Join the new world

Gyalog vágtak neki a hosszú útnak, vissza az útelágazódás irányába, ami jó kétezer méterre lehetett tőlük. Úgy döntöttek inkább a földúton mennek a dűlőkön keresztül. Biztak a szerencséjükben, hogy találnak valahol egy működőképes járművet. Fortuna istenasszony azonban ezúttal nem volt kegyes hozzájuk.

---

Mr. Conolly a fekete, antennás mikrobusz rakterében ücsörgött fekete zakós, napszemüveges testőrével. A katonai rádióforgalmazást figyelte műszerein.
William kinyitotta a gépjármű oldalsó ajtaját.
- Uram, Betti üzeni, hogy 10 perc múlva ideér.
- Helyes, nagyon helyes.

---

Először Steibner Irén vette észre a fehér Fordot, ami valamivel távolabb tőlük ráfordult az egyik bekötőútra. Hosszú porfelhőt húzott maga után.
- Élők arrafelé!
- Mi van arra? - kérdezte Váradi.
- A Tutajos-tanya. TSZ volt régen – válaszolta meg Pista.
- Próbáljuk meg.

---


Betti már látta a sövény mögött parkoló mikrobuszt. Vele szemben megállt és leállitotta a motort. Az anyósülésről felemelte pisztolyát és övébe tűzte. Mielőtt kiszállt volna, a kesztyűtartóból elővett egy fém cigarettásdobozt és egy doboz gyufát. Rágyújtott, aztán becsukta maga mögött az ajtót. Vörös hajába kapott a szellő, de mindent egybevetve is kellemes jelenség volt., már ami a külsőjét illeti. Feszes kebleit csak egy kockás ing takarta és szűk farmert viselt. Egyenesen a mikrobusz mellett összehajtható kisszéken ücsörgő, brandyt iszogató és vadhús falatozó Conollyhoz sietett. Annak testőre főnöke mögött állt, William pedig nem messzire tőlük a környéket fürkészte távcsövével.
Conolly hellyel kinálta a nőt, töltött neki az italból, majd így szólt:
- Koccintsunk a sikerre! - mondta mosolyogva.
Megsimogatta Betti arcát és lehajtotta a pohár tartalmát. A másik is így tett.
- Mesélj, mi volt?!
- Az a Horváth Sándor egy pökhendi, beképzelt alak. Azt hitte pénzért bármit megkaphat.
- Miért, nem így van?
- De igen, csak ő emellett roppant ostoba is volt. Ahelyett, hogy egy ideig meghúzta volna magát, vett egy feltűnő sárga Jaguárt, amelyről bizton állithatom, hogy nemhogy a környéken, de az egész országban nincs több.
- Kiélvezte, bevégezte... Hatott a méreg?
- Igen, fél perc alatt megfulladt, azzal nem volt baj.
Conolly a nő szemébe nézett. Az folytatta.
- De nem így terveztem. Végre sikerült elcsalogatnom egy elhagyott helyre, de az a majom észrevett egy őzet, ahogy ott legelészett a kocsijánál és teljesen beijedt.
- Úgy látszik ez az őz ideje – szólt közbe a férfi és a szájához emelte a villáját – Kérsz?
- Nem, köszönöm.
- Hogy történt végül?
- Felmentünk a lakására. Ott bekevertem a pezsgőjébe.
- A tetem?
- Otthagytam. Időközben már tombolt az erőszak a távolabbi utcákban.
- Jól tetted, hogy nem bajlódtál vele. Egy hulla ide vagy oda, ugyan mindegy már ebben a porfészekben.
Betti bólintott.
- A többiek? - kérdezte ismét Conolly, miközben letette az evőeszközt és szalvétával a száját törölgette. Utóbbit összegyűrte és a tányérra rakta.
- Befejeztem, Thomas.
A nő megvárta míg a testőr elveszi a tálcát, aztán megválaszolt a kérdésre.
- Egy ideig követtem őket, de aztán szem elől tévesztettem őket a fesztiválon kitörő pánikban. -- Ezt ugye nem mondod komolyan?
- Ne izguljon Mr. Conolly, mindent elrendeztem. Beszéltem egy félnótással, akitől egyikük vett valami giccset. Azt mondta hallotta, ahogy azt beszélik, hogy a laktanyához készülődnek. Beültettem a Fordba és egészen közel elvittem, aztán ott kiraktam. Bemeséltem neki, hogy sajnos vissza kell fordulnom valamiért, de ő menjen csak nyugodtan, én majd később követem. Viszont nyomatékosan lelkére kötöttem, hogy senkinek ne beszéljen a velem való találkozásról, mert nem akarom, hogy a férjem tudomást szerezzen róla. Megesküdött rá.
Betti befejezte mondandóját, de a férfi intett neki, hogy folytassa.
- Aztán odaadtam neki a műholdas jeladót...
- Hogyan kérlek? Mit csináltál?
- Így egyszerűen, ahogy mondom. Nem százas a fickó, gyűjt minden vackot. Kitűztem az ingjére, mint valami jelvényt.
- Önként besétált a csapdába?
- Önként. Mondom bolond. Miután elváltunk, megfordultam a kocsival, de azért távolról figyeltem jó helyre megy-e. Végül beengedték a laktanyába, így visszaindultam a fedett kecóba, mert addigra már veszélyes volt a nyilt terepen tartózkodni.
- Ügyes.
- Hajnalban késve érkeztem, mert a légierő rakétákkal lőtte a várost, be kellett húzódnom a mélygarázsba a Sarkadin. Mire odaértem, már elindultak, de a jeladó alapján a 47-esen tartottak Orosháza felé. Követtem őket. Az útzárnál a hadsereg kilőtte az Ifájukat, de túlélte mind.
- Az átkozottak!
- Nem gond, úgy intéztem, hogy észrevegyenek...
- Tessék?
- Alighanem erre tartanak – jelentette ki magabiztosan és felhajtotta ingjének mandzsettáját. A csuklóján lévő szerkezeten megnyomott egy apró gombot és Conolly felé mutatta: - Pontosan! Már csak 500 méterre vannak.