Join the new world

- Ostobák! Itt és most véget ér a kalandjuk. Betti – köhömm – állítsa a falhoz mindegyiket -köhömm.
- Igenis, Mr. Conolly! Gyerünk kutyák! A falhoz!
A foglyok – immár körükben tudva Pistát és Váradit is – kényszeredetten, ám minden eshetőségre felkészülve egymás mellé álltak. Még Sátán is vonyított a sarokból, eb létére is megértve a helyzet kilátástalanságát.
Az angol még mindig élő pajzsként tartotta maga előtt Katalint. Miután ismét érezte felsőbbrendűségét, megjött az önbizalma is és pimaszul megmarkolta a kétségbeesett nő mellét.
- Formás kebel. Ha nem ilyen helyzetben lennénk, - köhömm - esküszöm tüzetesebben megvizsgálnám! - hörögte a fülébe.
Betti, miután összeterelte a társaságot, jelentette, hogy készen állnak.
- Te leszel az első, te nagyszájú barom! - mondta a férfi Csizikre nézve, majd heves köhögésbe kezdett. - Mi a fene – köhömm- ez? Mi a szent – köhömm- szar? Nem kapok – köhömm- rendesen -köhömm- levegőt! - érezte, hogy mellkasa és tüdeje egyre inkább összeszorul és fuldokolni kez😛 - Betti -köhömm- segíts!
Betti azonban mozdulatlan maradt, csak szeme sarkából figyelte a férfi vergődését, ahogy elernyednek végtagjai. Katalin immár könnyedén lefejthette magáról a maffiózó karjait, s a többiekhez szaladt. Steibner Irén és Zsánerné Klárika úgy ölelte át őt, mint elveszett csibéjét rejti szárnya alá a tyúkanyó.
- Bet... -köhömm- ti...!
Végre összetalálkozott a két lator tekintete. Egyik oldalon állt, mit állt, összegörnyedt egy ötvenes évei derekán lévő maffiavezér, míg a másikon egy gyönyörő vörös hajú, ámde velejéig romlott fiatal nő.
Utóbbi szája széle hamis mosolyra görbült.
- Betti?- köhömm.
- Igen, Mr. Conolly? Ízlett a francia krémes?

---

- Mocs...kos...ném...ber!
Betti csak gonoszan mosolygott rá.
- E...zért...meg...la...kolsz...még!
- Gondolja Mr. Conelly, hogy lesz alkalma bosszút állni? Egészen biztos benne? - vigyorgott.
A férfi már nem tudott válaszolni. Eldőlt mint egy homokzsák, rándult egyet, aztán nem mozdult többet. Betti lehajolt hozzá, zakójából kivette tárcáját és elégedetten fordult a megdöbbent foglyok felé.
- Immár kezemben a sorsuk.
- És a bankkártya is, ha jól látom – mondta Váradi.
- Minden a kezemben van!
- Akkor akár el is engedhet minket Isten hírével – válaszolta Cézár.
- Hahaha, ha ilyen egyszerű lenne... - nevetett – nem, nem tehetem sajnos...
Léptek zaja hallatszott a folyosó felől.
- Mi ez?
Válaszra nem volt szükség, mert a morgás elárulta az érkezők kilétét. Hamarosan megjelent az ajtóban a Viharsarok század valaha szépreményű állományának tucatnyi tagja.
Klaudia ujjongani kezdett:
- Itt vagyunk, itt vagyunk! Segítsenek!
- Bazmeg, ezek zombik! VIGYÁZZATOK! - kiáltotta Csizik.

---

A nők sikongatni kezdtek, Firkász úr is csatlakozott hozzájuk. A tökösebb férfiak viszont felismerve a veszélyt hátuk mögé terelték a mimózább lelkűeket.
- Meg ne próbáljatok semmit! - kiáltott rájuk Betti.
- Ne? Inkább zabáljanak fel ezek? - ordított vissza Géza.
Filozofálni azonban nem volt idő, mert benyomultak a haramiák. Betti tüzet nyitott rájuk, hamarosan le is terített közölük kettőt, akiknek ocsmány feje szétloccsant a behatoló golyó hathatós segítségének köszönhetően. Még vagy tíz azonban ott totyogott még. Elég éhesek lehettek, mert agresszívan viselkedtek. Igazán elfért volna a fejükben pár sörét. Váradiék elkobzott géppisztolyai és Conolly coltja viszont Bettinél voltak, és úgy tűnt, nem is nagyon akar tőlük megválni. Túsztárgyalónkból előjött az állat, s ahogy azt tette anno Manci nénivel és a homokos Ferizombival, felgyűrte ingujját és felkészült a bunyóra.