A király él!

Day 1,378, 14:18 • Published in Hungary Latvia • by Tarsolytestver


Csend volt és sűrű éjszaka. A keleti szél megkapaszkodott a Kárpátok hófödte bércein, majd alábukott az alatta elterülő néma völgyekre. Szinte súrolta az öreg tölgyfák tetejét, felrázva ezzel az erdő lakóit. Riadt madarak rebbentek föl majd néhány perc múlva egy másik fa gallyaira szállva folytatták álmukat. A messzi távolban, északkeleti irányban feltűnt a büszke Vereckei-hágó. Mohás szikláit a holdfény mosdatta ezüst cseppjeivel. Az égbolton egy nemes madár, a magyar nép legendás állata, a turulmadár körözött. Szemei helyén izzó parazsak, karmai gránitból. Oly könnyedén szelte a levegőt, szinte siklott az égen...

"-Itt kezdődött hát minden..."-merengett Tarsolytestvér a magas bérc felé tekintve. "Ezen a szent helyen át érkezett a honfoglaló magyarság új hazát szerezni, pontosabban visszavenni jogos örökségét, Attila nagykirály földjét. Vitézségben, kitartásban nem volt párja a hun-magyaroknak. S mégis, romba dőlt országunk. Tatár, török, német és orosz csapatok masíroztak magyar földön meggyalázva mindent mi szent nekünk. Trianon sárba tiporta nevünket, egykori vitézségünk a feledés homályába merült. Mégsem. Új szelek fújnak. E-hazánkban ismét megjelentek a Szent László, Horthy Miklós, Rákóczi, Gábor Áron neveivel fémjelzett csapatok. A magyar nevet azonban nem tudták ismét naggyá tenni a mindenkori kormányok árulása miatt. Ezek a miniszterek és tekintetes urak ugyanis irtóznak a magyar névtől és a magyar nép jogos akaratától. Mindent elkövettek a revízió megakadályozása érdekében, árulásuk ékes bizonyítéka a gúnyhatárok sértetlensége. A dolgos és becsületes polgárokat kifosztották, adóikat saját magánhadseregük fenntartására és fejlesztésére fordítják mind a mai napig. Kiterjedt hálózatuk a médiát, a szabad sajtót is megfertőzték, hazug szavaikkal beszennyeztek mindent. Gőgösen tekintenek le az elégedetlen tömegre, hiszen tudják: ők bármit megtehetnek. Képviselőket, magas rangú katonatiszteket vásárolnak meg, a hazafias pártokat szintén szolgáikká tették tekintélyes mennyiségű aranyért cserébe. Bábok ők csupán, egy magasabb hatalom, az aljaelit láncos kutyái. Magyar feltámadást hirdetnek holott már rég eladták a lelküket. Halottak mind, csak még beszélnek... A bakák éheznek, kenyér és gabona csak a behódoltaknak és egy szűk rétegnek, saját magánhadseregüknek jut. Cégbirodalmaik fegyvereket gyártanak tonnaszámra melyet szétosztanak maguk közt így gyorsabban fejlődnek az átlagkatonáknál. A szakadék egyre nő szegények és gazdagok között. Az elégedetlenség nem különben..."

"-Későre jár." - Tarsolytestvér a faliórára pillantott. "-Nemsokára pirkadni kezd". Bajtársai, a rongyos gárdisták már mind aludni tértek. A régi erdészkunyhó párás ablakán kitekintve csodálta a gyönyörű tájat. "-Másnak ez csak egy darab folt a térképen, nekem ez más jelent. A hegyek, a völgyek, a folyók, a földek itt mind egy szóvá forrnak össze: Haza."

A messzi távolban egy apró fényfolt bukkant fel. S közeledett. Tarsoly meglepődve és kíváncsian fürkészte a messzeséget. A fények egyre közelebb kerültek a kis kunyhóhoz s immár jobban lehetett látni. Noha még éjszaka volt, a fáklyák fénye tisztán megvilágította a négy közeledő lovas alakot. Mindannyian nehéz páncélzatot viseltek, oldalukon súlyos szablya lógott. Jobb oldalukon veretes tarsolyt hordtak, s egyikőjük kezében aranyozott szegélyű Árpád-sávos zászlót lengetett a lágy szellő. A kunyhóhoz nyargaltak, paripáikat a vén bükkfához kötözték majd bekopogtak az ajtón. Tarsolytestvér szíve hevesen vert az ismeretlen alakokat látván. Erőt vett magán és beengedte őket. Adjon az Isten! - köszöntek szinte egyszerre. Mi járatban errefelé? - kérdezte Tarsoly bizalmatlanul.

"-Engedd meg hogy bemutatkozzunk"- a hatalmas termetű lovag levette sisakját, vörös haja szelíden a vállaira bukott. "-A nevem Felix Hunyadi, a néhai Francis Hunyadi unokája. Nagyapám kiáltotta ki a királyságot hazánkban, majd bukása után emigrációba kényszerült s ott is halt meg jó pár éve. A többiek: Lons, Csáth és Ozory. Derék vitézek mindannyian, Krisztus katonái. Csáth kivételével, aki a pogány isteneknek áldoz. Ha jól sejtem, te Tarsolytestvér vagy..."

"Igen, miért?" - jött a felelet. A lovagok nagyot sóhajtottak.
"-Nem halt hát ki a Kárpáthy-ház magva. Imáinkat meghallgatták az istenek! - visszhangoztak Csáth érces és különös szavai..."

Folytatás következik.