érdemi munka kezdete utáni 6. percben a maga sem tag képviselő kirúgta a veszekedő képviselőket. Az országgyűlés egyébként szép színes, mivel mindegyik képviselő más színnel ír. Ez eddig már a pozitívumok közé tartozik. Ezután folytatják a veszekedést a ki szólhat hozzá tárgyában. A kirúgottak egyike visszajön majd elmegy. Az elnök visszajön majd elmegy. A képviselők kijárnak a karzatra cigizni és beszélgetni a nézőkkel. Egy idő után visszaterelik őket az ülésterembe, hogy megvitassák az NHP képviselője által benyújtott javaslatcsomagot
(cikk: http://www.erepublik.com/en/article/javaslatok-az-orsz-ggy-l-sben-k-z-rdek-k-zlem-ny-708668/1) .

Ezután az országgyűlés megvitatja, hogy mire van jogköre, és megállapítja, hogy semmire. Ennek ellenére az NHP előterjesztéseit pontokba szedik, majd elkezdik a gazdasági javaslatok megvitatását. Az első pontot, a cégnyilvántartást megszavazzák, majd újból felmerül a parlament jogkörének kérdése, a jövő hétre várható alkotmányig bezárólag. Újólag folytatják, elvetve a következő pontot (a cégek állami szabályozásának erősítéséről), majd gyorsan a harmadikat is, az újabb training cégekről. A gazdasági javaslatok gyors átrepülésével a parlament rátér a hadászati kérdésekre. A valóban bonyolult hadseregszerkezetről lenyirbálják a fölösleget meg az amazonokat is, és megszavazódik. Az igazán izgalmas rész jön, a külpolitika – illetve jönne, de ekkor az országgyűlés végképp rádöbben önnön jogkörének a korlátaira, és a témát elvetik az elnök és külügyminisztere hiányában. Az egészségbiztosítás létesítése és magán vs állami mivolta az utolsó pont, amiről heves vita alakul ki, majd pénzügyi keret és akarat hiányában egyenlőre az ötletet elvetik. Közben a karzaton érdekes külpolitikai elemzés bontakozik ki a szövetségek lehetséges jövőiről, az országgyűlés pedig téma és képviselők fogytával elhal.

Az elképzelt parlament berekeszti ülését, a nemlétező padsorok kiürülnek, a karzatról távozik az utolsó még ittmaradt vendég, s a fáradt újságíró is leteszi pennáját, megmasszírozza fájó kezét, és gondolataiba merül. Megérte? Jó az, hogy van országgyűlés? Van értelme, jogköre, lehetőségei, vagy csak az informális csatornákat hivatalosítja kicsit?


(Unreal) Parliament

The nonexistent rows of seats in the nonexistent chamber slowly filled up with ghosts, under the nonexisting lights that hung from nonexistent but beautifully carved ceiling. As the chamber slowly became full, the silent noise of the bustle got louder and louder, along with the silent coughs and the wordless talks. Friendly spirits greeted each other, while the new ones acquainted and were introduced to everyone.; on the gallery the interested onlookers were not visible. From the press-box, where I was not watching the happenings with many of my colleagues, I could see very well the party spirits’ whirling movements, the manoeuvring of the politicians for illusory positions, the small groups of bankers who at the same time were cohesive and rivalrying.

Attention please! Sounded the voice from the empty pulpit, where the ghost of the presiding chairman knocked on the wood, and continued; I welcome here all the non-attending congressmen, and even those who could not come here; I also bid welcome to the non-watching spectators, and even to the queefs of the press, I am sorry, I meant the esteemed journalists reporting from this unreal parliament. I am opening the proceedings of this umpteenth Parliament of bits. And he meant real bits and maybe some bytes, for it was a virtual parliament, entirely over the net.

[this part contains Hungarian home affairs and I do not translate it]

The unreal parliament ends its session, the chamber slowly empties of the ghosts, and the last few invisible guest are also leaving the place. The tired journalist puts down her pen, massaging her sore hand and musing at the proceedings. Was it worth anything? Is it a good thing that a parliament exist in such an insubstantial form? Does it have a meaning, a tether or possibilities, or does it just make informal channels look a little more formal?