Válaszok Ehescsaszarnak és Istenlonak

Day 1,516, 06:23 Published in Hungary Hungary by Akitlosz



Válaszok Ehescsaszarnak és Istenlonak

az előző cikkem alatt írt hozzászólásaikra.

Ki vagyok?

Én igyekszek realista is lenni egy stratégiai játékban. A bátorság és a hülyeség néha nehezen megkülönböztethető. Ebben a játékban a jelenlegi erőviszonyok mellett Magyarország számára nem okos stratégia Szerbiával, Romániával és Horvátországgal közvetlenül akarni háborúzni. Ez van a cikkben. Aki tud egy kicsit számolni, térképet olvasni, adatokat elemezni erre könnyedén rájöhet.

Hét szomszédos országunk van. Miért a második és harmadik legnagyobba akarunk belekötni és miért a kettő legkisebb, leggyengébb szövetségéhez ragaszkodunk?



Ki a tolvaj?

Aki lop. Általában az a tolvaj, aki tolvajt kiállt másokra, hogy elterelje magáról a figyelmet.

Természetesen nekem nincsen közöm egyik kormány tolvajaihoz sem. Én még ha akartam volna sem tudtam volna közpénzeket, állami cégeket lopni, állami orgokat lopni, mert ilyenekhez még elnökként sem volt hozzáférésem az egy szem Magyar Közlöny kivételével. Az meg tudtommal hiánytalanul megvan.

Ellentétben a tolvajokkal, tankokkal és másokkal én nem közpénzből játszom ezt a játékot.



Megcáfolja-e a jelenlegi állapot, helyzet a játék alapvető stratégiai törvényszerűségeit?

Nem.

Ez a tömör és velős válaszom azoknak, akik nem szeretnek olvasni.
Bővebben azok számára, akik a miértre is kíváncsiak:

Mivel ez egy stratégiai játék fontos benne a diplomácia is. Minden ország maga választja meg, hogy kik legyenek a barátai, szövetségesei, és kik az ellenségei. Nem kőbe vésett dolgok ezek. Azt a románok is látják, hogy számukra sem előnyös a vég nélküli háború velünk, és mindkettőnk számára előnyösebb lenne, ha nem közvetlenül egymással háborúznánk, nem egymást gyengítenénk. Létre is jött már egyszer tűzszünet, amit a magyar kongresszus felrúgott.

Az ONE érdek meg a magyar érdek nem pontosan ugyanaz. Ezt a játékot országok játszák, nem fekete és fehér, nem EDEN meg ONE. Magyarországnak az a stratégiai érdeke, hogy a közeli erősebb országokkal legalábbis békében éljen, így közben a közeli apró államokat el tudjuk foglalni, meg tudjuk tartani, bónuszokat szerezve ezzel.

Megértem én, hogy egyesek Szlovákiát és Ausztriát akarják a szövetségeseinknek, Horvátországot, Romániát és akad, aki még Szerbiát is, pedig ellenségnek, de ez a stratégiai helyzetünket és az erőviszonyokat figyelembe véve nem egy ésszerű döntés.

Ugyanúgy érzelmi dolog a szlovák és az álosztrák imádat, mint a román, horvát utálat is.
A Magyarország számára legelőnyösebb stratégia megalkotásakor felül kellene emelkedni az érzelmi szempontokon. Mind a hét szomszédos országgal nem lehetünk békében, és nem is háborúzhatunk mind a héttel.
Akik előnyösebbnek vélik Szlovákiával való szövetséget és a Romániával való háborúzást érzelmi okokból, mint például fordítva, - bár már az is bőven elég lenne a számunkra, ha nem lenne örökös magyar-román háború és csendben megférnénk egymás mellett, hogy tudjunk hasznosabb dolgokkal foglalkozni - ők nem tűnnek nagy stratégiai szakértőnek.



Szlovákia megtámadása

Közismert hazudozás a puccsisták részéről, akik közé a címben megnevezettek fele is tartozik ilyesmit nekem tulajdonítani.

Feherlofia Koppany akart a kongresszusban szlovák NE-t, és ATompson terjesztett rémhíreket a vesztegetéses puccsa megalapozásául.

Én csupán tárgyaltam emberekkel, akik velem akartak tárgyalni, legyen szó szlovák külügyminiszterről, ukrán nagykövetről, ONE vezérről, osztrák, bolgár, román, dél-koreai elnökről, vagy magyar állampolgárokról, stb. amelyet 0%-ban kezdeményeztem én. Már arra elment az összes időm, hogy beszélgessek azokkal, akik velem akarnak beszélni, nem még én kezdeményezzek. Hála a puccsisták mesterkedéseinek, rémhírterjesztéseinek ez bőven elég elfoglaltságot adott.

Már csak azért is roppant meglepőek az istenalak megnyilatkozásai a médiában velem kapcsolatban, mert ő volt a kormányomban a titkos hadügyi tanácsos, aki névvel ugyan nem vállalta a részvételt egy Akitlosz kormányban, de tanácsaival szívesen? segített?. Még a pártunkba is belépett. A szlovák, bolgár és egyéb kérdéseket is éppen vele beszéltem meg négyszemközt, úgyhogy személy szerint engemet eléggé meglep azóta a viselkedése és az állításai.

Elvileg mindannyian Magyarország sikerét óhajtjuk előmozdítani ebben a játékban. Vagy ha mindannyian nem is, én biztosan. Mert az már nekem is feltűnt, hogy a Magyarország által követett stratégia nem igazán a siker receptje. Erről szólt az előző cikkem.



Hány valódi szlovák játszik?

Tekintve az ország 519 fős népességét valószínűleg elég kevés. Nagyon kevés. A magyarokhoz képest. Nem egy súlycsoport a 8178 fős Magyarországgal. Messze nem egy súlycsoport. Hasonlóan Ausztriával. Szlovákia a legkisebb szomszédunk hét ország közül.

Így az ő szövetségükben és erejükben bízni például Romániával és Horvátországgal szemben ... hát nem vall túl nagy realizmusra.

Magyarország erejét és érdekeit az ő érdekeiknek alárendelni pedig egészen másra vall.

Én úgy érzem, hogy mondanivalóm, politikám, kerek és érthető.

Számomra is érthető, hogy évek óta nem ez az uralkodó irányvonala Magyarország vezetőinek.

Ezért vagyunk - vagyok én legalábbis - ellenzékben évek óta.
Amikor meg mégsem, akkor ezért buktatnak meg bennünket, vagy más kormányokat, amelyikekre nincsen döntő befolyásuk roppant gyorsan.

Választani mindig lehet.



Üdvözlettel:
Akitlosz