A revizionizmus létjogosultságáról

Day 550, 02:32 Published in Hungary Hungary by Crile Fisher

3 nappal ezelőtti, Békét Romániával? című cikkemben írtam arról, miért nem lenne szerencsés hosszú távon, ha most megszállnánk Romániát. Ám a megszállás pro érvei közül - nem volt túl sok - kihagytam egyet. Az érzelmi töltetet, a revizionista törekvéseket.

Az erevizionizmussal szembeni egyik legtöbbet hangoztatott érv az, hogy az eRepublik világában soha nem történt meg Trianon, területeinket nem csatolták el, egy teljesen más geopolitikai helyzetből indultunk ki, mint IRL. Ezzel nem értek egyet. Az Új Világ azért új, mert a régin alapul. Nem tekinthetünk el teljesen a való világtól - ez nem a World of Warcraft, ahol orkok és elfek harcolnak egymással. Itt magyarok vagyunk, és románok, horvátok, szerbek, ukránok és oroszok. Országhatáraink - eredeti területeink határai - ott húzódnak, ahol a fejlesztők az atlaszt felütve találták őket, de nem állandóak. Sokan regisztráltak annak idején a játékba azért, hogy felszabadítsák a román megszállás alatt álló Budapestet, ami sikerült is. Azonban legalább ennyien vannak a játékban, akik egy másik, alapvetően szintén érzelmi alapokon nyugvó célt tűztek ki maguk elé. Engedjétek meg, hogy Vaszoly kommentjét idézzem:

"Kérdésem csupán annyi volt, hogy van-e arra esély, hogy ha valamennyi időt várunk (legyen az 1-2 hónap, 1-2 év, vagy 10-20 év), akkor az elcsatolt területeket állandóra megtartsuk, vagy a magyar vezetés erről le is mondott? Ha a második, akkor abbahagyom a játékot, vagy legalábbis passzivitásba vonulok. Annak értelmét nem látom, hogy Szibériában jár a lábunk, közben meg pl. a "baráti Ukrajnának odaadjuk Kárpátalját, mondva 'eredeti terület'". Ez olyan mintha Budapestet adnánk oda, a szlovákoknak, hogy az eredetileg az övék.
Ha az első, akkor számíthattok rám. 🙂 Ha kell őszülő halántékomig várok arra, hogy legalább egy szäros játékban valóra váljon amiről a valóságban csak álmodunk."




Az eRepublik pedig egy olyan szép hely, ahol az érzelmi célokat csodálatosan alá lehet támasztani racionalitással.

Az emagyarságnak cél kell. Érzelmi. Vörös posztó, amilyen először a honvédő háború volt, majd bosszúhadjáratunk keleten. Az, hogy területeket foglaltunk az Urálnál, vagy ha nyugat felé újkori kalandozásokat indítunk, nagyszerű, és lelkesítő lehet - de hosszú távon csak egy szűkebb réteg számára. Ha nem tartunk szem előtt olyan fontos tényezőket, mint az IRL-ből átszármaztatott történelmi sérelmek és nagyratörő álmok, jóval nehezebb dolgunk lehet, mind az aktív lakosság növelése, mind megtartása dolgában. A nem sokkal ezelőtti népszámlálási adatok is megmutatták, hogy a magyar lakosság döntő többségét a katonai pálya vonzza az eRepublikban, nem a politikusi - melyből a legtöbbeknek már IRL csömöre lett -, az újságírói - amihez keveseknek van csak érzékük s kedvük -, vagy a gazdasági - mely a legtöbb játékos számára túlságosan komplikált és időrabló. A katonák elé pedig egyszerű, lelkesítő célokat kell kitűzni, amikért kitartóan harcolnak nap nap után, és nem unnak rá, mondván ezt bármelyik hétköznapi stratégiai játékkal egymaguk elvégzik, és ott még csak meg sem kell dolgozni a hatalomért...

Mi, magyarok, kivételes helyzetben vagyunk. Úgy lehetünk ebben a játékban imperialistákká, hogy közben mégsem leszünk azok - lelkiismeretünk tiszta lehet, hiszen saját hazánkat foglaljuk vissza. Hányan vannak közületek, tisztelt olvasók, akiknek családja a Felvidékről, Kárpátaljáról, a Vajdaságból vagy Erdélyből származik? Akik maguk is ott születtek, ma is ott élnek? Nem lenne jó legalább ebben a virtuális világban látni, hogy a térképen ugyanazzal a színnel jelölik történelmi városainkat, mint az anyaországot?

Bátran hódítunk magunknak területeket a világ másik felén, Oroszország sztyeppéin, s sokan habozás nélkül megindulnánk Ausztrián át Németország felé, sőt, talán már Kanadáról álmodunk, és nem ok nélkül, hiszen nagyhatalom vagyunk. De félünk azon elgondolkodni, vissza tudnánk -e állítani Nagy-Magyarországot - illetve, meg tudnánk -e teremteni, ha már itt sosem létezett. Félünk tőle, és mondva csinált okokat keresünk, kreálunk ellene, hogy ne kelljen a valóságból ismert témájú és stílusú vitákat vívnunk egymással.

Pedig elgondolkodhatnánk rajta. Reális cél -e Erdély megszállása? Rövid- vagy akár középtávon nem. De később az lehet, jó stratégiával, következetes építkezéssel. És a Felvidéké, Kárpátaljáé? Persze. A szlovákok gyengék, s bár tisztelem őket a válaszért, amit Feherlo uniós ajánlatára adtak, valljuk be, ötven aktív játékossal nem tudnak sokat kezdeni az országukkal, ha pedig csak a gyakorlati szempontokat nézzük, még talán jobb is lenne nekik nálunk. Az ukránoktól bőven kérhetnénk ennyit, cserébe országuk szinte teljes felszabadításáért, amire maguktól soha nem lettek volna képesek féltucat baby-boom nélkül. A Vajdaság? Ott állóháború alakult ki, és most, hogy az ATLANTIS elbukott, manőverezhetünk úgy, hogy esélyeink javuljanak az eljövendő délvidéki harcokban. Békéket köthetünk, egy remek háborút vívhatunk Horvátoszággal, s közben akár felszabadíthatjuk a szerbek régióinak nagy részét.



Lenne mindezen akciókból gazdasági hasznunk? Nem. Hát a stratégiai helyzetünk javulna? Nem valószínű, sőt, esélyes, hogy romlana. A jelenlegi játékstruktúra miatt nehéz hosszú távon megszállva tartani területeket, folyamatosan csatáznunk kellene megtartásukért, valószínűleg könnyebben blokkolhatóak lennénk. Mindez azonban a későbbiekben változhat. Ki tudja, milyen modulokat terveznek még Bukarestben - egy "lázadás" nevezetűt biztosan, legalább elméletben, ezt a fórumon egyik forrón szeretett adminunk írta. A jövőben talán könnyebb lesz a terjeszkedés. Jelentős kisebbségek kerülnének a határainkon belülre, őket azonban lecsendesíthetnénk, legalább részben, autonómiákkal, engedményekkel. A többiekkel pedig garantálva lenne a folyamatos belpolitikai szórakozás...

Minden, amit nyerhetünk, álmok és identitás - és ezáltal talán egy olyan magyar közösség, mely sokáig lelkesen játsza majd a játékot. Nem azt javaslom, hogy eRománia szerepét vegyük fel, és szórakozásból indítsunk háborúkat, vagy törjünk világuralomra. Csak nézzünk körül a saját házunk táján, és gondoljuk át kik vagyunk, honnan jöttük, és hová akarunk tartani. Nem állítom, hogy ez lenne az egyetlen lehetőségünk, de hiszem, hogy ez egy jó út.

Ennyit gondolok hát én az erevizionizmusról. A cikket elsősorban vitaindítónak szánom, de kérek mindenkit, hogy bár kényes témáról van szó, próbálja kulturáltan kifejezni véleményét, még ha az szöges ellentétben áll is az enyémmel, vagy másokéval. Köszönöm a lehetőséget.

________________________________________ __________________________________

Korábban a Semper Fidelis hasábjain: Búcsú az ATLANTIS-tól

Sürgősen tárgyalásokba kell kezdenünk a potenciálisan nem ellenséges ex-ATLANTIS tagállamokkal, és fel kell készülnünk arra, hogy hamarosan egy új szövetség jön létre, hogy ellenszegüljön a PEACE-hegemóniának. Nem szabad elbíznunk magunkat, mert nem maradtunk ellenfél nélkül.

________________________________________ __________________________________

Társadalmi célú hirdetés:

Hivatalos eMagyar Chat-szobák:

eMagyar hivatalos cset: www.mibbit.com (channel: #erep, nick: erepes neved)
Vendégszoba angol nyelven: www.mibbit.com #erepeng
Feketepiac: www.mibbit.com #piac


A Nemzeti Honvédő Párt és a Nemzeti Radikális Párt mentorprogramja újoncoknak


eMagyar hivatalos oldal: http://erepublikhu.info/
eMagyar hivatalos fórum: http://forum.erepublikhu.info/
eMagyar Nemzeti Bank : http://www.erepublik.com/en/organization/1267102

Támogasd Te is a Magyar Tartalékos Szövetséget!

Fontos újságok (subscribe erősen ajánlott):

Magyar Közlöny: http://www.erepublik.com/en/newspaper/magyar-kozlony-183570/1
Hadügyi Közlöny: http://www.erepublik.com/en/newspaper/hadugyi-kozlony-177586/1
eKSH: http://www.erepublik.com/en/newspaper/estatisztika-185632/1