Stratégia vs. érzelmek avagy politikai hitvallás

Day 1,515, 12:11 • Published in Hungary Hungary • by Akitlosz



Stratégia vs. érzelmek avagy politikai hitvallás

Valamiféle, mibenlétében pontosabban meg nem határozott, becsületre ? hivatkozva Levesezredes elnök által megint kiújult a magyar-román háború, miközben persze suttyomban - hadügyi közlöny nem említi - zajlik az Őrvidék visszaadása a medálvadász kalandorok által lakott osztrák bábállamnak, akik továbbra is szégyenszemre az egyik legfőbb szövetségeseink, már évek óta.

Mindemellett Nomakur SZEM pártelnök az előző cikkem alatt hozzászólásában jelezte, hogy úgymond - részben a saját szavaimmal - egy igaz jobboldali érzelmű politikus, - ő lennék én - miért nem támogatja Románia huszonnyolcezer-négyszáztizenhatodik újbóli eltörlésére irányuló háborús kísérletet.

Mivel ő komoly ember, úgy tűnik nem árt tisztázni a dolgokat.

Ez egy stratégia játék.

Azaz csupán érzelmekre alapozva, a realitások figyelmen kívül hagyásával ugyan nem lehet benne sikereket elérni.

A szerbekért sem rajongunk annyira, de mégsem gondolják sokan, hogy velük kellene összeakasztanunk a bajszunkat, miközben a port meg összerúgnánk velük.

Mert Szerbia egy erős ország, és velük összefogva, szövetségben mi is erősebbek vagyunk és könnyebben érjük, illetve csak érhetnénk el a céljainkat. Azaz kölcsönösen előnyösebb szövetségben lenni velük és segíteni egymást, mint háborúzni velük, azaz egymással.

Hasonló okból ellenzem a vég nélküli magyar-román háborút. Kettő nem gyenge ország, Magyarország és Románia, azzal, hogy folyamatosan egymással háborúzik leköti erejét. Tartós sikert egyik ország sem képes elérni a másikkal szemben, de mindegyik sikeresen megakadályozza a másikat abban, hogy sikeres legyen, bónuszokat gyűjtsön.

Ez egyik országnak sem igazán jó. Sem Magyarországnak nem előnyös, sem Romániának. Kinek jó? Azoknak a Magyarországgal, vagy Romániával szövetséges többi országnak, akik így, a magyar-román huzavona következtében nyugodtabban tudnak hódítani, bónuszokat szerezni.

Érzelmi okokból lehet, hogy élvezik páran ezt az örökös magyar-román gyepálást, de sok olyan játékos, akinél inkább az észérvek a döntőbbek, anyagi szempontok esnek nagyobb súllyal a latba a bónuszok hiánya miatt lemond magyar állampolgárságáról és inkább maláj, indonéz, lengyel, szerb, török, kínai stb. színekben játszik már nem elsősorban Magyarországért.

Úgyhogy több szempontból sem helyes stratégia Magyarország erejét Románia lekötésére elfecsérelni. Az ország tartósan gyarmatokat és bónuszokat szerezni nem tud, emiatt a játékosaink elköltöznek, tovább gyengítve ezzel az országot.

Mostani elnökünknek ezek nem fontos szempontok, lényeg Magyarország erejének és lehetőségeinek az elfecsérlése az általa becsületnek nevezett valami oltárán.

Pedig ha az érzelmi okokat vesszük, akkor nincs még egy ország, amelyik könnyebben találhatna csupán érzelmi okokból ellenséget magának a szomszédai közül. Magyarországot ugyanis Trianon óta közismerten saját maga veszi körül, tehát bármelyik szomszédos ország elleni háborúra könnyű érzelmi okokat, ürügyet találni.



Ez pedig azt jelenti, hogy ha érzelmi okokból akár bármelyik szomszédunk ellen is háborúzhatnánk, akkor okos dolog lenne inkább a stratégiai szempontokat figyelembe venni, és azok alapján dönteni barátról, ellenségről. Érdekből és nem érzelmek alapján.

Ebben a játékban a háborúzás egyetlen stratégiai értelme az országok számára a bónusz szerzés.

Lehetne sokféle statisztikai adatot hozni, megelégszem a népességgel, a többi adat is közel hasonló arányokat és sorrendet mutatna. Magyarország és a vele szomszédos országok népessége:

1. Szerbia 26 807 fő
2. Románia 10 925 fő
3. Horvátország 8653 fő
4. Magyarország 8178 fő
5. Ukrajna 3529 fő
6. Szlovénia 2080 fő
7. Ausztria 531 fő
8. Szlovákia 519 fő

Ebből látszik, hogy Szerbiával, Horvátországgal és Romániával a méretük és erejük okán, egyéb szempontokat nem nézve inkább szövetkezni lenne célszerű és nem háborúzni. Ezzel szemben, csak Szerbia a szövetségesünk, Horvátország és Románia pedig ellenség, bár mint látszik egyikükkel szemben sem vagyunk olyan erőfölényben, hogy tőlük tartósan bónuszokat tudnánk szerezni.

Míg a másik végén Szlovákia és Ausztria a legideálisabbak lennének ellenségnek, Magyarország a legkönnyebben tőlük juthatna tartósan bónuszokhoz, ezzel szemben mindkettő érinthetetlen szent szövetségesünk.

Szlovákia a legideálisabb célpont, gyenge, hosszú közös határvonal, több bónusz lehetősége, és akár lengyel szövetségeseinkkel közösen is elfoglalható és felosztható lenne, mindkettőnk előnyére.



Ezek lennének a színtiszta stratégiai szempontok Magyarország számára.

A mindenkori magyar elnöknek és kormányának pedig kutya kötelessége (lenne) Magyarország érdekeinek a képviselete minden lehetséges eszközzel és módon.

Ezzel szemben nekem úgy tűnik, hogy az uralkodó irányvonal, az elnökök többsége kiszolgáltatja és alárendeli Magyarország érdekeit más országok érdekeinek, messze nem a kölcsönösen előnyösen vállalható kompromisszumok mértékében, hanem messze aránytalanul Magyarország rovására.

Értem én, hogy egyeseknek szórakozás szempontjából az erőegyensúly a kívánatos, de ez megint nem stratégiai szempont. Stratégiai szempontból erőfölényre célszerű törekedni. Összefogni az erősekkel és felosztani egymás között a gyengéket.

Értem, hogy érzelmileg megnyugtató lehet egyeseknek feldönteni a sakktáblán a bábukat, de az megint nem egy nyerő stratégia.

Magyarország közösségi és stratégiai érdeke pedig az, hogy olyan bónuszokat szerezzen, amelyeket tartósan meg is tud tartani, lehetőleg nem vért izzadva, hanem viszonylag könnyedén.

Természetesen nem kell szeretni (érzelem) a szerbeket, románokat, horvátokat, de stratégiailag (értelem) nem helyes velük akarni háborúzni, legalábbis közvetlenül nem az.



Tehát politikai hitvallásképpen:

Mindezekre tekintettel támogatok minden olyan politikát, politikust, elnököt, kormányt, pártot, amelyik a fentiekkel egyetért, s ebben a szellemben politizál. Azaz legalábbis nem törekszik nyílt háborúra Szerbiával, Romániával, és Horvátországgal, viszont cserében nem is tekinti szent tehén szövetségesnek Szlovákiát és Ausztriát.

Ugyanakkor természetesen továbbra sem támogatok a fentiekkel ellentétes, Magyarország erejét csak ki- és elhasználó, elherdáló politikát, amelyből nem Magyarország profitál elsősorban, amelyik miatt játékosaink elhagyják az országot, azaz továbbra is elfogadhatatlan számomra a burgenlandi vörös mentalitás és politika.

Üdvözlettel:
Akitlosz