Zombiattak Békéscsabán (37. rész)

Day 737, 07:19 Published in Hungary Hungary by Zsizsik

Az elernyedt testet behúzták az eresz alá, aztán Pista kezébe vette annak fegyverét. Így, teljes harci felszereléssel indultak befelé a silóba. Sátán is velük tartott.
Eközben odabent Conolly idegesen tekintgetett az órájára:
- Hol van már?
- Megnézzem? - kérdezte Betti.
- Ne, ne! - válaszolta, s hangjából most először hallatszott ki valamiféle bizonytalanság. - Látod, már hallom is a léptek zaját. Jön már!
- Valóban.
- Addig kezdjük is el a kis játékunkat. Betti, először azt a kis cédát! - mutatott Klaudiára.
A nő kirángatta a sorból a plázacicust, perverz kéjtől eltorzult arccal megrángatta a haját és Conolly elé taszította a földre. Klaudia feljajdult, úgy megütötte magát. Géza és Szilárd a védelmére kelt volna, de a maffiózó és Betti csőre töltötte pisztolyát rájuk szegezte:
- Vissza azonnal, vagy szétloccsantom azt az undorító pofátokat! - kiabálta Conolly , majd miután látta, hogy visszahúzódnak a fal mellé, szelídebb hangnemre váltott, szinte már együttérzően mondta: - Sajnálom kishölgy, de magától fogok elsőként elbúcsú...
- FEGYVEREKET ELDOBNI! - harsogta be a termet Tóth Pista és Váradi Józsi együttes ordibálása.
A megszólítottak egy pillanatra lemerevedtek a meglepetéstől, de a következőben már el is dörrent az első lövés. Betti adta le, és éppen hogy elkerülte Váradi homlokát, hogy aztán az ajtófélfába fúródjon bele. Mindenki fedezékbe akart húzódni és lázasan kereste azt a helyet, ahol nem érheti halálos lövés. Józsiék a folyosó takarásából tüzeltek, míg Betti egy liszteszsák-halom mögé húzódott be. Csak úgy süvítettek szerteszéjjel a golyók. Conolly, fittyet hányva makulátlan és méregdrága öltönyének állapotára, korát meghazudtoló módon tigrisugrással vetette magát a foglyok közé, akik időközben szintén szétszéledni igyekeztek a biztonságosnak tűnő tereptárgyak irányába. Amint kiegyenesedett a bukfencből, bal kezével megmarkolta az éppen előtte keresztbe futó Árvai Katalin karját. Olyan erősen tette, hogy felsikoltott az ápolónő. Őt azonban ez nem érdekelte, maga elé penderítette, szorosan mellkasához szorította, jobb kezében lévő pisztolyát pedig a halántékához szorította. Addigra nagyjából mindenki talált már magának fedezéket, egyedül Firkász Cézár lapult hasonfekve és fejét átkulcsolva a földön, nagyjából egyenlő távolságra mindkét lövöldöző féltől.

---

Conolly gyors egymás utánban hármat lőtt a magasba.
- Dobják el, különben agyonlövöm a nőt! - azzal jelentőségteljesen Katalinra irányította a pisztolycsövet.
A lövöldözés abbamaradt. Conolly, hatalma birtokában folytatta:
- Ha nem akarják, hogy nem egészen egy másodperc múlva kifröcsköljön az agyveleje, jobban teszik, ha eldobják a fegyvereket! - krákogta Józsiék felé.
- Mi a garancia arra, hogy ha így teszünk, nem őli meg?
- Garancia? Miféle garancia? Azon nyomban dobják el!
Nem volt mit tenni, a két férfi összenézett és egészen lassan letették a puskáikat a lábuk elé.

---

Odakint a malom előtt álló autóktól jó tíz méternyire mezei nyúl ugrott elő a bokrokból. Majd még egy és még egy követte példáját. Az ágak összezáródtak és csönd lett. Nem telt bele húsz másodperc és a bokor megint megrezdült. Egy surranó és egy láb bukkant ki mögüle. Pár méterre onnan egy másik. Aztán egyre több. Mind terepszínű nadrágot viselt.