Join the new world

Váradi megragadta a kinálkozó alkalmat és csuklójával tarkón vágta Vilit. Az egyensúlyát vesztett férfi térdre zuhant, Pista pedig még belé is rúgott. Vili kezéből kiesett a zsákmányolt orosz Kalasnyikov, és bár Józsi keze össze volt fogatva, felkapta azt.
A zombik már csak karnyújtásnyira voltak, a meglepődött Betti pedig lábának minden erejét a Ford gázpedáljára összpontositotta. Kipörgő kerekei nagy port kavartak fel, de egy másodperc múlva már messze volt.
A magára maradt túsztárgyaló és biztonsági őr nagy veszedelemnek volt kitéve. Egymásra néztek és ösztönösen tudták mi a dolguk: futottak, ahogy a lábuk birta. Néha-néha megállva Váradi leadott egy sorozatot háta mögé, de a zombik sorait épp hogy meg tudta ritkitani.
Közben a még mindig földön fekvő, a pillanatnyi sokkból felocsúdó Vili felemelte a porból arcát, de arra döbbenet ült. Körös-körül holtak vették körül, szájukból vér és egyéb nedvek csöpögtek.
- Conolly, jöjjön visszaaa!!! - kiabálta a vakvilágba hasztalan.
Piszkos, rothadó kezek tépték tizfelé, egészen addig, míg kiáltása halálhörgéssé változott, végül pedig megadóan odaadta magát a kaszásnak.

---

Jó 300 métert futottak, mire a Csala patak töltése mellett lepihentek kicsit. Úgy fújtattak, mintha két százéves gőzmozdony versengett volna a Nyugati pályaudvar és Cegléd között. A patak hűs vizében megmosták izzadt homlokukat és végre leültek.
- B...a meg a jegesmedve! - fröcsögte Józsi- B...a meg az egész állatkert!
Tóth Pista nagyot köpött a homokba.
- Ki a f...ok voltak ezek? Ki a f...m ez a Conolly?
- Én nem tudom cimbora, de közük van a zombikórhoz, az kurvabiztos! Ez a sz..házi Vili végig ott volt velünk tegnap a kórházban. Ki a tetű gondolta volna, hogy ő és a bandája csinálta a zombikórt? A kis rohadék! Még hogy sikerült elmenekülnie a parkolóból! Nem volt nehéz, ezek a két öltönyös meg a kurva biztos már várta őt! De most megkapta amit érdemelt! A kis rohadék!

---

A mikrobusz és mögötte a Ford lelassitott a Békéscsaba külterületén található ősrégi malomnál. A három emberrabló durván kitessékelte a foglyokat a szabad levegőre, majd onnan a malom üres silójába tuszkolták őket. A nap már hétágra sütött, de Betti belülről elreteszelte az ajtót, így elzárva a fényt előlük. Bent félhomány, hűvös és dohos levegő fogadta őket. A terem közepén búzagúla magasodott, a fal mellett tömött zsákok sorakoztak. Thomas, kezében a géppisztollyal vigyázott Csizikékre. Betti és Conolly félrevonult egy elszeparált helyiségbe. A férfi fel-alá járkált.
- Legjobb lesz mihamarabb végezni velük. Preciz munkát kell végeznünk, nehogy a végén egy is életben maradjon és eljárjon a szája. Ki volt ott a kórházban?
- A házaspár férfi tagja, a doki, a két ápolónő meg a fiú.
- A többiek?
- Az újságiró meg a feleség már később csatlakozott hozzájuk.
- Mindegy, már ők is túl sokat láttak. Velük is elbánunk.
- Egyetértek.
- Remélem a kettő aki ottmaradt a Tutajos-tanyán, már megdöglött, vagy legalábbis átváltozott.
- Minden bizonnyal.
- Akkor kezdjünk neki.
Conolly felállt a székről, de Betti előkotorászott táskájából egy háromdecis gömbölyű üveget.
- Várjon! Hoztam magának valamit. Igazi magyar különlegesség, Unikum a neve. Megkóstolja?
- Köszönöm, inkább később – mondta és lenyelte a franciakrémes utolsó darabját is.