[monti] IKEA
montaigne
2006 Budaörs
Nem az én ötletem volt ez a bevásárlás, mégis én szívok. Egyszerűen eltűnt a családom. Két perccel ezelőtt még mindenki itt kavart, most meg sehol senki.
Hogy a francba tudtak a kölykök ilyen gyorsan kimászni a kosárból? És miután kimásztak, hova mentek? És hol van a feleségem? És miért nincs bekapcsolva a telefonja? Miért van bennem egy olyan rossz érzés, hogy hárman háromfele mentek?
-Elnézést hölgyem, nem látott itt mászkálni két ötéves gyereket? Egy kisfiút és egy kislányt?
-Nem. Mikor tűntek el?
-Két-három perce.
-Ha gondolja, akkor bemondatjuk. Minél hamarabb intézkedünk, annál jobb.
-Ha meghallja a feleségem, akkor széttép.
-Miért, hol van a felesége?
-Sajnos ő is eltűnt.
-Akkor őt is megkerestetjük. És szerintem a felesége akkor fogja önt igazán széttépni, ha nem keresi meg a gyerekeket. Tudom, hogy mit beszélek, volt már itt minden, veszítettek itt már el süket és vak nagymamát is. Szegénykém egy szekrénysorból nem tudott kijönni.
-Van némi igaza.
-Egy pillanat…egy biztonsági riasztást kell kezelnem. Valaki felmászott a raktártérben a polcsor tetejére.
-Hála az Istennek!
-Miért?
-Akkor máris megvan a lányom. Már csak a többi családtagot kell megkeresnem.
Egyértelmű, hogy ez csakis az én lányom lehet. Engem gyerekkoromban egy rogyadozó hűtőtorony tetejéről szedtek le a tűzoltók. Egy ilyen raktárbeli polcrendszer még nem ér fel egy hűtőtoronnyal (majdnem nagyságrendi különbség van a hűtőtorony javára), de valahol el kell kezdeni. Illetve, ha jobban belegondolok, talán jobb lenne, ha a lányom mégsem csinálná végig mindazt a baromságot, amit az apja nem kis mázlival túlélt.
-Maga most velünk jön.
-Eszem ágában sincs. Megyek a fiamat megkeresni.
-Uram, szeretnék világosan fogalmazni. A biztonságiak szerint az Ön lánya 10 méter magasan lóg a raktárban. Életveszélyben van. Nem aggasztja?
-Picit sem. Róla mindent tudok. Nem fog leesni. A fiamról meg semmit sem tudok. Engem ez aggaszt igazán.
-Jó, akkor bemondjuk, hogy XY kisgyerek keresse a szüleit a földszinti raktárnál az info pultnál.
-Ragyogó. A fiam most van először az IKEÁ-ban, azt sem tudja, hogy földszinten van, vagy emeleten, azt meg végképp nem tudhatja, hogy merre van a raktár. Sőt, kétlem, hogy akár azt tudja, hogy mi az az IKEA.
-Akkor most mi legyen?
-Kérje meg az áruházi dolgozókat hangosbemondón, hogy ha gazdátlan gyereket látnak, akkor kérdezzék meg a nevét. Illetve, mégsem lesz jó…a fiamnak megmondtuk, hogy idegenekkel ne álljon szóba. Patthelyzet.
-Milyen ruha volt a gyereken?
-…
-Csak tudja, hogy miben volt felöltözve?
-A feleségem öltöztette, nem én.
-És hol a felesége?
-Mondtam már, hogy ő is eltűnt. Itt van az áruházban, valahol. Csak az a helyzet, hogyha meglát egy darab függönyt, akkor a körülötte levő világ megszűnik létezni.
-…
-Tudom már…Mondassa be a következőt: „Monti Balázska várja az édesapját a földszinti raktárnál az információs pultnál”.
-Ez így teljesen értelmetlen.
-Dede…ezt meghallja a feleségem és kilogikázza, hogy baj van és jönni fog.
-De a gyerek ettől még nem lesz ott!
-Persze, hogy nem. De legalább a feleségem előkerül, és akkor már csak a fiam fog hiányozni.
-Kissé fura, de van benne ráció.
FIGYELEM, FIGYELEM! MONTI BALÁZSKA VÁRJA AZ ÉDESAPJÁT A FÖLDSZINTI RAKTÁRNÁL AZ INFROMÁCIÓS PULTNÁL
Egy perc sem telt el, előkerült a feleségem.
-Hol a fiam?
-Nyugodj meg, valahol itt az IKEÁ-ban, gondolom.
-Gondolod? És a lányom?
-Ümmm, róla pontosan tudom, hogy hol van. Egy polc tetején ül úgy két-három emelet magasban és lógatja a lábát. Nem tud lejönni, de a biztonságiak majd leszedik valahogy.
Na tessék…ahelyett, hogy segítene és a tettek mezejére lépne, fogja magát és elájul.
-Orvost tudnak keríteni?
-Van ügyelet, de úgy látom, hogy a kedves felesége máris kezd magához térni.
-Ha teljesen magához tér, megtörténhet, hogy agresszív lesz. Vigyázzon rá pár percig, ameddig előkerítem a fiamat.
-De a lánya? Vele mi lesz?
-Lassan mondom és érthetően, ÉN MOST MEGYEK ÉS ELŐKERÍTEM A FIAMAT. Addig kérem, hogy vigyázzon a feleségemre, a biztonságiak meg tartsák sakkban a lányomat. A feleségem ne menjen sehova, különösképpen ne próbálkozzon azzal, hogy saját kezűleg leszedje a lányomat, és a lányom se próbálkozzon a lemászással, ameddig nem jövök vissza. Ez itt a névjegykártyám, rajta van a telefonszámom. Kérem, csöngessen meg, hogy kapcsolatban maradhassunk!
-És honnan tudja, hol keresse a fiát?
Egy eldugott sarokban a szemem sarkából láttam, hogy ment valami rajzfilm egy készüléken. Tuti ott találom a fiamat, nem kell ehhez mentalistának lenni. És valóban. Tökéletes takarásban volt, de így is megtaláltam őt. Agyon akartam volna csapni a szökése miatt, de a könnyebbségtől csak átöleltem és elsírtam magam.
-Gyere fiam, most megyünk anyához. És a tesódat is előkerítjük.
-Éhes vagyok.
-Majd azt is megoldjuk. Eszünk finom húsgolyókat áfonyaöntettel.
-…
-Na, fiam, itt van édesanyád, nagyon vigyázz rá, nehogy megint eltűnjön! Nekem még van egy kis elintéznivalóm a lányommal.
Ez van. Egyetlen fiam van.
Itt véget is érne a történet, de ezúttal jár egy kis desszert is hozzá.
Mivel a történeteimet első körben körlevélben terjesztem (ezért néhányan már olvastátok, bocsi), így ez is már három hónapja a fiókban porosodik. Meg is feledkeztem volna róla, de ma belebotlottam a történethez írott reflexióba, amely szerintem erősebb lett, mint maga a történet. Remélem nektek is tetszeni fog.
Gabeszkuszi reflexiója
A már a játszótéri frusztációban felsejlett utód-preferancia izgalmasan ismétlődik – a négyszemélyes családi vektoralgebra adta epizódok netán sorozatot is indukálhatnak.
Remek a forma lehetőségit alkalmazva a hangulatos hangutalás – tipográfikus elemekkel fűszerezni a szöveget.
A pattogó párbeszéd pompásan passzol. Ennek mestere vagy; látom magam elött a riadt apa halványan izzadó arcát és az IKEA-alkalmazott gépiesen serviceminded zavart tekintetét, a hirtelen felbukkanó anya összeszűkűlt pupilláit, a rajzfilmtől kikerekedett szemü fiucska ártatlanul éhes tekintetét.
A fokozás is izgalmas, az apa higgadt felszíne alatt a tornádó kontra az egyre ziláltabb, magát segítőkésznek vélő hölgyike kapkodása.
A személyzet a sablonmegoldásokat javasolja, arra jön a logikus válaszok empátiája, majd azoknak is a zsákutcája (az integritásra nevelés védőburka a segítségtől is megóv).
A három stratégia a problémamegoldásra pazar:
Ha valami gixer van:
1. hangosbemondót aktiválni
2. elájulni
3. gondolkozni
A kreatív megoldás felé vezető út első lépése a személyzet-értetlenkedés akadályt elegánsan átugorja: mintha a gyerek meglenne, de figyelemfelkeltő az anya számára. Már csak ezért a leleményességért érdemes volt elmenni vásárolni
Az elrendezés tábornoki: miután a femininum-Montik a terepen dolgozó személyzetre bízattak, a főfeladat megmenteni a trónörököst.
A max tízpercnyi hurrikán, mely szétfújta az IKEA-dzsungelbe merészkedett csapatocskát lecsendesül, a fiúnak adott instrukció hártyafinom sovinizmussal és önbizalomerősítő szeretettel jelzi a hierarchiát.
Így eme remek felelet a bevezetőben feltett kérdés illusztrációjakánt is olvasható:
Lehet, hogy olykor kilátástalannak tűnik a szityuésn, de megoldódik; gyerekek meglesznek, ihlet esmét szikrátgyújt és a Parnasszus kivillan a ködből.
Comments
[monti] IKEA
erepublik.com/hu/article/2638534
Tartsuk top1-ben a cikket!
"akkor fogja önt igazán széttépni, ha nem keresni meg a gyerekeket." - gondolom "keresi" akart lenni 🙂
Újabb remek sztori! Kemény ez a gyerekes bevásárlás 🙂
Kisfiunk másfél évesen ment át kisangyalból a határokat feszegető kisördögbe. A gané még röhög is miközben mondja, hogy "nem", amiről tudja, hogy nem szabad...
Még visszasírod ezt az időt akkor, ha majd kamasz lesz.
Kiváló és most már kritika is van hozzá! Lassan egy külön iparágat is felhúzhatsz irodalomból! 😉
Tanulság: asszonyon és gyereken mindig legyen póráz.
huszonot o7
ez is szuper 🙂
9
Teljesen életszerü a rohanó egymásra nem oda figyelő világban, nagy Grat hozzá!!
Gabeszkuszi - algebrásított intellektuális notifikációja empírikusan mobilizálta perceptiomat.
🙂
Legközelebb egyedül menj vásárolni !! 🙂🙂🙂
Nem leszek ünneprontó, ha - mint már máshol is jeleztem, - https://www.erepublik.com/hu/article/-monti-gyermeknap-2637392/1/20 - << 23. kommentben is jeleztem, hogy bár férfipárti vagy, a "egy picit - mintha a lányod vonala befejezetlen lenne"
- ezért -
a leányodról szóló rész "elvarrását" ide teszem
-
Monti:
"A gyereket villás targoncával szedték le. A villás targonca villáira ráhúztak egy raklapot, egy ember ráállt és kikötötte magát az emelőszerkezet oszlopához. Majd a lányom rálépett a raklapra, a bácsi átölelte és hopp, már jöttek is lefelé.
Engem viszont annak idején tűzoltók szedtek le."
==========================
Egy biztos. A történet írói fogásokkal való kiszínezése nélkül is jelzi, hogy már a nagyapás történektől kezdve (mert csak az ő történetét ismerjük, korábbi felmenők életéről nem tudunk -, valami hihetetlen kalandos véna folyik az ereidben.
Ráadásul, szavakba öntve, betűkbe formálva, utódaid esetében azt bizonyítja, hogy a "kaland", a történés nem igényel különösebb egzotikus tájakat.
Elég, egy raktárpolc is. 🙂 🙂 🙂
Vote!
Nagyon jó kis történet 😃
Hátezkurvajóvolt, egészségünkre 🙂
Mi meg ma felmentünk a visegrádi várba. Gyalog az erdei ösvényen. Egy 4 és egy 2 éves túrabajnokkal, orkán erejű szélben. Ugyan nem vesztek el, de ez se volt egy népünnepély 🙂
Teljesen egyet értek Gabeszkuszival.
ez harmadszor olvasva is jó 🙂 Gabeszkuszi reflexiója viszont új volt 🙂
Egy, ugyan nem említett, de közel sem lényegtelen szál kimaradt a történetből. Vajh mi vonhatta el úgy a főszereplőnk összpontosítását, hogy 3 percre lankadt a figyelme?
Mi lehetett, mi lehetett? Biztos én is cuki függönyöket néztem..ja, nem...az max 5 másodperces történet. A nagyszerű konyhafelszerelések? Assem. Nem tudom....hacsak nem valami szét- és összeszerelhető fürdőszobai ruhaszábító krómozott fémszerkezet.
[removed]
[removed]
[removed]
mókás, amikor felnőtt kóddal tömik a gyereket.
a vonaton elhangzott mondatra sajnos már nem emlékszem, de olyan akadémikusan nyugtatta anyuka a síró karon ülőjét, hogy utastársaimmal nem tudtuk abbahagyni a nevetést 🙂