Join the new world

A mű eredeti címe: Törökország és az eSzerb diplomácia [első rész]

Az eredeti cikk itt található

---

[I. rész] [II. rész]

Amióta az adminisztrátorok olyan változtatásokat hoztak a játékba, amelyek csak azoknak kedveznek igazán, akik vásárolják az aranyat az egész játék lassacskán elkezdte elveszíteni a stratégiai elemeit. Nincs többé visszavonulás a csatákból, ha az ellenfél az elején beleüt pár millió sebzést vagy ha gyors átvonulásra van szükség szövetségi területen, nincs semmiféle korlátozás a csokoládé és wellness pack fogyasztásra... Gyakorlatilag izomjáték lett, amelyben majdnem semmire nem kell használni az agyat, kivétel csak a diplomácia maradt.



Annak ellenéra, hogy jelenleg a diplomácia a játék egyik legerősebb fegyvere, a térképek és scriptek mellett, mi valahogy nem tudjuk ezt kihasználni eléggé okosan. Másrészt a sokkal gyöngébb eTörökország igen jól használja, amit már évek óta bizonyítanak is.



Kezdetben egész visszafogottak voltak: képessek voltak kisebb bökésre, mindössze azért, hogy megfigyeljék milyen következményeket kell elszenvedniük miatta. Elsőként eGörögországra támadtak, amely velük állt szövetségi viszonyban a PEACE szövetségben. Akkor a szövetség engedékeny volt velük szemben, valószínűleg mivel nagyobb sebzést okoztak. Ezóta eTörökország egyre gőgösebbé válik. Látva, hogy mindenkinek mennyire fontos a sebzésük és hogy emiatt semmiféle szankciótól nem kell tartaniuk az étvágyuk állandó növekedésnek indult.



Azóta többször is egyik a szövetségből a másik szövetségbe vándoroltak, olyan országokra támadtak, amelyekkel ugyanabba a szövetségi rendszerbe tartoztak, de mindez meg lett engedve: elmegy. Az egyetlen következménye ennek a viselkedésnek az volt, hogy mindkét szövetségben több ország tiltakozását is kiváltották: ahhoz, hogy megakadályozzák mindkét szövetség ellenük irányuló támadását nagyon ügyes diplomatákra volt szükségük.



Első lépésként létrhoztak egy kisebb csoportot, amelyet a kormányuk hivatalosan nem támogatott, de amely folyamatosan beszivárgott az EDEN országaiba. Ez a csoport a mindenki számára ismert INCI. Amíg ők az EDEN országokba épültek be, addig a maradék törökség a mi szövetségünkhöz közelített. Így mindkét frontot kézben tartották és képesek voltak szövetségből szövetségbe vándorolni, annak függvényében, hogy ki ad többet. Azaz többé kevésbé az első világháborús Olaszország receptjét használták.



Idővel eTörökország gőgje tűrhetetlenné vált és ellenségesnek lettek nyilvánítva, így kénytelenek voltak szövetséget váltani, annak ellenére, hogy egyesek próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy mekkora kárt tudnak okozni. Ez a sebzés, amiről beszéltek valójában kétszer annyira volt értékes, mint amiről akkor beszéltünk. Ennek a magyarázat az, hogy az össz sebzésük, amit a szövtség oldalán bevittek nem fog egyszerűen megállni, hanem ellenünk lett irányítva. Azoknak, akik nem értenék felhozok egy példát: ha eTörökország napi egy milliárd sebzéssel tudott hozzájárulni a szövetségi célokhoz, akkor amikor elhagytak bennünket, akkor nem egy milliárdot, hanem kettőt veszítettünk, mert a sebzésük ellenünk lett irányítva.



Annak ellenére, hogy ezzel tisztában voltam nem erőltettem a velük való további együttműködést, mivel az elveszett sebzést könnyedén pótolhattuk volna eBulgária csatlakoztatásával, de erről a következő cikkben számolok be.

A szerző Petar Kocic a Vojska eRepublike Srpske (Szerb eKöztársaság Hadserege) nevű katonai alakulat parancsnoka.



Engedtessék meg, hogy én is kiléphessek a fordítói szerepből és hozzáfűzzem a gondolataimat.

Azért pont ezt a cikket választottam, mert szeretnék rávilágítani arra, hogy a szervezettség, az együttesen, közösségi érdekekért való kiállás mennyire is fontos.

A fenti elemzésből az is kiderül, hogy nem csak a katonai egységek összehangoltsága a fontos, hanem a diplomáciáé is. Nem csak a magas diplomáciai elit tevékenykedése van kihatással a játék, az e-nemzet mibenlétére, hanem az egyszerű polgároknak is fontos szerepe van.

Ha úgy tetszik, akkor mondhatnám azt is, hogy szükség lenne politikai napiparancsra (DO) is: nem mindegy melyik újásgcikket jutalmazzuk szavazatunkkal, melyikbe teszük oda jó vagy rossz indulatú kommentárunkat. Hadd ne mondjam: melyik országba vándorolunk ki és ott milyen írásokkal befolyásoljuk a közhangulatot (akár chaten is).

Amivel tisztában vagyunk az az, hogy a játék fejlesztői az arany vásárlását és ezzel egyidőben az egyéni célokat és az elidegenedést részesítik előnyben. A közösségi érdekeket az egyének (kvázi vagy valós) diplomáciai tevékenykedésével lehet fejleszteni, az erre való rászoktatásnak pedig az eszköze (ha már erről szól az eVilág) az anyagi támogatása a szervezett diplomáciai és propaganda gépezetnek.

Számoljunk egy kicsit utána mennyibe kerül egy tank, amit alkalomadtán kiosztanak a harcosoknak és mennyi egy nagykövet fizetése... Az aránytalanság szembetűnő: egész havi aktív információ gyűjtésért, áramoltatásért, irányításért körülbelül egy tanknyi támogatás jár a diplomatának.

Egy-egy jól képzett diplomata a megfelelő helyen, időben, stílusban elejtett megjegyzésével pedig egy kiosztott tanknak a sokszoros sebzését tudja behívni egy vitális csatába...