Join the new world

Váradi és a Zsáner házaspár az attrakció végeztével visszaszállt a járműbe. Egy jól megtermett dán dog szaladt az autó oldalához és sűrű vakkantások közepette csóválta a farkát.
- Vigyük magunkkal! – javasolta Vuk.
- Még mit nem, mi van ha zombikutya? - ijedezett Klaudia.
- Legalább ez egyszer ne beszélj baromságot! Nem látod, hogy milyen barátságos?
Ötletét Steibner főnővér is támogatta.
- Na gyere te bolhafészek! - mondta Józsi és Vukkal közösen az Ifába emelték a jószágot. Az hálatelt szivvel és nyálas nyelvcsapásokkal köszönte meg az egész bandának azt a szivességet, hogy végre abbahagyhatta a „Manci-galeri” ugatását. Egyedül a cicamica húzogatta elfelé lakkozott kacsóját. A kutya leginkább a kamaszt tisztelte meg barátságával, s a szimpátia kölcsönös volt. El is nevezte Sátánnak.
- Ideje lesz a gázra taposni, a Böszme Patkány utcából egy egész horda közeledik! - jelentette ki az ortopédus.

---

Váradi a tűzoltóautó rádiójának gombját csavargatta, hátha sikerül befognia valamilyen adást, amiből információhoz juthatnak.
- A telefonvonalakat blokkolják, kétségtelen. Úgy tűnik rádióadás sem juthat el a városban lakókhoz.
Aztán ha recsegve-ropogva is, de megszólalt az éterben egy adó, ami éppen a „Vájemsziéj” cimű dalt surározta. Klaudia arca felderült és énekelgetni kezdett úgy, hogy még a motorzúgást és az eb lihegését is elnyomta. A többiek csúnyán néztek rá.
Végre-valahára véget ért a zene és a hirek szignálja következett. „Ez az, maradjatok csendben!” - intette a többieket Józsi. A műsorvezető azonban nem magyarul szólt a feszülten figyelő hallgatóközönséghez.
- A kurva életbe, ez román! Tud valaki oláh nyelven?
- Én egy kicsit tudok – jelentette ki Cézár.
- No akkor fülelj! - noszogatta Géza.
Firkász minden erejét megfeszitve koncentrált az elhangzottakra.
- Mit mondott? - kérdezte kicsit később Irén.
- Nem értem.
- Hogyhogy nem? Azt mondtad tudsz románul – így Váradi.
- Nem. Azt mondtam, hogy kicsit tudok.
- Valamit azért csak megértettél?!
- Egy keveset.
- És?
- Hát, nagyon rossz a vétel...
- Most szórakozol? - sürgette Szilárd is.
- Hát... holnap nagyon meleg lesz Aradon.
Váradi fintorogva legyintett. A rádiós töretlenül hadarta a magáét.
- Várjatok! Mintha most arról beszélt volna, hogy a gyulai román konzul nem ajánlja állampolgáraiknak a Békés megyébe való utazást.
- Ez biztos?
- Azt hiszem igen – bólintott az újságiró.
- Drága barátaim, ez esetben sokkal nagyobb a galiba, mint azt gondoltuk.
- Igeeen? Akkor most mi lesz velünk? - kiváncsiskodott szokásos stilusában Klaudia.
- Hogy mi lesz? Irány a büdöspusztai régi szovjet laktanya! Már csak négy kilométer – mondta ezt már Csizik Géza.

---

- Biztosan jó ez a terv, Mr. Conolly?
- Jobb nem is lehetne. Amint végzünk a koronatanukkal, már repülünk is Birminghambe. Mire Anglia földjére teszed a lábad, már a bankszámládon figyel a jutalékod.
- És ha kiderül az egész? Ha meglátja valaki?
- Nyugalom, William. Nem marad élő ember ebben a városban, aki emlékezne bármire is.

---

Éjfél jócskán elmúlt már, mire a keskeny műúton megérkeztek a szelid lankák és a sötét éjszaka takarásában fekvő laktanyához. Csak a holdfény világitott valamelyest. Az Ifa fényszórói a keritéskaput és az őrépületet pásztázták. Életnek nem volt jele. Csizik járatta a motort arra a kellemetlen eshetőségre számitva, hogy ha bármi nem várt esemény következik be, gyorsan tovább tudjanak állni. Furcsállotta hogy sehol senki, hiszen korábban egy biztonsági cég alkalmazottjai őrizték az ojjektumot. Úgy vélte, fegyvereket szerezhetnek az épületben, amelynek segitségével megnövekedhet túlélési esélyük. Ezen túl úgy gondolkodott, hogy hajnalhasadtáig megpihenhetnek ott, hiszen kimeritő volt ez a nap. Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy ő és Váradi felderiti a helyszint, addig pedig Zsáner felel a többiek biztonságáért.