Join the new world

A pajtában találtak szögre fellógatott szalonnát és kolbászokat, jóízűen falatoztak belőle a puha szalmán. Már igencsak korgott a gyomruk. Beszélgettek közben.
- Mitévők legyünk? Ebben az egy mikrobuszban el se férünk ennyien.
- Azért csak elhoztunk benne titeket…
- És a dízelmozdony?
- Milyen dízelmozdony?
- A töltéstől pár száz méterre ott állt egy a síneken.
- Aztán mihez kezdenénk vele? Tud egyáltalán valaki vonatot vezetni?
- Nekem van otthon a számítógépen vonatszimulátor – vetette közbe Vuk.
- Na ne nevettess kisöcsi! – fordult felé Tóth Pista.
- Miért ne? A pilóták is szimulátorban gyakorolják a repülőgépvezetést.
- Oké, de az igazi szimulátor!
- Ez is, csak a ctrl-v helyett a gázkart kell nyomni.

---

Miután az a fránya transzporter megint nem tudott elindulni és nagyon úgy tűnt, hogy az akkumulátora végleg beadta az unalmast, kénytelenek voltak gyalog elindulni. Nem sokat haladtak még, amikor Sátán csaholva iramodott neki a patakpartra.
-Mi lehet ott?
-Nem tudom, de ezután a kábszeres gáz után nem vagyok kíváncsi a dög megérzéseire – jelentette ki Csizik.
Pedig talán nem lett volna hiábavaló, mert egy kisteherautó rejtőzött a susnyásban.

---

- Sátán, gyere ide! – kiáltotta Vuk, s a kutya engedelmesen visszatért hozzá.
Folytatták útjukat a vasúti sínek felé. Jóval odébb átgázoltak a vízmosáson és maguk mögött hagyták a szántókat. Egy rétre értek, térdig ért a fű.
- Nincs más hátra mint előre! – vezette a csapatot Váradi és Csizik. Előbbi néhány méter megtétele után megtorpant.
- Állj!
- Mi van?
- Nem tetszik nekem itt valami… - azzal lehajolt a földre és kikapart belőle egy nagyobb fajta kődarabot.
- Húzódjatok hátrébb!
- De minek?
- Nem tudom pontosan mi, de van itt valami a fűben. Menjetek hátrébb!
Váradi a kezében lévő követ elhajította, pontosan a kifigyelt célpont közepébe. Ebben a pillanatban robbanás rázta meg a környéket, majd még egy és még egy. Hasra vetették magukat, de így is földdarabok tömkelege hullott rájuk.
- Alá van aknázva a rét, bassza meg! Vissza kell fordulnunk és máshol átkelni.
Fokozott óvatossággal megkerülték és a fűzesen haladtak keresztül. Kis idő múlva egy kisteherautó tárult a szemük elé. Megörültek a jármű látványának, egyedül Sátán forgatta a fejét értetlenül: „nem ezt láttam a patakparton?”

---

Már épp szálltak fel a vezetőfülkébe és a platóra, mikor a fák mögül két fegyveres ugrott elő.
- Kezeket fel!
- Jaj ne, már megint kezdődik elölről? – nyafogta Klaudia.
- Kik vagytok?
- Túlélők – válaszolták többen is.
- Kuss! Egyszerre csak egy beszéljen! – mutatott egyikük Váradira.
- A városból menekülünk. Azaz hogy menekülnénk, ha nem lenne ostromzár alatt Békéscsaba.
- Miért higyjünk maguknak? – kérdezte a magasabbik.
- Úgy nézünk ki mint a zombik?
A fegyveresek, akik terepszínű egyenruhát viseltek, láthatóan megkönnyebbültek a válasz hallatán.
- Nem láttak a környéken katonákat? A viharsarkiakat?
- Volt szerencsénk hozzájuk. Kis híjja volt, hogy el nem harapták a torkunkat. Különösképpen az enyémet.
- Hogyan?
- Úgy, hogy zombi volt mind!
- A kurva életbe! Akkor kinyírták mindet – néztek össze.
- Magukban kiket tisztelhetünk?
- A Viharsarok századból vagyunk. Betörtünk a városba megtakarítani a mocsoktól Békéscsabát, de ránktámadtak és szétszéledtünk a káoszban. Ezek szerint úgy néz ki csak ketten maradtunk… - mondta fejét lehajtva egyikük.
- Én Varga Tamás őrmester vagyok, ő pedig Tardos Árpád tizedes – biccentettek.