Join the new world

Elszabadult a pokol. A parkoló apokaliptikus játszótérré változott, ahol csúszkálni lehetett az emberi véren; fetrengve homokozni a földön – nyakadban egy szorosan záródó állkapoccsal; mindeközben pedig folyamatosan zajlott a fogócska és bújócska.
A kórházból szabadult haramiák nem hazudtolták meg a zombikról kialakult cseppet sem hízelgő képet és örömmel falatoztak a békéscsabai rendőrkapitányság állományából és a bámészkodókból, akiknek már nem volt idejük felkapni a nyúlcipőt.
A mentőautóból kisétáló ex-zsaru egyenesen Bartinkovicshoz rohant, aki pisztolyával épp akkor lőtt fejbe közvetlen közelről egy élőhalottat. Ez egyszer azonban nem volt szerencséje, mert egykori beosztottja „más állapotában” már abszolút nem tisztelte felettesét, és épen maradt karját lenyomta Oszkár torkán. Az ezredes szemei kidülledtek, szájából ömlött a vér.
Sikolyoktól és halálhörgéstől lett hangos a flaszter. Menekülő autósok tülköltek dudájukkal és csattantak egymásba, nem egyszer ártatlan menekülőket is elsodorva. A rendőrautók szirénái kitartóan vijjogtak még akkor is, ha megfertőzött pilótái táplálkozni indultak nagy vehemenciával. Egy egérutat kereső egyenruhás jobbra-balra rángatva a kormányt igyekezett megszabadulni a gépkocsi ajtajába csimpaszkodó halottól, de csak annyit ért el kétségbeesett próbálkozásával, hogy néhány másodperc múlva csikorogva nekiütközött az iskola falának, majd mindenestül felrobbant, megkönnyítve saját halálát. Az autó darabjai szanaszéjjel repültek és a hatalmas hanghatástól kitörtek a közeli épületek ablakai is. Az üvegszilánkok további szerencsétleneket terítettek le.
A kór gyorsan terjedt tova, a kezdeti három tucatnyi rohadék száma percek alatt megduplázódott. Immár nem maradt tévéstáb sem, ami beszámolhatott volna az eseményekről. A Retek Klub élő bejelentkezését megszakították, a földön heverő és oldalára borult kamera lábak suhanását rögzítette, aztán egy test zuhant elé, mint egy homokzsák. Valami láthatatlan erő vagy 30 centiméternyit rántott rajta vissza, aztán már csak az áldozat füle és halántéka volt kivehető.

---

Csizikék is menekülőre fogták a dolgot. Vili és Irén Katalint támogatta. A Petneky Borisz utca sarkán egy 15 tonnás tűzoltóautó állt, személyzete sehol.
- Kapaszkodjunk fel rá! – kiáltotta Géza,, azzal felkapaszkodott a lépcsőn és feltépte az ajtaját. Felsegítette a három nőt, majd a többiek is bepattantak. A slusszkulcs a helyén volt.
- Szili, el tudod vezetni?
- Nem én!
- B...d meg! Akkor cseréljünk helyet, de k...a gyorsan!
- Vezettél már ilyet?
- Ekkorát dögöt még nem, de Zuk-ot már egyszer igen!
- Akkor b...d meg te is!
A doki átmászott Vukon és Zsáneren, majd elfordította a kulcsot és gázt adott. Az óriási jármű lomhán nekilódult, de azon nyomban le is fulladt.
- Az ég szerelmére, Géza! – sápítozott Irén.
A férfi ismét sebességbe rakta az IFA-t. A visszapillantó tükörben látta, hogy zombik rohannak utánuk két férfit üldözve. Egyiküket rögvest leterítették, ám a másik meglehetősen jó kondícióban volt. Nemhogy utolérték volna, még ő hagyta le őket. Csizik lelassított, hogy bevárja az illetőt.
- Mit csinálsz? Gyorsíts! – kérlelte Klaudia és Steibner főnővér, de nem figyelt rájuk.
Végre odaért a futó és felkapaszkodott az anyósülésre. Vuk segített neki.
- Hála és köszönet uraim! Váradi József vagyok – nyújtotta a kezét.
- Én pedig Vadász Laci, röviden Vuk. Jó gyorsan tud szaladni!
- Ja, pedig tök másnapos vagyok!

---

Amikor már majdnem arra a helyre értek, ahol a kanálisból kimásztak, a fedél elmozdult a helyéről.
- Azt figyeljétek! - mutatott maga elé Zsáner Szilárd.
Valóban, egy fej, majd egy egész felsőtest kandikált kifelé.
- Mi a szent szar az? – kérdezte a túsztárgyaló.
- Egy büdös zombi! – vágta rá Géza és gázt adott.
A tűzoltóautó telibe találta a bestiát, amely kettészakadt. A jármű megrázkódott és kifarolt.
- B...a meg a postásteve!
Csizik indulni akart, de a monstrum nem engedelmeskedett. Közben a kanálisból újabb zombik bújtak elő.
- Indíts már!
- Indítanék, ha elindulna végre!
A gyújtás nem sikerült, a dögök viszont közeledtek. Alig tíz méterre voltak már tőlük, mikor végre elindult a gép. A Makaróni és a Tavasz sarkán Zsáner elüvöltötte magát:
- Fék, fék, fék!
- Mi van?
- Az ott a feleségem!
Klárika nem messze szedte a lábait, nyomában két nyugdíjas élőhalottal. Szilárd kiabált kifelé az ablakon:
- Klári, Klári, ide!!!
Vuk is segített:
- Csókolom Klári néni, tessék erre szaladni!
A nő meghallotta a nevét, s egyenesen feléjük szaladt. Szerencsésen odaért, ám ahogy beemelték őt, az egyik hulladék letépte jobb lábáról a magassarkút. A másikkal viszont egészen jól kalimpált, mert beleállt a szemébe és hanyatt esett. Végre beszállt Zsánerné, de a második nyugdíjas zombinő belekapaszkodott a kilincsbe. Belülről húzták vissza az ajtót, de csak nem akart lepottyanni. Ott himbálózott fél kézzel még akkor is, mikor Csizik sebességbe váltott. Végül egy magányos villanyoszlop segített oly módon, hogy hagyta magára rákenni.

---

Az Iljusin parknál zombik sétáltak hosszú sorokban, keresztül a platánsoron.
- Hova a fenébe mehetnek? – kérdezte Klaudia.
- Csakis a Trükkös Flamingóba – felelte a kamasz.
- Az micsoda? – érdeklődött Váradi.
- Egy melegbár.
- És miért mennek oda? – kellemetlenkedett megint a plázacica.
- Mert ott meleg a hús! Nem emlékszel hogy felzabálták a pulykamellet is? – világosította fel Vuk.