Zombiattak Békéscsabán (33. rész)

Day 686, 07:26 Published in Hungary Hungary by Zsizsik

A siló falánál egymás mellett szorosan álltak a delikvensek. Sorrendben Zsáner Szilárd, Zsáner Szilárdné, Vuk, Árvai Katalin, Steibner Irén, Árvai Katalin, Csizik Géza, Firkász Cézár.
Conolly, oldalán Bettivel diadalmas pózba vágta magát.
- Nos, uraim és hölgyeim, ismertetném a következő 10 perc programját, jól figyeljenek. Balról jobbra fogunk haladni, és egyesével agyonlövöm magukat. Ha jól viselkednek, személyesen teszem meg. Ha valamelyikük engedetlenkedik, szökni próbál, Thomas olyan sorozatot ereszt el, hogy még a fal is olyan lyukas lesz, mint az ementáli sajt. Ezt tartsák szem előtt, mielőtt bolondságra adják a fejüket.
A foglyok megszeppent ábrázattal figyeltek. A férfi folytatta:
- Bevallom, nem szívesen teszem amit teszek. Gyűlölöm az erőszakot. Azok, akiket eddig eltetettem láb alól, mind megérdemelték. Drogdilerek, védelmi pénzt szedők, maffiózók, csupa rossz és gonosz ember. Mielőtt neheztelnének rám, elárulom hogy a maguk porfészkében is csak egyetlenegy embert küldtem a pokolra. Bemutatom Bettit – mutatott a nőre -, Betti Békéscsaba szülötte, de gyerekkora óta Angliában él. Most eljött velem ebbe az elmaradott országba, hogy segitsen nekem elintézni ezt-azt. Nos, a hölgy a másvilágra küldött egy gaztevőt, aki megsértette az üzleti érdekeimet. De minden tiszteletet megérdemel, mert humánus volt, csak megmérgezte az illetőt. Németh Sándor, ugye?
- Horváth... - javította ki a nő.
- Pardon, Horváth Sándort.
- Istenem! - sikított fel Klaudia – a Jaguáros Sanyi...
- Neked minden hapsid azon az oldalon áll, ahol éppen nem kéne? - kérdezte tőle Vuk – Sanyi, Vili...
- Ifiúr, nem adtam szót magának! - szólt rá Conolly – De lássák kivel van dolguk – s szemével végigfutotta a gyülekezetet – rövidesen mindannyian megoszthatják velem sirámaikat, készséggel válaszolok a kérdéseikre ha valami nem tiszta. Úriember vagyok, nem szeretném ha úgy távoznának a másvilágra, hogy megválaszolatlan kérdések folynának a sebeikből vér helyett.
- Maga nagyon nagylelkű – mondta Géza keserűen.
- Á, megvan az első delikvens! Dr. Csizik ha nem tévedek.
Az ortopédus elhúzott szájjal bólintott.
- Na tessék. Kérdezzen! Vagy csupán méltatni akart?
- Ja.
- Ennyi?
- Maga egy mocskos disznó!
- Ó, sérti a fülemet ez a pimasz beszéd. Én kulturált vagyok Önhöz, maga is legyen kicsit kedvesebb ha kérhetem...
- Mi a szar közünk van nekünk ahhoz a Horváthoz? Mi a szent szar? Életemben nem találkoztam vele!
- Lehet hogy nem, de mit számít?
- Csupán azt, hogy semmi közöm hozzá.
- Mond valamit magának az a név, hogy Mákos Dezső?
Árvai Katalin amúgy is kisírt szeme könnybe lábadt egykori szeretőjének neve hallatán, de Conolly ügyet sem vetett rá. Csizik közben válaszolt az angolnak:
- Mindketten a Huszár Manóban dolgozunk... dolgoztunk. És akkor mi van?
- Ha ismeri, akkor bizonyára tud a kis titkáról is...
- Milyen titokról? Nem tudok semmit...
- Ha nem, akkor ezt úgy hívják pech. Talán mégsem kellene megölnöm magukat. Kár, hogy most elmondtam...
- Nem mondott el semmit!
- Sajnálom, kiejtettem a kulcsszemély nevét, bukott a dolog. Most már kénytelen leszek megtenni. Meg aztán látták az arcomat, tudják ki vagyok. Igazán sajnálom...
- Mi van Mákossal? - kíváncsiskodott Szilárd, aki korábban maga is beszélt néhányszor a toxikológussal.
- Érdekli? Hát jó, elmondom. Ez a Mákos doki nagyon is jól ismerte Horváth Sándort. Mit ne mondjak, voltak közös dolgaik. Nem is érdekelne amúgy, azt csinálnak ebben az országban, amit akarnak. De a Teknős-ügy betette a kaput. Azt nem kellett volna. Nagyon nem.
- A Teknős-gyilkosság? Azt töviről hegyire ismerem – szólt közbe Firkász Cézár – Írtam róla egy cikksorozatot a Békéscsabai Hírmondóba.
- Úgy látszik nem eléggé. Példának okáért tudja ki volt a felbújtó és ki a gyilkos?
- Soha nem derült fény rá.
- Na látja. Hát akkor elárulom.