Zombiattak Békéscsabán (19. rész)

Day 618, 07:15 Published in Hungary Hungary by Zsizsik

Csizik és Váradi sem járt sokkal jobban, úton a nagyszínpad felé. A tömeg csak úgy hömpölygött, mozdulni is alig lehetett. Az ligeti út két oldalán csizmadiák, fazekasok; hamisított dévédét, vizipipát, gumicukrot, szőtteseket, kínai ruhaneműket, gumicukrot, szárított erőspaprika-füzért és még a vágópista sem tudja mi minden csecsebecsét kínáló élelmes kalmárok ajánlgatták portékáikat jó magyar királyi forintban, euróban, dollárban, kamatmentes hitelre. Jobb oldalt egy potrohos cigányasszony hadonászott ilyen világítós neonszarral, fején ugyancsak pirosan világító ördögszarv volt. Olyan röhejesen nézett ki, hogy dr. Faustus is betojt volna a röhögéstől, pedig ha valaki, ő aztán személyesen látta a sátánt. A levegőben kürtöskalács és sűlt kolbász vegyes szaga szállott szüntelen.
- Nem vesznek tőlem német pácifik lézerfegyvert? – ugrott eléjük egy kis köpcös figura. Mackónadrágot és viseletes pólót hordott. Lábán műanyag szandál papucs volt, a vállára pedig hanyagul a Mínusz szupermárket szatyrát vetette, amely különböző kacatokkal volt tele, közte a Békéscsabai Hírmondó gyűrött számaival.
- Mi ez a hülyeség?
- Én nem hazudok, én nem hazudok, én nem hazudok!
- Menjen innen jóember, nem érünk rá bohóckodni! – lökték félre az illetőt és maguk mögött hagyták.
Ő azonban nem tágított és szorosan a nyomukban maradt.
- Német pácifik lézerfegyver...
- Nem érti hogy nem kell?
- Én nem hazudok!
- Nem is kell, csak kopjon már le végre! – lökte oda Váradi, mert már rettentően idegesítette őt ez a félkegyelmű.
- De ez használ a halottak ellen is!
Csizik összevonta szemöldökét, hátrafordult és ránézett. Most vette csak észre, hogy két foga van, amely úgy állt ki a szájából, mint egy tigrisagyar.
- Mit mondott?
- Ki lehet vele lőni az autók fényszóróit és a zombikat is. Én nem hazudok. Ez így igaz. Én nem hazudok!
- Miről beszél maga?
- Én tudom. Láttam. Jönnek a zombik.
Géza és József összenézett. Hát másoknak is sikerült megmenekülni a parkolóban történt vérengzésből.
- És honnan van magának ez a... lézermicsoda?
- Csempészett német pácifik lézerfegyver. A gepárd Gyuritól vettem el. Ez így igaz, én nem hazudok!
- Tudja mit? Inkább siessen haza és zárkózzon be jól!

---

A Trükkös Flamingóban Lady Mellizom pörformanszát csodálhatták az érdeklődők, aki született férfi létére implantátumot ültetett magába kebel gyanánt.
Emellett tekintélyes sörpocakkal is rendelkezett. Fején hosszú szőke paróka himbálózott, az izzasztó előadástól félig elcsúszva. Így frufrujának közepe valahol a bal szeménél volt található. Spagetti pántos topban és szűk halásznaciban ropta, miközben énekelt: „Almát eszem, ropog a fogam alatt, almát eszem...”
A tánctéren színes diszkógömbök és reflektorok villództak, igazán giccses volt.
A mulatozók sikamlós táncot lejtettek, a pamlagokon és kanapékon pedig olyan dolgok zajlottak, hogy nem véletlenül volt kifüggesztve a rózsaszín 18-as karika a bejárat fölé.
Ferike, aki trafikosként dolgozott a Boroskancsó Általános Iskola és a Huszár Manó megyei kórház közelében – és akivel Firkász Cézár olyan magvas beszélgetést folytatott délután – a bárpultnál pezsgőt iszogatott Márióval, kenyeres puszipajtásával és testi-lelki jóbarátjával.
- Hümm de finci ez a peszgő!
- Ferike, a Lady Mellizom koncert után feljössz hozzám az albérletbe? Van cuki filmem a Dzsennifer Enisztonnal.
- Hú, natyon imádom őt! Legalább olyan cinosz mint a Britnei. De tudod, hoty nekem te vaty a legszebb! – azzal gyengéden megsimogatta Márió térdkalácsát és fejét a vállára hajtotta.

---

Közben a kint ácsorgó bádigárdok bőszen káromkodtak, mert a platánsor felől vagy százan igyekeztek egyenesen a bárhoz.
- Mi a fasz lesz itten? Már így is majdnem telt ház van odabent.
- Ja, a plafonról is csorog az izzadság. Te, hogy néznek ezek ki? – meresztgette szemeit a sötétben Kemény Károly – Asszem elkéstek a farsangi bálról.
Jót röhögtek. Odaért eléjük az első négy zombi. Károly belekezdett a szokásos mondókájába:
- Kettőezeröt a beugró, szúró- és vágóeszközt tilos bevinni, verekedni tilos, aki megszegi a házirendet ki van dobva. Elmúltatok már tizennyolcak?
Válasz helyett harapás volt a reakció, fél percen belül mind a három kidobó halott volt, egy perc múlva pedig vérengző vadállat.

---

A bent szórakozók bőszen lambadáztak és makarénáztak, így fel sem tűnt a sok új vendég. A hangzavarban a sikolyok sem tűntek fel senkinek, pedig egyre többször hangzottak fel. Az első igazán zavarba ejtő momentum az volt, amikor egy ismeretlen felmászott a színpadra. Tépett ruhájából tekintve fellépő lehetett. Odacsoszogott Mellizom mögé, lehasalt a deszkákra. Előbbi ránézett, kihúzta lábát a magassarkújából és az ismeretlen szája elé nyújtotta mosolyogva, gondolván egy lelkes rajongója kívánja megcsókolni azt. A kacér mosoly azonban fájdalmas arckifejezésre váltott két lábujjától való kényszerű eltávolodása okán. A hangszórókból kiáltás zengett.
- Azta, mekkora színészi vénával megáldott csaj ez a Mellizom! – tapsikolt Márió.
- Natyon cukika! – helyeselt Ferike.
Hirtelen a mellettük álló transzvesztita meglökte őket, a pezsgő pedig rájuk löttyent.
- Mit lökdöszöc? Hülye pica!
- Édesem, ne haragudj, engem is meglöktek!
Két emberrel odébb már fröcskölt egy bajuszos nő vére. Azt hitték művér.
- Mekkora party! Tisztára mint tavaly halóvínkor! Jeeee!
Egy csepp Márió szájában landolt. Megízlelte, arca elfintorodott. Teli torokból üvöltötte:
- Feri, ez igazi vér!
Mellettük a transzvesztita összecsuklott. Közben a zene is abbamaradt és csak a gerjedő erősítők sípoltak kegyetlenül, Lady Mellizom pedig fröcskölő szájjal fejest ugrott a közönség első soraiba. Pánik tört ki.
- Szegícsék! – kiabálta Ferike és Márióval kézenfogva a vészkijárat felé szaladt. Szaladt volna, ha nem mindenki arra tömörült volna.