Join the new world

I. RÉSZ
II. RÉSZ
III. RÉSZ

Tarsolytestvér és a Rend négy lovagja - Felix, Lons, Csáth és Ozory nem kímélve a paripákat, a lehető legrövidebb úton Munkácsba igyekezett. Ez a gyönyörű és büszke város Kárpátalja egyik legjelentősebb települése mely az Alföld és a hegyvidék találkozásánál terül el. Munkács és környéke a Kárpáthyak ősi birtoka, a dinasztia is innen származtatja magát. Lakói mindig is lojálisak maradtak a koronához, I. Kárpáthy Antal uralkodása idején a város a királypártiak fellegvárának számított. A gyalázatos és törvénytelen trónfosztást követően a derék munkácsi polgárok fegyvert ragadtak, elűzték a köztársaságpárti rendfenntartókat, megerősítették a várfalakat és a szűk utcákat elbarikádozták. A középületekre a Kárpáthyak zászlaját tűzték ki, a környék visszhangzott az "Éljen a Király!" kiáltásoktól. A Köztársaság nem tűrte a "rebellis munkácsiak" viselkedését és ruszin zsoldosokat küldött a felkelés leverésére. A várost bekerítették, a sorozatos ostromok azonban kudarcba fulladtak. Megrogyva bár, de törve nem álltak még a várfalak rajtuk a hős royalistákkal. A Köztársaság vezetői szitkozódtak dühükben, paprikavörös fejjel ordibáltak a zsoldoskapitányokkal. Nem volt mit tenni, cselekedniük kellett ha nem akarták hogy a lázadás továbbterjedjen. Nehézlövegeket hozattak Magyarországról s ólomzáport zúdítottak a sokat szenvedett városra! Lángok borították el a települést, az egyik lövedék eltalálta és megsemmisítette a víztisztító üzemet. A felkelők ivóvíz nélkül maradtak, ráadásul halottaik megszaporodtak s a sűrű füsttől már egymást sem ismerték meg. Három hónap és 18 napot követően megadták magukat. A felkelés irányítóit börtönbe zárták, a többi életben maradt résztvevőt a podoliai bányákba deportálták. Emlékük azonban örökké fennmarad, tettük lángoló fáklyaként világít a Köztársaság erkölcsi sötétségében!

Az öt lovas eközben egy gázlót találva a Latorcán, megérkezett a városba.

"Vajon maradtak-e még a Kárpáthyakhoz hű polgárok Munkácsban? Vagy már elveszett a régi idők dicsősége? S az örökség, melyet az utókor számára hagytak amikor a túlerővel mit sem törődve még egyszer, de nem utoljára magasra emelték a Királyi Lobogót?" - Tarsolyt aggodalmak s efféle kérdések gyötörték.

"-Legyünk nagyon óvatosak, de ha kell határozottak!" - suttogta Felix Hunyadi. Jobbkezével kardja markolatát szorította.

A település utcái kihaltak voltak. Akárcsak egy szellemváros, sehol egy árva lélek. A boltok ajtajai tárva-nyitva, emberekkel viszont nem lehetett találkozni.

"-Nem tetszik ez nekem..." - dünnyögte Csáth. "-Lehet hogy csapdába sétáltunk..."

"-Legalább a gárdistákkal találkoznánk. Remélem épségben ideértek!" - Lons kezdett kétségbe esni.

"-Csend legyen, valami zajt hallok!" - szólt rájuk Tarsoly. S valóban, a főtér iránya felől tompa zajokat hozott a könnyű őszi szellő.

"-Járjunk utána a dolognak ha már idejöttünk!" - Tarsolytestvéren úrrá lett a kíváncsiság.

A lovasok a zaj forrása felé vágtattak. Néhány perc múlva odaértek, és egész egyszerűen nem hittek a szemüknek! Munkács valamennyi polgára a város főterén tolongott, a tömeg kezében a Kárpáthyak zászlaját lobogtatta a szél! Ameddig a szem ellátott, mindenhol hollós-oroszlános lobogók...

"-Ezért nem találkoztunk hát senkivel!" - Csáth arcán megkönnyebbült mosoly húzódott végig.

A tömegből számtalan ember vált ki s a közeledő lovasok felé szaladtak.
"-Érkezésed híre megelőzte Felséged személyét!" - egy idős férfi mondta ezt Tarsolynak, s társaival együtt térdre hullt a király előtt.

"-Honnan tudtatok érkezésemről?" - tette fel a kérdést Tarsoly.

"-A tegnapi nap egy csapat katona érkezett a városba. A Rongyos Gárda tagjai. Lovakat vettek majd elvonultak a kocsmába. Egyikük részegen elszólta magát: személyesen a király küldte őket s hamarosan ő is ideér. Hatalmas nevetés tört ki erre az ivóban, hiszen mindannyian úgy tudtuk hogy a Kárpáthy-ház kihalt. Még egy pint sörre is meghívták az illetőt olyan jót kacagtak rajta. Azután nemsokkal két helyi favágó rontott be a kocsmába és azt kiabálták: öt lovas közeleg a város felé, egyikük a Kárpáthyak címerét viseli! Arcvonásai kísértetiesen hasonlítanak Antal királyéhoz! Pár óra múlva a rongyosok is kijózanodtak és beismertek mindent. Nosza, a város népe hatalmas ünneplésbe kezdett, szószéket ácsoltak a főtéren és azóta is felszabadulva várják érkezésedet!" - jött a válasz.

"-Akkor ne várakoztassuk őket hiába! Köszönöm a válaszodat jóember!" - Tarsoly lovagjaival együtt a főtérre igyekezett. Meglátva őt az emberek virágokat szórtak a lába elé, és "Éljen a Király!" ovációban törtek ki.

Az emelvényre lépve a tömeg elcsendesedett. Mindannyian a király beszédét várták.

"Munkács hős polgárai, magyarok!

Végre elérkezett a várva-várt pillanat, a Kárpáthyak és a magyar nép ideje! Annyi szenvedés és megaláztatás után nemzetünk ismét méltó lehet a nemzet névre, őseink örökségére! Ez a szent város az első, amely visszatért a Korona fennhatósága alá, ez a város az ahová elsőként érkezett meg az Igazság a trónfosztás óta! Munkács és Kárpátalja népe! Ne feledjétek! Paraszt, munkás, nemes, pap és katona egyenrangú! A bőség kosarából mindenki egyaránt, a befektetett munka arányában vehet! Ettől a pillanattól fogva véget ért az egyenlőtlenség, nem parasztok, munkások, nemesek, papok és katonák vagyunk mától fogva, hanem MAGYAROK! Magyarok, akik a haza újjáépítéséért, felvirágoztatásáért küzdenek! Tegyetek félre minden viszálykodást és erőnket fordítsuk az ország felemelésére! Ne hallgassatok a vörös agitátorokra akik osztálygyűlöletet hirdetnek! A magyar nemzet egyetlen hatalmas osztály, a magyarok osztálya! Akik saját érdeküket a nemzet érdeke felé emelik, akik az ország egységét osztályharcot hirdetve próbálják megbontani, méltatlanná válnak a magyar névre! A király jobbja készen áll adni minden jó szándékú állampolgárnak ugyanakkor készen áll a kemény ökölcsapásra is! Nincs politikai bal és jobboldal, egy valami létezik csupán: a NEMZET! Aki életét ennek a hatbetűs szónak szenteli az az ország és a király barátja! A király pedig a népért van és nem fordítva!

Isten óvja Magyarországot!"

ISTEN ÓVJA A KIRÁLYT!
ÉLJEN A KIRÁLY!



A tömeg örömmámorban tört ki. Mindannyian tudták, a szebb jövendő elkezdődött.

Folytatás következik!