Join the new world

A mű eredeti címe: Törökország és az eSzerb diplomácia [második rész]

Az eredeti cikk itt található

---

[I. rész] [II. rész]

Miután eTörökország elhagyta a szövetségünket, a diplomáciai gépezetük ismételten felsőbbrendűnek bizonyult. Amint elkezdték az EDEN országokkal aláírni az MPP-ket a bolgárok és a törökök egyértelműen jelezték, hogy nem akarnak egy szövetségi rendszerbe tartozni velük. Természetesen eTörökország lassú, fokozatos, megfontolt lépesekkel kezdett közelíteni feléjük. Tudták a törökök, hogy ha azonnal belekezdenek az MPP-k aláírásába és késlekedés nékük belépnek az EDEN-be, akkor a bulgárok és görögök automatikusan kilépnek a szövetségből, így mint a béka és forró víz kísérletben lassan kezdtek neki. Ugyanis, ha a békát forró vízbe dobjuk, akkor azonnal kiugrik, de ha langyos vízbe tesszük és azt fokozatosan melegítjük, akkor szépen megfől.



eTörökország először több EDEN országgal írt alá MPP-ket, de világosan kijelentette, hogy nem tartozik az EDEN-hez. Ezután hagyták a bolgároknak, görögöknek, hogy teleírják a sajtójukat olyan témákkal, amelyekben kifejtik, hogy nem akarják eTörökországot a szövetségben látni: ezekhez a cikkekhez tömegesen érkeztek más EDEN országok játékosai, akik arról beszéltek, hogy már együttműködtek az INCI-vel, akik ugye törökök, hogy a sebzésük sokat fog lendíteni az EDEN erején, hogy Szerbia a Makedónia nevet használja ugyanarra az országra, amelyet a bulgárok és görögök a FYROM-nak (Former Yugoslav Republic of Macedonia) hívnak. Az EDEN országok propaganda gépezete napról-napra erősebb és sikeresebb lett, aminek eredményeként létrejött az MPP aláírása eGörögország és eTörökország között.



Amíg a propaganda gépezetük megnyerte a háborút, addig a mi diplomatáink a csaodálkozás taktikáját használták. Többé-kevésbé annyit kérdeztek, hogy "Lehetséges, hogy tényleg szövetségre léptek eTörökországgal?", maj😛 "Milyen görögök vagytok ti, ha MPP-t akartok a törökökkel?"... Erre egy görög játékos csak ennyit mondott: "ti voltatok velük évekig szövetségben, annak ellenére, hogy többször is átb*sztak benneteket" és ezzel már el is lett hallgattatva a trollok serege, akik spameltek, komolyabb szervezett akció nélkül. Amikor eTörökország elhagyta a szövetségünk azonnal írtam egy pár politikusunknak, hogy írjunk egy pár cikket a bolgár és görög sajtóba, hogy benzint öntsünk a tűzre, a törökellenességet szítsuk fel még jobban. Ezt az akciót nem lett volna muszáj hivatalos kormány tevékenységként véghezvinni: megoldható lett volna különböző szervezeteken, egyéneken keresztül, azaz megtehettük volna azt, amit az INCI csinál hónapok óta. Ez sajnos nem valósult meg, így valószínűen várhatjuk, hogy eTörökország és eBulgária is aláírja az MPP-t, majd ismét kezdhetünk csodálkozni.



A diplomáciánk nem elősször vallot kudarcot. Legnagyobb sikerünk valószínűleg a Sindig való eljutásunk volt szövetségi államokon keresztül, de ez két éve történt és azt hiszem az akkori elnök, aki ezt véghezvitte ma nincs is egyikében sem a top 5 pártnak. A többi diplomáciai sikerünk elég halovány volt. Inkább katonai, mint diplomáciai sikereket könyvelhettünk el. A tavalyi év legnagyobb szerb diplomáciai eredményét egy párton kívüli érte el, akinek az akcióját az állam nem is támogatta. Milosh Feldmarshal akciójáról van szó, aki megszervezte a eDél-Korea újoncainak a támogatását. Annak ellenére, hogy egy időben Kim Jong Il volt az újságjának az avatarjában ez nem akadályozta meg abban, hogy ezt a segélyakciót megszervezze, ezzel erősítse kapcsolatainkat azzal az országgal, amely egyszer talán a legerősebb ázsiai hatalommá válhat.



Diplomáciai képességeink gyöngülésének az oka a hadseregünk megerősödése. Mi, mint a legjelentősebb katonai erő képviselői úgy gondoljuk, hogy ez teljesen elegendő és a diplomáciára nincs is szükségünk. Emiatt a gőgösség uralkodott el rajtunk, ha nem is akkora, mint eTörökországon vagy az eUSAn, de nemsokára beérjük őket, ha így haladunk. Az eHorvátország megszállása alóli felszabadulás után készen álltunk rá, hogy akármit megtegyünk a szövetségeseinkért. Akkor, ha szövetségesünknek szüksége volt segítségre mi hajlandóak voltunk akár az eredeti régiónkat is átengedni, ma pedig amikor szövetségesünknek kellett volna segíteni mi 90%-ra nyertük a csatát valamelyik kolóniánkban, hogy ne adj' isten elveszítsük valamelyik nyersanyagunkat 24 órára.

A szerző Petar Kocic a Vojska eRepublike Srpske (Szerb eKöztársaság Hadserege) nevű katonai alakulat parancsnoka.



Engedtessék meg, hogy én is kiléphessek a fordítói szerepből és hozzáfűzzem a gondolataimat.

Talán tanulhatnánk mi is egysmást a törökök diplomáciai és propaganda fogásaiból, vagy legalábbis fel kéne ismernünk ezeknek az eszközöknek a fontosságát. A fenti cikk szerzője szerint a szerbek azért nem fektetnek elég támogatást a diplomáciai akciókhoz, mert a legerősebb hadsereggel rendelkeznek: nos mi nem mondhatjuk el ugyanezt...