Az elindulás

Day 1,381, 10:20 • Published in Hungary Latvia • by Tarsolytestver


I. RÉSZ
II. RÉSZ

A lovagok felpattantak és még egy Éljen a Király! kiáltást zengtek. A rongyos gárdisták betódultak a szobába, Tarsoly szemébe néztek és csak ennyit mondtak:
"Mindent hallottunk. Állunk a szolgálatodra Felség!"

Valamennyien térdre borultak, szemük könnybe lábadt. "Elérkezett hát az idő..."

"-Álljatok fel, indulnunk kell! Köszönöm a támogatásotokat amint lesz rá időm, meghálálom, a szavamat adom. Ne vesztegessünk el egy percet sem, irány Budapest, irány a Korona, irány a trón!" - Tarsolytestvér határozottan intézkedett.

"-Felség, a lovak készen állnak az indulásra! A legjobb tenyésztésű paripák az országban, megfelelő élelmezés mellett hihetetlen menetteljesítményre képesek!" - kiáltotta Felix Hunyadi.

"-Szükség is lesz rájuk, a fővárosig hosszú út vezet! Gárdisták, ti induljatok el délnyugati irányba, a gúnyhatár közelében, Munkácsnál találkozunk! Útközben látogassátok meg a sereg ménesét, nektek is szükségetek lesz a jó lovakra! Itt van néhány arany, ezzel fizessetek!" - adta ki a parancsot Tarsoly.

"-Igenis Felség!" - reagált az egyik szálfatermetű gárdista, majd társaival együtt elviharzott.

Tarsoly hű lovagjaival együtt nyeregbe pattant majd elvágtattak. Útközben egy kis pataknál csillapították szomjukat, a pihenő alkalmat adott a beszélgetésre. "-A Rend lovagjai a határ túlsó oldalon várnak ránk. Égnek a kíváncsiságtól, ugyanis személyesen még nem találkoztak Felségeddel. Érkezésedet biztosra vették ahogyan győzelmünket is. Derék, harcedzett katonák akik nem ijednek meg a vér látványától. Életüket a Királynak szentelték és most elérkezett a cselekvés ideje!" - törte meg a csendet Ozory.

"Szóval létezik egy királyhű lovagrend? Mikor alakult? Kik hozták létre?" - Tarsolytestvér ontotta a kérdéseket.

"Szervezett formában nem létezik. Néhai és szeretett királyunk, I. Kárpáthy Antal alapított ugyan egy lovagrendet, melynek tagjai az uralkodó személyes védelmét látták el, azonban a harcosok a trónfosztást követően szétszéledtek. Asztaltársaságként tovább működtek, őrizték a Királyi Lobogót s a király emlékét. Aztán őket is utolérte a halál s a Rend emléke a feledés homályába merült. Hosszú évek múlva suttogni kezdtek egy életben maradt királyi sarjról. Noha kilétére nem derült fény, a Kárpáthyak és a monarchia szimpatizánsai - köztük jómagam - újra megalapították a Rendet. Bíztunk benne, tudtuk hogy hamarosan ismét eljön a Kárpáthyak ideje. S lám, most éppen a rejtélyes túlélővel, a dinasztia utolsó tagjával beszélgetek." - mosolyodott el Ozory.

Lons ivókürtjét megtöltve közelebb lépett: "-Felség, el sem tudod képzelni hogy a Rend tagjai mellett mennyi katona kész vérét ontani a királyért!" - kacsintásában a magabiztosság tükröződött.

"-Mindenképp el akarom kerülni a polgárháborút. Van elég ellensége a magyarnak, nem pocsékoljuk testvérharcra a drága hun vért!" - mennydörgött Tarsoly hangja.

Csáth nagyot húzott a hűsítő nedűből, s csak ennyit mondott: "Akkor gyorsnak és keménynek kell lenned, Felség!"

Folytatás következik!