75. cikk: Az e-élet értelme (avagy Mi végre eRepezek még?)

Day 3,324, 09:57 • Published in Hungary Hungary • by Schelling

„[...] felbomlott a rend, s mindenki kénytelen volt nagyon sok bort inni.”
–  Platón: A lakoma, 223b

Kivételesen nem fogok kilométer hosszú cikket írni. Csupán egy felet. 😃 Azt is részben két korábbi (januárban és februárban kelt) piszkozatból összegyúrva. Szeretném játékostársaimmal megosztani, miért vagyok még itt. Illetve javaslatot tennék, mit tennék legszívesebben a bughalom lekapcsolása után.

VIGYÁZAT! A következő cikkben érzelmek, őszinte vallomások és animált gifek találhatóak!


Bevezető és előzmények

Előző cikkemben, a (címében egy Kant művet parafrazáló) Minden dolgok végében utaltam rá, ha úgy tetszik, ígéretet tettem, hogy következő írásomban elmesélem, számomra milyen értelme maradt még eRepezni, illetve milyen célkitűzéseket látom még érdemesnek a jövőben. A leplezetlen szándékom, hogy ezzel a feltárulkozással mást is töprengésre, értelem- és célkeresésre ösztönözzek. Nos, vágjunk is bele!

Hónapok óta érlelődik bennem egy cikk terve, amelyben a személyes motívumaimról adnék számot barátaimnak. Előző cikkemben (kelt: D 2936) erre mintegy ígéretet is tettem. Nem unikális jelenség ez a számadás. Többen megtették a közelmúltban. Sőt, mintha népszerű is volna ez a téma mostanság. Ennek az oka nyilvánvalóan az, hogy sokan sejtjük az e-világ közeljövőbeni végét. A tematizálás mögötti indok több, mint divathóbort. Ami arra utal, hogy a sejtés nem minden alap nélkül való. Ratajkowski azt kérdezi, „Miért nyomjátok még az erepet?” (D 2960), Kisborok azt, „Miért szerettem meg anno [az] eRepet?”. A minap pedig (D 301😎 az jutott eszébe, „Milyen célokat tűztetek ki magatoknak a játékban?” Idézhetnék más írásokat is, emlékezetből hirtelen ez a három jut eszembe. Ha az e-világvége sajtóbeli tématörténetét dolgoznám fel, akkor találhatnék többet. A lényeges az, hogy nem vagyok egyedül a témafelvetéssel, és valószínűleg jó okkal érlelődött meg bennem is, hogy tollat ragadjak.


I. Miért nem eRepezek már?

A cikkem első változata itt van előttem piszkozatban. Szépen felsorolom benne, milyen katonai, gazdasági és politikai céljaim vannak még hátra. Vagyis arról írok, hogy katonaiak és gazdaságiak miért nincsenek. A politikaiaknál meg elmerülök közállapotaink elemzésében. A cikk ezzel a szakasszal félbe is marad, az újságírói és személyes célok kifejtéséig nem jutottam el benne. Félrement, amit eredetileg mondani szerettem volna. Éppen az a lényegi két-három mondat, ami a fő üzenetem lett volna, nem került bele. Szóval a piszkozat kukába került, újat kezdtem, ezúttal célorientáltan.

Ebből a helyzetelemzéssé fajult vallomásból pár sort idéznék csupán. Stilárisan nem a legszebb soraim ezek, de talán van veleje:
„Ilyen körülmények között egyáltalában felmerül a kérdés, érdemes-e tisztséget vállalni. Az egykori közösség romjain, ahol a közbeszéd intellektuális színvonala örülne, ha a béka feneke alatt lehetne, nem sokat lehet tenni a közjóért. Illetve nem sok valós érdemet tudunk elismerni. A korábbinál is mocskosabb sárdobálásra, jobb esetben agyonhallgatásra számíthatunk. De ha a rátermett nem vállal tisztséget, akkor majd jönnek a demagógok, és vállalnak ők. Tőlük lehetne megóvni a közéletet ideig-óráig.
Ami a programokat illeti, szintén két tűz között áll, aki tisztségre pályázik. Az e-magyar államnak nagy reformokra volna szüksége. Fel kellene építeni a diplomáciai kart, rendes oktatási struktúrát kellene szervezni, újragondolni a szociális ellátást, gatyába rázni a katonai vezetést. Kisebb célt nem érdemes kitűzni. Csakhogy munkatársak, lelkes, képzett minisztériumi csapatok híján nem lehet többet tenni az állagmegóvásnál, a helyi szintű toldozgatásnál-foldozgatásnál. Kisebbet nem érdemes, nagyobbat nem lehet. Szükségszerűen tökéletlent lehet csak alkotni itt. A kérdés, amelyre perspektivikusan választ kell találnunk, az az, hogy miképpen szeretnénk e-Magyarországot elbúcsúztatni az élők sorából. Dicsőségben felkoszorúzva, (büszkén, de hasztalanul) vagy hagyni lerohadni (racionálisan, de gyalázatos látványt nyújtva). Ha a legélesebben vetjük fel a kérdést, akár még egy újabb ribillió gondolata, mint egy végső, halálos lovasroham harckocsik ágyúcsöve elé, is megfontolandóvá válik.”

(A szerkesztés alatt álló születésnapi interjúmban bővebben kifejtem, miként látom a közéleti szerepvállalás esélyeit általánosságban.)


II. És miért igen? – avagy egy vallomás

Mi lenne, ha jövő héttől nem lenne eRep? Hogy több szabad időm volna másra, az nem szempont: a mostani pár óra nem jelent önmagában akkora gyarapodást, amiért érdemesnek tartanám elmenni. Sőt, a korábbiakhoz képest meg gyalázatosan keveset vagyok itt. Nem az a kérdés, mit nyernék az e-világ végével, mint inkább az, mi hiányozna leginkább belőle?  Erős kétségeim vannak, hogy a „magyar csata” meg az „epik” iránt sóvárognék. 😉 Egyáltalán, amiatt, amit ez a játék vizuálisan és technikailag nyújtani képes. Ilyen preferenciáim egyébként nincs, a korai Blizzard fejlesztőihez hasonlóan inkább vagyok a játékélmény híve, mint a csilli-villi grafikáé. (A stratégiai játékok között a Warcraft II még mindig odaver, jobban, mint a III vagy a WoW. De a kedvenceim listájáról említhetném a Strategy First Disciplesét, vagy a NWC Heroes III-át. Hexás harcrendszer ott ma is van.) A közéleti (minisztériumi, kongresszusi) szerepvállalásom annak függvénye, mekkora közbizalomnak örvendek; ha egyáltalán. Kedvem meg időm, ha nagyon akarom, volna hozzá. No és persze a cikkírás! Van abban valami ironikus, hogy éppen mostanra aktivizáltam magam ezen a téren. Már képes vagyok a száz napnál egyszerinél sűrűbben írni. Valóban tucatnyi terv lapul a fiókomban. A megírásuk és kiadásuk még lelkesít. Bár lehet, nem sok értelme van foglalkoznom velük. A minden dolgok végének közeledte a végcél igényét hozza létre. Mi végre volt mindez a lassan hét év?

Ami hiányozna, az aki. Leginkább, vagy talán kizárólagosan Ti hiányoznátok nekem. Akik ott vagytok a barátlistámon, olvassátok a cikkeimet, akikkel beszélgetni tudok nagy horderejű kérdésekről, vagy szimpla marhaságokról, illetve akik tagjai ennek az élményközösségnek. „Mindenki nagyon kedves volt, baráti volt a hangulat.” – írta Kisborok A taliról. Olvassátok el, szép, mély értelmű, és nyúlfarknyi cikk. Több van benne, mint bármely másik beszámolóban. Felér egy szociológiai elemzéssel. A következő hozzászólást tettem, ami ide kapcsolódik: „Amiben [ti. a kedvességben és a baráti hangulatban] szerintem a személyes szimpátiákon túl az is benne van, hogy a sajátos eRep élmény a maga katasztrófáival sorsközösséggé kovácsolt minket. A játéknak nevezett közös »szenvedés« összetart minket.” Nem kizárólagosan persze. Veletek a rosszat megélni is jó. Nem az élmény minősége miatt, és nem is csupán a közösség miatt. Hanem Miattatok. A személyetek tehet róla.


Gondoljatok bele: ha nem volna eRep, vagy sohasem jártunk volna erre, akkor nem ismerhetnénk egymást rajta keresztül. Én ezt rendkívüli módon sajnálnám. Megvallhatom, a filozófiai jellegű gondolkodásomra nagy hatással volt, amit a társaságotokban megtapasztaltam. Nem kis mértékben éppen az eRep révén értettem meg a hegeli filozófia egyes téziseit. Például a történetfilozófia gyakorlati értelmét. Hogy mit jelent az ész csele. Vagy ott van a jogfilozófia híres-hírhedt állítása (amit előző cikkemben nyitó idézetként beszúrtam). Azt hiszem, az addig egyoldalú idealizmusom itt teljesedett ki, itt értettem meg a felvilágosodás szerzőit mélyebben. És a történeti látásmódomat is orientálta a közösségetek. Írtam néhányszor, és kommentáltam többször történeti jellegű (RL) témákban. Nem kevés olyan méltánytalan megjegyzéssel találkoztam, amit az igazságérzetem és legjobb tudásom nem tűrt el. Így született az a Trianon-cikk, amelyik utóbb, Murlockij ösztönzésére, enyhén átdolgozva egy RL felületen is megjelent. Valóban, némi sikert arattam vele. Miattatok kaptam ihletet nem egy hasonló jellegű íráshoz. Az eRepben az a jó, ami egy kocsmában: ki lehet lépni az értelmiségi elefántcsonttoronyból, és be lehet gyűjteni az egyszeri emberek vélekedéseit. Valóságos szociográfiai kincsesbánya. 😃 Én leginkább a (szélső)jobboldali gondolkodás elemeit, mozgatórugóit, topikjait ismertem meg. És ez az ismeretanyag ösztönzött, ösztönöz cikkírásra. (Eleve eRepen kívüli helyekre.) Vannak tévedések, amelyeket érdemesnek tartok tisztázni. És amikor szomorú voltam, és képes voltam beszélni róla, tőletek vigasztalást kaptam. RL kapcsolatok jöttek és szűntek meg. Az eRepesek azonban megmaradtak. Éppen ezért, a legsötétebb időkben sem hagytam fel a játékkal. Pedig éppen ez a hét év... hát, nem volt egyszerű, fogalmazzunk ilyen eufémisztikusan. Hálás vagyok az együtt töltött évekért.

És nektek, mi a legkedvesebb emléketek eRepről? Milyen élménnyel gazdagodtatok általa? Milyen javatok származott belőle? Miben változtatott meg a játékosközösség?


III. A világvége után

Az eRep noha a real life-ból kiszakadt, tőle bizonyos fokú függetlenséggel bíró szub-sztanciális entitás (magyarul al-világ), az itt köttetett emberi kapcsolatok nagyon is valóságosak. Csakugyan kapcsolatba léptünk egymással a játékfolyamat során, beszélgetéseinkben (a játék keretfeltételeihez igazodva) nyíltak és őszinték voltunk egymással. Személyiségünket sem tagadtuk meg, vagy aki igen, az nagyon következetes szerepjátszó játékosszerepbe helyezte magát. Az így köttetett emberi kapcsolatok nem csupán valóságosak, de értékesek is. Éveken át építgettük őket, komoly erőfeszítéseink vannak bennük. Szerintem kár volna veszni hagynunk ezt az értéket. Éppen ezért, én szeretném ezeket az emberi kapcsolataimat a nagy villanyoltás után is megőrizni. Akár még azután bővíteni. (Sok régen „halott” játszótárs van, akivel eddig nem volt szerencsém odakint találkozni.) Igen: az eRepes ismeretségeimet átmenteni to RL.

Ez természetesen nem könnyű. Nem annyira technikailag, mint inkább emberileg. Nekünk, akik jártunk már eRep-talin, talán egy kicsivel könnyebb. Másoknak még meg kell barátkozniuk a karakterük jelentette inkognitójuk feladásának következményeivel. Bevallom, sokat dilemmáztam éppen emiatt. Azelőtt, hogy 2015. április 11-én találkoztam volna Kolossal, Rákosival, Juccerral ❤, Makival, Szemivel, Toronnyal, Katyvel, Tarsolytestvérrel, Yosunával (cukik voltatok együtt) és pár másik társammal, nekem is voltak aggályaim. Jujj, mit fogtok szólni hozzám? Szimpatikusnak fogtok-e találni ezután is? Eddig csak az írásaim által rendelkezésre a megítélésetekhez, és némelyek számára már az is elegendő volt, hogy unszimpatikusnak találjon... Mi lesz, ha való alakomban jelenek meg előttetek? Kapásból tucatnyi olyan szempont adódik, ami miatt meg lehet majd ítélnetek. Azután elmentem a talira, söröztünk és beszélgettünk egy jót. A rend sem bomlott fel, így nem voltunk kénytelenek Szókratészék módjára nagyon sok bort inni. (Nem ittunk semennyit sem, emlékezetem szerint.) Azokkal is el tudtam beszélgetni, akikkel egyes dolgokban nézetkülönbségünk akadt. Jó fej volt mindenki. Arra a napra én sem voltam büdöskomcsi mások szemében. Összességében remekül éreztem magam. És kerestem az alkalmat, mikor keríthetnénk sort az ismétlésre. Egy későbbi találkozón ajándékba kaptam egy üveg házi pálinkát. Ígéretet tettem (első sorban magamnak), hogy egy következő talin fogunk belőle inni, és csakis talikon fog fogyni az üvegből. Nos, a fini gyümölcspálesz még megvan. 😃


Fantasztikus élmény volt teljes életnagyságban látnom kedvenc novellaszerzőmet, Montit egy író-olvasó találkozó során. (Azon túl, hogy nagyszerű író, csodálatos ember is.) Nalajával, Swooshsal és a kissé megváltozott Hercegnővel is mintha itt találkoztam volna először. Felejthetetlen pillanatok az ilyenek... És ha volna rá módom, nem csupán szívesen megismételném, de másokat is felkeresnék: Pinkyt, Kisborokot, Nintsent, Mitsout, Nouviont, a zseniális Murlockijt, Hubát, Boremet, DoA-t, akár az Uralkodót. (Alexandrosst, Ernstet, Spideyt, Jozt, CF-t, Kaliharant, Quicksilvert, Tankrédot, ICS-t, Szőrmókot, ...) Vég nélkül sorolhatnám, még kit.

Azt gondolom, nem csupán egy-egy ember között volna jó ezeket az ismeretségeket megtartani, de csoportosan, hálózatosan, közösségi szinten. Technikailag nagyon egyszerűnek látom a kérdést. Szükség volna egy Google űrlapra, amin keresztül a legfőbb azonosító adatainkat és elérhetőségeinket meg tudjuk adni. ERepes név, azonosító, IRL név, születési idő, telefonszám, e-mail cím, FB adatlap, stb. A közösséghez bárki csatlakozhatna, aki kitölti. A válaszokat nem tartanám meg magamnak, se nyilvánossá nem tartanám helyesnek tenni. Értelemszerűen, aki tölti, az láthatná is. Könnyen lehet, olyanokkal is megosztanánk személyes adatainkat, akit játékon belül kevésbé kedvelünk. Az adatvédelemnek ez a szempontja némi aggályt kelt még bennem... Ugyanakkor hallom másoktól, szívesen megismernének éppen ilyen játékosokat is. Konkrétan egy olyan játékosról elmondani hallottam ezt többektől, akinek a kommentjeit elrejtő alkalmazás, illetve egy generátor is forgalomban van. Meglepően hangzik? Szerintem inkább ígéretesnek.

Nem tudom, egyedül vagyok-e ezzel a kívánsággal. (?)


Kívánok kellemes karácsonyt (hanukát, quanzát, ki mit ünnepel) és eRep mentes boldog új évet!


Figyelmedet köszönve:
Constanze Schelling







🐱 🌸 😺 🌸 🐱REKLÁM🐱 🌸 😺 🌸 🐱



🐱 🌸 😺 🌸 🐱 Segítségedet a küldetés teljesítésében szívesen fogadom. 🐱 🌸 😺 🌸 🐱



╔
║
║
║
║
║
║
║
║
║
║
╚ 		══════════════════════════════════
Legfrissebb cikkek listája (Latest):
1. oldal | 2. oldal | 3. oldal | 4. oldal | 5. oldal
Legfrissebb cikkek listája:
Latest top 300
Top20:
1. oldal | 2. oldal
══════════════════════════════════ 		╗
║
║
║
║
║
║
║
║
║
║
╝
made by Kisborok
(Szerény módosítás: C. Sch.)





ugrás a napi parancsra →

made by Kisborok