Levél Éheslónak meg a türelmeseknek

Day 1,447, 19:17 • Published in Poland Hungary • by Murlockij
1. Bevezetés avagy Szia Éhesló!



Most hogy látom a felfokozott játék-aktivitásodat és megint látom villogni a kardokat, ismét eszembe jutott egy -számomra- igen fontos szempont, amit már említettem neked ugyan, de talán nem eléggé határozottan.
Erről szeretnék pár gondolatot megosztani Veled és a becses többi Olvasóval is. Talán, remélem, csillapíthatja benned és bennük a haragot és a félreértést, ha ezt a cikket elolvassák.
Ez a szempont az életkor, az élettapasztalat szempontja.




2. Kik is ők?


Akikkel pörölsz, akikre hányod a tüzet, azok a Játékostársak - nos ők fiatalok. Lelkiekben, tapasztalatukban mindenképpen. Zömükben egyetemisták, főiskolások vagy középiskolások.
Olvasó emberek akiket érdekel a külvilág, közélet, a politika, gazdaság. Jogász vagy közgazdász palánták, programozók, zömükben reál érdeklődéssel bírók. Esetleg fiatal pályakezdők, vállalkozók, akik mostanában tették és teszik első igazán önálló lépéseiket.
Nem voltak katonák -szerencsére és remélhetően- nem is lesznek már azok sohasem. Most alapozzák meg az életüket, fiatalok, lelkesek és ez így is van rendjén.

Te nem tartozol közéjük, egy másik, idősebb generációból jöttél, és -bizonyosan állítom neked- egy szakadék választ el benneteket minden szempontból.

Bár amit most írtam csúnya általánosítás ugyan, de kérlek fontold meg a szavaimat.









Őket sohasem

-Kényszerítette senki arra hogy alakoskodjanak, tudatosan hazudjanak a túlélésük, jövőjük érdekében
-Senki nem parancsolt nekik, csak kért tőlük
-Apjukat nagyapjukat nem küldték munkaszolgálatba, vagy a Don-kanyarba egyszál kabátban ki, a vágóhídra, nem meséltek nekik az akasztásokról a Hargitán, a kiterített szerencsétlen ártatlanokról Zentán vagy Beregszászon.
-Nem telepítették ki a családot, apáik fogait nem verték ki a recski ÁVÓsok.
-Ha már éltek, akkor is a gulyáskommunizmus langyos háromhuszas kenyerét etették velük, éjjel nem várták rettegve a ház elé gördülő fekete Pobedát.


Most is csak nevetnek meg fintorognak ezeken a -számukra jogosan- patetikus, régi, avas, elfeledett ügyeken. Nagy a szabadság mostanság, teli hassal, tét nélkül tehetik ezt szerencsére, hála Istennek.

Ne kérd hát, és ne várd el tőlük azokat az elveket amikre Téged tanított az élet. A tanítást bízd csak rá magára az Életre, hidd el, jönni fog majd. Ahogy a dolgok odakinnt most állnak, tán hamarabb is megérkezik a kéretlen lecke semmint azt bárki is gondolná.

-A friss rugalmas gerinceket megtöri majd egy kíméletlen főnök, egy gyűlölettől szikrázó szemű ellenlábas, elhagyott feleség, per, harag
-Meghozzák majd ők is azokat a mocskos kis kompromisszumaikat amiket szégyellnek majd és igyekeznek mihamarabb elfelejteni
-Baleset éri őket, betegek lesznek, elveszítik azt akit legjobban szeretnek a világon


A kemény leckék amiket majd leerőltetnek mindenki torkán majd megedzi vagy megtöri őket.
Ha megedzi, akkor érteni fogják hogy miért fontosak azok az életelvek, a becsület, az állhatatosság a hűség.



3. Kik vagyunk Mi?


Lesznek talán akik hajlandóak lesznek tanulni mindezekből, és lassan kapizsgálni kezdik miért látták jónak -a ma már- porrá vált eleink elveiket papírra vetni.

De addig - várnod kell. A lecke, amit Te akarsz adni Nekik csak értetlenséget és haragot szül. Se jogod, se lehetőséged nincs erre.
Pusztába kiálltott szó minden intelem csupán. Addig Don Quijote vagy csak, akit nevetnek, mert szélmalmokat rohamoz. Idegen vagy.

Vagy megbélyegeznek, gyűlölnek, mert nem értenek, nem vesznek komolyan.



"És lesznek, akik elszörnyülködvén
Ilyesféléket beszélnek egymásnak:
Miket össze nem fecseg ez az ember!
Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,
Lázas hitét lehűti majd a magányosság."



Meglehet hogy a kemény lecke, amit majd kapnak, úgy töri meg őket hogy ők maguk lesznek élő példái azoknak, akik sohasem akartak lenni, de akkor - és csakis akkor - jogosan haragudhatsz rájuk.

De addig csak fiatalok, fiókák és ifjú sasok, akire haragudni lehet ugyan, de nem szabad...




4. Zárás és bocsánatkérés a többiektől



E levél lejegyzője semmivel sem volt különb az ifjaknál akik most kígyót-békát kiabálnak egymásra, Éheslóra, akárkire, sőt.

Akik eljutottak idáig a szánalmas és patetikus melodrámában azoktól alázatosan bocsánatot kérek és eképpen számukra ajánlanék egy másik nézőpontot:



Nézzenek Éheslóra úgy mint egy reagensre, egy lakmuszpapírra.


Jelez ha gond van, jelez ha becstelenséget, elvtelenséget érez a levegőben. Természeti jelenség csupán, a Másé, a Különbözőé, az Ők-é.


Nem kell sem szeretni, sem tisztelni, egyetérteni főleg nem, de érdemes figyelni rá, mert a jelzést lehet ugyan figyelmen kívül hagyni, de az okos embernek nem érdemes.





Tisztelettel:





Murlockij


Aki most és mindig kizárólag a maga nevében beszél