Join the new world

Vuk akárhogy is igyekezett, nem tudta elkerülni sorsát. Vadász ferenc, az apja kiszúrta őt a tömegben és egyenesen feléje tartott. Laci behúzta a nyakát és úgy tett, mintha nem hallaná szavait.
- Laci, gyere csak ide! – hangzott többször is.
Mivel már vállán érezte jókora tenyerét, nem volt mit tenni, ijedten megfordult.
- Szia apa! – mosolygott kényszeredetten.
- Nem megmondtam, hogy a nagyszínpad oldalánál foglak várni?! – kérdezte mogorván az apja – Telefonon sem lehet egész nap utolérni.
Vuk zavart pillantást vetett kikapcsolt mobiljára: - Jé, lemerült.
Apja megismételte a kérdést.
- Ja, de.
Ferenc felvonta szemöldökét.
- És akkor?
- Hát...
- Már amúgy is rég otthon kéne lenned!
- Igen, igen, csak...
- Na halljam!
- Hát izé... tudod voltam bent a kórházban kontrollon.
- Csak nem mondod?
- Ne izguljatok anyával, még a támadás előtt. Azután összefutottam a Lindával. Tudod az a 10.-es lány a gimiben, mutattam már a Fillér Marketben füllentette.
- Szóval nő van a dologban – enyhült meg az apja, aki fiatalabb korábban nagy kujon volt – Már kezdtem azt hinni, hogy az én egyetlen fiacskám forróbb mint a rezsó lapja. Na jól van, akkor turbékolj még annak a lánynak! – csapott Vuk hátára, majd folytatta: - Háhá, az én fiam! Inkább egy pipit kergess, mint a Trükkös Flamingóba járj. Phh, belegondolni is rossz, mik történhetnek most ott! De aztán éjfélre érj haza!
- Rendben apa! Siess nyugodtan haza. Zárkózzatok be jól anyuval, van nálam kulcs!

---

Manci néni a foltos dán dog által okozott traumából felocsúdva úgy gondolta, ideje hazamenni és megnézni otthon egy jó kis mexikói szappanoperát. Az oldalsó ajtón kisomfordált, majd bezárta az Ica kulcsával. A kutya hűségesen követte őt.
A vénlány furcsának találta ugyan a kihalt utcákat, a szellő által az aszfalton görgetett műanyag mekkdonácos poharakat, a kifarolt és üresen álló autókat.
- Hová fajult ez a világ, hogy terroristák mászkálhatnak szabadon? – tette fel a költői kérdést.
Mivel még meglehetősen messze volt a Gagarin utcától, úgy döntött lerövidíti az utat és átvág a Szekérkaraván közön, amelyet főként kétes, bűnözésre hajlamos elemek laktak.

---

- Mikor jönnek már vissza? – kérdezte Firkász Cézár Iréntől és Katalintól a tűzoltóautó orránál állva.
Pont ebben a pillanatban érkezett oda Vuk.
- Sziasztok!
- Szia! Sikerült bemondatni?
- A fenéket! Klaudia elcseszte az egészet. Kért egy Betyárpityu számot helyette.
- Micsodát? – érdeklődött Árvai Katalin, aki még mindig félkába volt az őt ért sokktól.
- Hagyjuk, hosszú...

---

Zsánernénak csörgött a telefonja.
- Zsáner Szilárdné, tessék! – szólt bele.
- Klárikám a Mancika vagyok. Itt vagyok az Icukánál a földszinten. Merre vagy?
- A Szezámmag Fesztiválon.
- Hol?
- A Szezámmag Fesz... –szakadozott a vonal.
- Hol?
- Kint va-gyunk az I-ta-tó-nál!
- Jó, akkor kinézünk az Icussal. Bulizunk egyet mi is. Öregasszony nem vénasszony! Ájlájktumúvitmúvit. Ájlájktu. Múvit!
Klári, letakarva mobilja mikrofonját férjétől kérdezte:
- Ezt meg mi lelte?
A szipirtyó folytatta:
- Klárikám, van velünk egy snájdig fiatalember és egy kutya, visszük őket is, jó?
- Ez a Mancika mindig is szenilis volt – súgta Szilárd neje fülébe.