Join the new world

Hőseink gyorsan szedték lábukat abban a reményben, hogy a volt TSZ területén túlélőket találnak, s ami legalább annyira fontos, ezek a túlélők autóval rendelkeznek. Megmászták a kis bokrokkal és fákkal boritott dombot és feltárultak előttük az erősen leromlott gazdasági épületek. A tisztás szélén egy fekete mikrobusz és egy fehér Ford parkolt. Emberek azonban sehol.
- Irén biztos, hogy ezt az autót láttad? - kérdezte Váradi.
- Határozottan emlékszem.
Szavait Szilárd és Klaudia is alátámasztotta.
- Büdös itt nekem valami – jelentette ki Csizik – példának okáért hol van a tulajdonosa?

---

Sátán szagot fogva a mikrobuszhoz szaladt, onnan ugatott vissza újdonsült gazdájának. Vuk utánament.
- Hahó, nézzétek csak! Itt nemrégiben még volt valaki.
A többiek utánatódultak.
- Húsdarabok, parázsló hamu és még izzó cigarettacsikk. Valaki a bolondját járatja velünk – állapitotta meg Váradi.
- Ugye nem a zombik? - aggodalmakodott Klaudia.
- De, biztosan azok. Megettek egy kedves öreg nénikét utána meg békésen elszivtak egy doboz cigit – ironizált Vuk.
Közben a csahos tovább szimatolt és fel-alá futkosott.
- Nyughass már! - szólt rá Firkász Cézár.
Ám ő ügyet sem vetett az újságiróra és az egyik épület ajtaja előtt megállapodván ülve ugatott tovább.

---

A vele átellenben lévő fészer mögül borostás, harmincas éveiben járó férfi lépett elő. Bizonytalannak tetsző mozdulatokkal közeledett, s megjelenése elvonta az eb figyelmét is a deszkaajtótól. Vicsorogva indult az érkező alak irányába. Csizik és Váradi kibiztositotta fegyverét és megcélozta az illetőt.
- Zombi?
- Nem látom jól az arcát...
A csapat többi tagja felsorakozott mögéjük. Árvai Katalin ápolónő arca halálra váltott, s a kétfogú, Cézár, Klárika és Irén ábrázata is elsápadt.
Vuk is onnan kiabált:
- Sátán! Sátán, gyere ide!
Az azonban nem hagyta abba az ugatást és folyamatosan hátrálva végezte a dolgát. Valaha jó házőrző lehetett.
A közeledő hangosan köszönt:
- Sziasztok!
Azok összenéztek.
- Vili?
- Vili, te vagy az? - derült fel a plázacica.
- Ki más lenne? - kérdezte a megszólitott.
- Ez Vili, háháhá! - nevettek mindannyian.
Klaudia elébe szaladt és a nyakába ugrott, arcára két nagy cuppanós puszit nyomott.
- Ahhoz képest, hogy csak egy napja ismerlek, nagyon hiányoztál! - adta az érzelmest.
Sorra következtek a többiek, Géza, Szilárd, Irén, Vuk, a gyengélkedő Katalin, s mind kiadós hátveregetéssel fejezték ki meglepetésüket és örömüket. Bemutatták egymásnak a többi túlélőt is.