Join the new world

Abba mind a hatan egyetértettek, hogy legjobb lesz, ha bejelentést tesznek a rendőrségen. Zsáner indítványozta, hogy kövessék az imént elrobogott szirénázó autókat, hiszen valószínűleg már úgyis a kórház előtti parkolóban tanyázik az egész magyar fegyverarzenál.
- Anyu, apu, miért ilyen piszkosak ezek a bácsik és néniiik? – tette fel a kérdést szüleinek az a négy éves forma kisfiú, aki háromkerekű biciklijével haladt el mellettük a járdán.
- Barnikám, ez csak egy jelmez, biztosan most lesz a fellépésük a Szezámmag Fesztiválon!

---

Vadász Ferenc és neje lakótelepi lakásuk nappalijában ültek körmüket rágva a kanapén. Megcsörrent a telefon. Margit vette fel.
- Vadász lakás, tessék!
- Szia anyu, Laci vagyok.
- Istenem! Drága Lacikám, hol voltál ilyen sokáig? Annyiszor próbáltalak hívni! Láttam a tévében a híreket, már azt hittem téged is elraboltak a terroristák!
- Nem anyu, jól vagyok, csak nem volt térerőm.
Ferenc kikapta felesége kezéből a kagylót:
- Hol vagy fiam?
- Ööö, ööö, a fesztiválon!
- Rendben, maradj is ott! A nagyszínpadnál találkozunk, érted megyek kocsival.
- Nem, nem kell apu!
- Tessék?
- Ööö, nem kell értem jönni, majd hazamegyek nem sokára.
- Nem-e, na csak érjünk haza! A nagyszínpadnál, megértetted?!
Vuk inkább lenyomta a telefont és jobbnak is látta időlegesen kikapcsolni.

---

Manci néni tuti nem volt normális, mert addig tömte magába a süteményeket, amíg el nem szundikált. Rendszerint nyitott szájjal aludt, még az sem zavarta meg békés semmittevésében, hogy egy légy repült szája szélére. Ugyanúgy folytatta a hortyogást, ahogy azelőtt is tette. Időközben azonban az étkezőben, vagyis a rendőrök főhadiszállásán nagy nyüzsgés támadt, és ez még az öreglányt sem hagyta hidegen.
A szomszédos teremből hangos parancsszavak hallatszottak át. A szipirtyó az ajtóhoz sietett és fülét reá tapasztotta.
- Azonnal a parkolóba mindenki! – adta ki az ukázt Bartinkovics.

---


- Mi történt? – szegezte a kérdést Firkász Cézár Bartinkovics Oszkár rendőrkapitánynak.
- Kérem fáradjon hátrébb!
- Csak egy kérdést szeretnék feltenni…
- Mondom, hogy takarodjon el innen! Nem nyilatkozom a Békéscsabai Hírmondónak a Teknős-gyilkosság óta! – mondta erélyesen Oszkár.
Teknős Csabát, a városszerte ismert és elismert ékszerészt egy évvel azelőtt saját házában gyilkolták meg. Azóta sem akadtak az elkövető nyomára, s a Hírmondó cikksorozatban bírálta Bartinkovicsot az elégtelen felderítési mutatói miatt. Az írója egészen véletlenül Cézár volt, de ezt szerencsére a kapitány nem tudhatta.
A riporter látva, hogy embere most nincs éppen abban az állapotban, hogy objektív képet fessen az általa írni kívánt szubjektív cikkhez, eloldalgott és kiszúrt magának egy másik, markáns arcú, negyvenes éveinek elején járó férfit. Váradi volt az.
- Jó napot kívánok, Firkász Cézár vagyok a Békéscsabai Hírmondótól.
- Igen? – felelte félvállról a túsztárgyaló. Rá se nézett közben.
- Össze tudná foglalni mi történik jelen pillanatban?
- Össze.
Az újságíró várta a választ, de az csak nem akart megérkezni. Diktafonját Váradi arca elé tolta, mire végre tudomásul vette jelenlétét amaz.
- Látja azokat ott? – s ujjával a kórház bejárata felé bökött a kerítésen túl – Vagy 40 terrorista közelít felénk!
Valóban, az úton csak úgy özönlöttek az élőhalottak.
- Miért nem lövik le őket?
- Maga süket? Már több tucat tárat eresztettünk beléjük! Na húzzon innen a francba!

---

A Csizik-csapat bezzeg tökéletesen hallotta a lövöldözést. Futva érkeztek a helyszínre. Géza, Vili, Szilárd és Vuk teli torokból üvöltötte: „a fejükre célozzatok!” De késő volt már. Az első rendőr, akit megharaptak, egy nyugdíjazás előtt álló törzsőrmester volt, a második egy fiatal főhadnagy.

---

150 méterrel odébb a mentőautó még mindig ott vesztegelt, ahol az elsőként megtámadott, csuklóját vesztett rendőrt infúzióra kötötték.
- Rescue 104, jelentkezz, itt a mentőállomás! Rescue 104, jelentkezz, itt a mentőállomás! – recsegte a CB-rádió.
Rövid szünet telt el, majd a hang ismét jelentkezett:
- Rescue 104, jelentkezz, itt a mentőállomás! Rendben van minden?
Az adóvevő azonban zsinórján himbálózott a kabinban. Elől, a vezetőülésen egy sárga „ambulance” mellényes férfi dőlt neki fejével a kinyílt légzsáknak. Fáradtnak tűnt. Nagyon fáradtnak.
A mikrobusz hátsó ajtaja kinyílt, és egy sötétkék formaruhás, lehajtott fejű alak lépett ki belőle lassan. Egészen lassan.