Join the new world

A mentősök hordágyra fektették a kényszerű amputáción átesett rendőrt, aki sokkos állapotba került, hogy ellássák sérülését. Infúzióra kötötték, miközben egy orvos próbálta megállítani a vérzést.
A kipurcant zombit hullazsákba rakták, és úgy tervezték, hogy Budapestre szállítják boncolás céljából. Mivel agyveleje szétloccsant a golyótól, azt külön seprűvel és lapátkával helyezték bele egy kisebb zacskóba.
Bartinkovics Váradihoz fordult:
- József, nem fél, hogy katonai bíróság elé állítják?
- Miért állítanának?
- Maga megölt egy embert! Ezt a legkevésbé sem nevezném arányos, jogszerű és szakszerű intézkedésnek.
- Miért, mit tehettem volna? Leharapom én is a kezét?
- Például.
- Maradjon már Oszkár! Ha ilyen másnaposan a kávén kívül bármit is a számba veszek, tuti hogy kihányom.
Ennyiben hagyták a dolgot és újra a kerítéshez mentek. Váradi a szájához vette a tölcsért és hangosan adagolta az áldást:
- Itt Váradi József százados! Engedjék el a túszokat és feltartott kezekkel jöjjenek ki az épületből!
Zsánerné odaosont mellé és egy óvatlan pillanatban kitépte leeresztett kezéből a hangosítót.
- Szilárd, hallasz engem? Klári vagyok! Engedd el szépen a túszokat és gyere ki! Majd Manci néni vigyáz a gyerekekre!

---

Az öreglány már nem hallhatta megdicsőülését, amit még Firkász Cézár is diktafonra vett, mert addigra már visszasétált a Boroskancsó Általános Iskola konyhájára, ahol jó étvággyal majszolta az előző napról megmaradt mákos réteseket és túrós buktákat.

---

A kórház hetedik emeleti tárgyalójában lázas beszélgetés folyt. Zsáner Szilárd törte meg az eszmefuttatást:
- Hallottátok? Valaki a nevemet mondta a mikrofonba.
- Teljességgel kizárt dolog!
- Nem, nem. Mintha a feleségem lett volna. Egészen biztosan ő volt!
- Jaj, Szilikém, mit keresne itt a nejed? – kérdezte Csizik Géza.
- Hát az én sem tudom, de csakis a Klári lehetett!
- Ne beszéljél butaságokat, a feleséged vagy a manikűrösnél, vagy a fodrásznál van! Ma kezdődik a Szezámmag Fesztivál, tavaly is hogy kirittyentette rá magát.
- Persze, akkor a lövések sem voltak igaziak, mi? Azokat is csak hallucináltam, ugye?
Steibner főnővér felkapta a fejét:
- Szilárd, szerintem te be vagy szívva!
- Ezt pont te mondod, Irén?
- Pont.
Csizik vetett véget a kibontakozó perpatvarnak, és kioktató hangon osztotta az észt.
- Hagyjátok abba! Ami tuti az az, hogy útban van a felmentő sereg. Biztos vagyok benne, hogy a lövéseket a katonaság adta le. Amikor Irakban szolgáltam, hallottam eleget a puffogtatást. Ez csakis a nehéztüzérség lehetett, felismerem. Talán már tankok is vannak a csatasorban!
Egy kamasz fiú szólt közbe:
- Nem hiszem, hogy a hadsereg lett volna, szerintem csak a rendőrség volt!
- Ne okoskodj fiam, ezt én jobban tudom! Mondom hogy Irakban voltam katonaorvos. Honnan vetted ezt a szamárságot? Túl sok zombifilmet nézel!
- Az lehet, de azokban is először mindig a zsaruk érnek oda a helyszínre és csak utána a hadsereg!
- Botorság!

---

Fél 8 is eltelhetett, mire valamelyikük felvetette, hogy egyhamar nem érkezhet meg a segítség, mivel gyanúsan nagy csend van odakint. Látni ugyan látták a fák koronáján átszűrődő kék jelzőfények villogását, de ennél sokkal több tudomásuk nem volt a külvilágról. Ezért ha ki akarnak kerülni ebből a földi pokolból, előbb-utóbb lépniük kell. Mindannyian a biztonsági főnököt figyelték, hiszen ha valakinek, neki ismernie kell az összes szóba kerülhető menekülési útvonalat. Zsáner a főbejáratot és a többi kaput nem tartotta alkalmasnak az elegáns távozásra, részint azért, mivel feltehetőleg ott tanyázik a legtöbb ördögfajzat, részint pedig azért, mert túlságosan is magukra vonnák a figyelmet. Elmondása szerint az alagsori kazánházból nyílik egy titkos folyosó, amely a régi laktanyához vezet. Még a háború előtt építették, és hosszú időn keresztül légoltalmi pinceként szolgált. A hetediken rekedt társaság tagjaiban azonban ezernyi kérdés merült fel.
- Mi lenne, ha inkább itt várnánk meg amíg megérkezik a segítség?
- Hogy jutunk le oda?
- Miért nem megyünk fel inkább a tetőre?
Zsáner Szilárd megpróbált minden kérdésre megválaszolni, és ész érvekkel alátámasztani álláspontját. Ebből aztán heves vita kerekedett. A többség, köztük a nagy tekintélynek örvendő doki, támogatta az ötletet és úgy határoztak egyhangúlag, hogy követik a szekuritit.
Négyen viszont, Árvai Katalin ápolónővel az élen a tetőre való feljutás mellett kardoskodtak. Mivel egyik frakció sem tudta meggyőzni a másikat, úgy döntöttek, hogy ki-ki megy a maga útjára.
A látszólag egyszerűbbnek és logikusabbnak tűnő, a tetőre való feljutást célul kitűző csapat együttes erővel leszedte az ablakot takaró nehéz halványsárga sötétítőfüggönyt. A hatalmas asztalra terítve Katalin vörös rúzsával nyomtatott öles betűkkel a következőt pingálták: „ITT VAGYUNK”. Bíztak benne, hogy a kintiek pillanatokon belül felfedezik őket.
Miután elkészültek vele, eljött a búcsúzás pillanata. Az ápolónő és Irén egymás nyakába borultak, de utóbbi hiába is próbálta meggyőzni a másikat, az hajthatatlan maradt.
A két galeri jó szerencsét kívánt egymásnak, de titkon mindegyikük azt remélte, hogy ha valakinek baja lesz, az a másik csoport lesz. Zsáner részletesen elmagyarázta, hogyan találják meg a feljárót, de lelke mélyén érezte, hogy hiába jutnak fel oda, hiszen aligha akad olyan helikopterpilóta, aki vállalná egy zombik által megszállt kórházra való leszállást.