[RL]Erepen szpem, de azért érdekes egy rl embernek, pole-shifting.

Day 1,029, 01:54 • Published in Hungary New Zealand • by donAsher

Elnézést kérnék ezért a cikkért mindenkitől, aki esetleg az értékes erep-gondolatok miatt subbolt (gondolom ez névszerint is menne, ha meg tudnám nézni kik azok), de a mai napon irl téma lesz. Márpedig a pole-shifting, annak is egy kellőképpen megalapozott teóriája. A téma sajnos elég népszerű, és sokkal többen írnak róla, mint ildomos lenne, ezért a földhöz ragadtabb, reális elmélet körül mindenféle ezoterikus könyv látott napvilágot. Igyekszem Charles Hapgood hagyatékát méltóképpen leírni.

Pole-shifting
Arról szól, hogy a Föld kérge elmozdul a Föld magja felett, a forgási tengelyhez viszonyítva. Ami most az északi sarkon van, az kifordul onnan, és napsütötte táj lesz, az egyenlítő is kibillen, más szerencsétlenebb kontinens meg bebújik az örök hó alá. Ezt a tudomány is elfogadja, az egyetlen kérdés, amiben nem ért egyet a két fél, hogy mennyi idő alatt játszódik ez le.

Hogyan lehetséges ez?
Az, hogy a Föld pár (kb 10) kilóméter vastag kérge képes elmozdulni, mára mindenki számára ismert, ezért vannak földrengések. Az, hogy a jégsapkák éveken keresztül nőttek ugyancsak tény, és bizony jelentős tömeget képviselnek. Ez a része az elmélet legtámadhatóbb pontja. Utána kell gondolni, kételkedni benne, a tovább olvasáshoz pedig elfogadni, hogy a víz bizony nehéz dolog, ha nem is egyértelmű, de akár lehet igaz is ez a feltételezés. Végül pedig, bele kell gondolni, hogy van egy labdánk, ami forog, és a tengelye mentén van két nehezebb pontja. Ez a labda bizony el fog fordulni, úgy hogy a két nehezebb pontja távolabb kerüljön a forgástengelyétől (hasonló, mint a körhintánál, ahol kibillennek oldalra a sikongató gyerekek). Ezáltal nyerünk egy Földet, amelynek a kérge időnként elfordul a jégsapkák miatt, átrendezve ezzel a térképünket.

Mit jelent ez?
Többnyire semmi újat... Eddig nem tapasztalt időjárást (gondoljunk vissza az elmúlt pár évre), a megszokottnál gyakoribb és erősebb földrengéseket (ugyancsak nosztalgiázzunk), vagy a mágneses sarkok elmozdulását. A Föld mágnesességét nem a kérge, hanem az alatta lévő mag adja, így ha a kéreg elfordul, hozzá képest a mágneses sarkok mozdulnak el, tehát annak vándorolnia kell. Nem vagyunk vándormadarak, de google a jóbarátunk, akár ezoterikus, akár tényszerűbb leírást találunk róla, ez is lezajlik, egyre gyorsuló ütemben.

És amit mi nem tapasztalunk (még?)
Valaki elnyeri az északi sarkot, Antarktisz pedig kiszabadul alóla. Az elmélet nem a máról szól, hanem mint természeti jelenséget veszi ezt a folyamatot, tehát ha igaza van, korábban is kellett ilyennek történnie. Tehát volt aki kiszabadult a jégsapka alól, amolyan lokális jégkorszak alól... volt már ilyen? igen... Európa élt már át ilyet, ezt földrajzórán tanultuk, érdekességképpen akkor Észak-Amerikában jó idő volt, Szibériában meg mammutok ették a friss gyümölcsöket. ...és van aki épphogy pórul jár. Antarktiszról érdekes módon vannak térképek a XVI. századból, noha csak a XVIII. században fedezik fel, még egy évszázad mire felismerik, hogy nem csak jég, de szárazföld is van ott, és még egy évszázad eltelik, mire feltérképezik a jég alatt meghúzódó földet. Az érdekesség az, hogy a majd félezer éves térképeken a partvonal meglepően jó pontossággal szerepel. Mindenesetre szép gondolatot fogan ez: az Antarktiszt korábban feltérképezték (nem borította jég), méghozzá nem is olyan régen.

Tömören kb ennyi. Rengeteg minden támasztja alá az elméletet, de még nem találkoztam semmivel ami cáfolná. Einstein (aki ugyancsak nem hitt benne eleinte, de Hapgood végül meggyőzte) mondta, hogy milliónyi kísérlet sem igazolhatja, de egyetlen egy is képes cáfolni. Azt hiszem ez erre is igaz.

Bocsánat az IRL-ért, akinek nem tetszik, unsub.