Zombiattak Békéscsabán (40. rész)

Day 741, 07:24 Published in Hungary Hungary by Zsizsik

Hőseink feltett szándéka volt, hogy elvergődjenek az autókig. Nem volt egyszerű, mert a vicsorgó húszabálók nagyon sokan voltak. A három fegyveres szakadatlanul tűz alatt tartotta a bestiákat, akik fittyet hányva a halált osztó lövedékekre, nem adták fel, hogy emberhúst lakmározzanak.
- A b...s k...a jó édes anyátokat! – kiabálta Csizik Géza, miután Rambót megszégyenítő módon tüzelt csípőből.
Váradi halkabb és megfontoltabb volt, szó nélkül lőtte szét a zombik fejét, míg Zsáner Szilárd vascsővel gyepálta a haramiákat. A szerencse is mellettük állt, s bizony rájuk is fért a jókora túlerő ellen. Ha kockával dobtak volna, minden bizonnyal harmadjára is hatost dobnának.
Csak nagyon lassan sikerült megközelíteni a mikrobuszt és a Fordot. Minden egyes méter örökkévalóságnak tűnt, de hiába zárult be körülöttük a gyűrű, azért már látszott a kiút.
Józsi nagy nehezen utat vágott az élőhalottak soraiban:
- Gyerünk a kocsikhoz! Gyorsabban! – adta ki a parancsot.
Tóth Pista vezetésével az elől haladók bevágták magukat a transzporterbe, míg a Zsáner házaspárnak, és Vuknak a személyautó jutott. A már elhelyezkedettek síkítva kérték Józsit és Csiziket, hogy pattanjanak már be ők is. Géza végre bevetette magát a Fordba, s Szilárd padlógázzal indított, elsodorva két halottat. Az ütközés hatására megrándult az autó, s nem tudott tovább haladni, mert a dögök előtte feküdtek keresztbne. Gyorsan rükfercbe váltott, és hátratolatott, egyenesen bele a bódéba. A fatákolmány összerogyott fölöttük.

---

Időközben Váradi is fél lábbal már a mikrobuszban volt, de nem tudtak elindulni, mert a kocsi csak nem akart elindulni. Hiába tekergette Tóth Pista a slusszkulcsot, nem volt gyújtás.
- Meg kell tolni!
Váradi Steibner főnővér kezébe nyomta az automatát.
- Lőj mindegyikre, amelyik közelebb jön! Cézár te meg ugorj ki ide, meg kell löknünk az autót!
Firkász úr nem túl nagy meggyőződéssel mászott ki a hátsó traktusból, arca falfehér volt. Irén jól teljesítette feladatát, úgyhogy nem harapott egy bestia sem az újságíró seggébe. Bettivel együtt tartották tűz alatt a genyákat. Végre beindult a gépjármű motorja, Pista pedig a gázpedálra lépett. Szép lassan elindult a kocsi, Józsi pedig belökte a raktérbe Cézárt. A bentiek kezüket nyújtották Váradiért, aki futott a mikrobusz után, nyomában Bettivel és a zombikkal. Sátán is ugatott rájuk, mint akit megcsípett egy csapatnyi lódarázs a bódigusztiék tanyáján. Oldalról váratlan offenzíva indult, élén egy öltönyös pacákkal, Conollyval, aki időközben zombivá változva kiszabadult a silóból. Utóbbi rávetette magát Bettire és mindketten a földre estek. Hanyatt feküdt a nő, az exmaffiózó mellére telepedve fojtogatta őt. Nagy erőfeszítésébe tellett a nőnek, hogy ne tudjon beléharapni hajdanvolt munkaadója. Végül azonban, ahogy fokozatosan erejét vesztette, megadta magát a sorsnak, nyakából pedig szanaszét spriccelt a vér. Beteljesedett a bosszú. „Ezért meglakolsz még!”

---

- Ugorj már fel Józsi, az Isten szerelmére! – sikította Irén és Klaudia.
Nevezett hiába szedte a lábát, ahogy csak tudta, arra már nem volt ereje, hogy felkapaszkodjon a platóra.
- Lassíts le Pista! – szólt Steibner Irén előre.
- Nem tudok, bazmeg, ha lelassítok lefullad a kocsi! Tropára ment az akkumulátor!
A mikrobusz kereke megugrott egy kiálló gyökéren, s a huppanást következtében becsapódtak az ajtószárnyak, kupánvágva Irént és kék-zöld foltokat okozva Cézárnak.
A futó Váradi is elesett, miközben a transzporter egyre távolabb húzott tőle. Ahogy felemele fejét a porból, látta, hogy üldözői egyre közelebb érnek hozzá. Keresztet vetett.

---

Zsánerék észhez tértek a karamboltól. Az egész autót fatörmelék fedte, nem láttak ki alóla. Szilárd egyesbe tette a sebváltót, és szép lassan elindultak. A mozgás felkeltette a közelben randalírozó élőhalottak figyelmét és egy pillanat alatt odasereglettek a Fordhoz. Körbevették és két oldalról taszigálták. A kocsi ide-oda hintázott, kis híja volt csak, hogy fel nem borult. Gyakorlatilag az összes ablakát betörték, s csak a bent ülők lélekjelenlétén múlt, hogy nem esett komolyabb bajuk. Klárika nyakából letépték ugyan az arany nyakláncot, de Csizik jól irányzott fejlövéssel honorálta a gyalázatos cselekedetet. Miután végül is sikerült elindulniuk, hálát adtak az égnek, hogy csak egy nyakbavalót kellett feláldozniuk a túlélés oltárán.