Zombiattak Békéscsabán (7.rész)

Day 597, 05:50 • Published in Hungary Hungary • by Zsizsik

Váradi a rendőrkapitánnyal, a tűzoltóparancsnokkal és még néhány uniformist viselő személlyel vitatta meg a helyzetet kávéjuk szürcsölgetése mellett.
Kopogtak. Belépett egy tőrzsőrmester.
- Jelentem, két hölgy kíván azonnal beszélni Önökkel!
- Hajtsa el őket, nem látja hogy nem érünk rá?!
- Jelentem tíz perce nem hagynak békén. Azt mondja az öregebbik, hogy addig nem tágítanak, míg nem beszélhetnek aparancsnokkal!
Bartinkovics Oszkár karitány Váradira nézett, de az csak a vállát vonogatta.
- Mit bánom én, eressze be őket!
A vén boszorka lépett be először fontoskodva:
- Hol van az a robotzsaru?
- Miféle robotzsaru?
- Hát az a vasember!
- Milyen vasember?
- Tudja, az a kopasz snájdig!
- A vasprefektusra gondol? A Görényi Péterre?
- Arra hát, a vasemberre ott fent Pesten!
- Hölgyem, Görényi, miután megkapta Dugószky főpolgármestertől a Szilikonos Didik Szolgálatáért járó díjat, eltűnt a sűllyesztőben.
- Orcátlanság! – kelt ki magából Manci.

---

- Szóval. Ha jól értem Klára, az Ön férje a kórházban a biztonsági főnök és…
- A Klárika férje, bizony! – vágott a szavába a banya.
- … és azt gyanítják, hogy neki is köze van a terrortámadáshoz – összegezte a hallottakat Váradi.
- Az egészen bizonyos – fontoskodott ismét az előbbi.
Zsánerné szégyenkezve pirongott, de nem szólt semmit.

---

A kis csapat keresztülvágott a rendőr-, tűzoltó- és mentőautók sokaságán, amelyek a parkolóban várakoztak. Időközben megjelent a Békéscsabai Hírmondó munkatársa, Firkász Cézár OKJ-s úrságíró. Firkász úr keresztnevét édesanyjától kapta, mivel a hölgy ifjú korában Olaszországban volt sztriptíztáncosnő. Állítólag még Staller Ilonát, alias Cicciolinát is ismerte személyesen.
Cézár a másnap megjelenő hetilap számára készített összeállítást. Előzőleg a polgármesteri hivatalban járt érdeklődni az ügy állásáról, s miután ott nem kapott kielégítő válaszokat, egyből a helyszínre hajtott gépkocsijával. Hanyagul megkötött nyakkendője himbálózott a felélénkülő szélben.
Próbált odafurakodni a városi rendőrkapitányhoz, de a szalaggal lekerített részre csak nem akarták beengedni.
- Press, press! – hadonászott kezeivel.
A biztosítók bambán meredtek rá.
Látva, hogy jelen esetben semmit sem ér újságíró igazolványa, ördögi tervet eszelt ki. Sarkon fordult és meg sem állt a sarki trafikosig.
- Jó napot kívánok, két darab kakasnyalókát kérnék.
- Az ninc.
- Kojak nyalóka?
- Az szinc.
- Az ég szerelmére, milyen édessége van akkor?
- Szemmilyen, uram. De ha van kedve, eszte lesz egy táncosz mulatszág a Trükkösz Flamingóban, ha gondolja jöjjön el! – kacsintott Firkászra a trafikos.
A Trükkös Flamingó a békési megyeszékhely messze földön híres melegbárja volt, és történetünkben még fontos szerepet fog játszani.
Újságírónk faképnél hagyta a láthatóan más beállítottságáról tanúbizonyságot tett árust, és inkább betért a szemközti vegyesboltba. Ott vásárolt két darab Robur szeletet, és a csokoládékkal felszerelkezve indult vissza a biztosítókhoz.
- Press, press! – hadonászott kezeivel.
Azok még mindig kifejezéstelen arccal állták el az útját. Firkász elővette szürke zakója zsebéből a Robur szeleteket és rájuk mosolygott.
- Robbbúr szelet, hö! Nekem!
- Ide vele Meláknak, Robúúúr szelet!
A dromedárok elvették tőle a csokikat, és boldogan bontották ki a csomagolásból és majszolták az édességet.
- Böff! – hallotta a háta mögül, de addigra már a kordonon belül volt.