[eNosztalgia] A 2009-es lengyel fiaskó eNémetországban

Day 2,189, 13:45 • Published in Hungary Hungary • by Scat

Pár nap híján kettő hónapja már, hogy nem írtam nosztalgia cikket. Igazából olyan témát választottatok, ami után úgy gondoltam sokat kell majd nyomoznom, így halogattam a dolgot. Mint tudhatjátok, közben sem voltam tétlen, csak ezt a cikket valahogy nem akartam azonnal megírni.
De eljött az ideje már ennek, úgyhogy remélem elnyeri majd tetszéseteket, hisz a szavazás alapján a többség erről szeretett volna olvasni.

Kíváncsi leszek arra, hogy ha most nem a nevemet írom be a szögletes zárójelbe, hanem a szokásos rovat címet, akkor is eléri-e majd a cikk azt a kiugró olvasó számot, amit a legutóbbi produkált – meglepett, mert a téma nem indokolt annyi embert, több korábbi fontosabb cikkem pedig annak a számnak a felét sem érte el. Vajon ez csak a név miatt lehetett?

Oh, és végeztem a Végjátékkal. Bár az utolsó fejezet és a legvége nem igazán tetszett, igaz rossznak sem tartom, de az „Ender tanára” résznél párszor hátrahőköltem, hogy na neee.

Ne felejtsetek el szavazni a cikk végén a következő témáról!

Ha valamit helytelenül írtam le, kommentben javítsatok ki nyugodtan. A dolog különlegessége, hogy nem interjúk alapján írom meg a cikket, hanem csakis korhű írásokra támaszkodva. Emiatt néhol pontatlan lehetek.

Cikkeket, amiket érdemes lenne lefordítani, összefoglalni vagy a nosztalgia sorozatba beleírni, továbbra is ajánlhattok. Barátnak is nyugodtan lehet jelölni, hogy a shoutomnak hála ne maradj le a legújabb lapszámról.

==========================================================================================

2009 júliusa, tudjátok, mikor még izgalmas volt a játék…

Szóval, mások voltak a szövetségek, mások voltak az országok, más volt szinte minden. Ekkoriban túl voltunk már jó néhány lengyel-német háborún – a lengyelek ellenségeink voltak, a németekkel meg se veled, se nélküled volt a kapcsolat.

Ugye akkoriban még nem létezett állampolgárság – néhány hónapra volt már csak -, azaz még a harctéren kívül is folyhatott a küzdelem.

Több dolgot tisztázni kell ahhoz, hogy érthető legyen majd a történet. Először is, akkoriban volt gazdaság. Nem létezett ez az eEuro, ami most van, hanem az országoknak saját pénzneme volt. Mindegyik más-más árfolyammal rendelkezett, attól függően, hogy mennyi létezett belőle, mennyi volt az adott állam tulajdonában, valakik megpróbálták-e felvásárolni az egészet, stb. Magyarul árgus szemekkel kellett figyelni.
Másrészt akkoriban létezett egy, a pár napja bevezetetthez hasonló „adófajta”. Konkrétan ez azt jelentette, hogyha elfoglalt egy ország egy másiktól egy régiót – ez aztán szóismétlés a négyzeten -, akkor a megszerzett terület okán a megtámadott ország kincstárából is szerzett egy bizonyos pénzösszeget – a megszálló ország. Ez a területekkel arányosan oszlott meg. Tehát ha valakinek volt tíz régiója és 100,000 cc-je, akkor nyolc elfoglalt régió után 80k jutott a megszállóhoz. Illetve arany is járt a valuta mellé, de az általában elenyésző összeg volt, öt-tíz darab átlagban.

Szóval júliusban a lengyelek gondoltak egyet és úgy döntöttek, hogy hosszú időre kivonják eNémetországot a forgalomból. Hogyan is tervezték ezt?
Nos, egy kongresszusi TO segítségével, ami sikerrel is járt. A következő lépés az volt, hogy bedöntik a német gazdaságot. Ezt úgy akarták kivitelezni, hogy rengeteg márkát nyomtatnak, annyit, amennyi arany csak van erre – ugye aranyért lehet(ett) pénzt nyomtatni.
De ennek miért is lett volna értelme? Minél több volt egy pénznemből a játékban, annál kevésbé volt értékes – emlékszem, a szlovénoknak nagyon sokáig elég volt az első nyomtatásból származó 100k-nyi, piszkosul értékálló volt a valutájuk. Manapság is így van, ami limitált kiadású, az többet ér. Azonban a lengyelek ezt tovább gondolták, ugyanis amellett, hogy annyi lenne belőle, mint a nyúlsz*r, még el is vennék mindet tőlük. Elakarták utalni az összeset a saját államkasszájukba. Ezzel csődbe vitték volna a eNémetországot.

Mivel akkoriban ők nem voltak sokan, ezért az állam sem volt eleresztve. Emiatt a lakosságtól kértek, amennyit csak hajlandóak voltak felajánlani ehhez az akcióhoz. A gyűjtésnek köszönhetően 3274 aranyat használhattak fel pénznyomtatásra, ami 654,800 márkát jelentett. Akkoriban ez iszonyatos mennyiség volt, manapság szerintem már senki sem tudja mennyi van forgalomban a közös valutából, de sanszos, hogy nem is érdekel senkit sem.

Miután kinyomtatták mindet, becsúszott egy hiba a rendszerbe. A kongresszus csak 100.000 valutát utalhatott egy nap alatt maximum. Tehát egy hétig tartott volna, míg mindent kivesznek.

Ám ekkor jött gobba – akinek a játék korabeli térképét is köszönhettük, ugyanis a V2-ig az adminok azt sem készítettek vagy csak én nem tudtam róla -, a német elnök – mint említettem fentebb, a lengyel TO csak a kongresszusra vonatkozott -, aki segítséget kért eMagyarországtól. Itt jön az a rész, amikor vissza kell olvasnod a cikk elejét, hogy miért is. Na jó, leírom még egyszer.
Azt szerette volna, hogy mi foglaljuk el eNémetországot, így hozzánk került volna a kinyomtatott valuta, amit mi természetesen visszaadtunk volna nekik, miután lecsíptünk annyit, amennyi fedezte az támadás költségeit. Belementünk. Ezáltal jutottunk el Skócia régióba, ahonnan megindulhatott az eUSA elleni első hadjárat, mely hatalmas élmény volt számomra, illetve a korabeli cikkek alapján mindenki számára. Bár el nem tudtuk törölni őket – csak Florida maradt meg -, de mi ennek köszönhetően juthattunk el Hello Kittybe, de ezt már megírtam korábban.

Most felmerülhet egyesekben a kérdés, hogy ezt hogyan akartuk kivitelezni? Úgy, hogy akkoriban mások voltak a szabályok. A pontos részleteket itt írtam meg, de az ide vonatkozó részeket leírom most dióhéjban.
Létezett olyan, hogy visszavonulás. A megtámadott ország elnöke bármikor visszavonulhatott a csatából és az utolsó régiót leszámítva akármelyikből. Mivel az elnök német volt és ő kérte az akciót, természetesen szépen visszavonulgatott a csatákból, így néhány óra alatt miénk lett a 654,800 márkából, kb 526,000–550.000 – a források ebben eltérnek. A lengyel átutalási javaslat még véget sem ért, mikor már kvázi nálunk volt majdnem minden.


Így nézett ki a térkép, miután bevonultunk és elfoglaltuk eNémetországot, és a stratégiai pontokat is az eUSA elleni hadjárathoz

A pénzt visszautaltuk a németeknek és bár a régióik nekünk blokkolható, sebzéselvonó területeket jelentettek, még megtartottuk azokat egy darabig. Kivéve a határrégiókat, azokat szépen visszakapták a németek, hogy legalább a blokkolás megszűnjön.

Tehát a lengyelek kidobtak az ablakon több mint 3000 aranyat, ami akkoriban elképesztően sok volt és óriási nagy fiaskó. A nemzetközi sajtóban is sokan írtak róla, úgy hivatkozva rá, mint a legnagyobb „epic fail-re”. Senki sem hitte volna, hogy hasonló összegű gebasz még történhet.



Shout sablon:
[eNosztalgia] A 2009-es lengyel fiaskó eNémetországban
erepublik.com/hu/article/2341992







Érdekesség:

Az ókori világ hét csodájából, hármat földrengés pusztított el, kettőt a tűz, egy valószínűsíthetően nem is létezett, míg a manapság már csak egy létezik közülük, a gízai nagy piramis.

==========================================================================================